Jacint blogja

Újra itt az ősz, kezdődik a jégkorongszezon. Most hétvégén zajlanak az ifj. Ocskay Gábor emléktorna küzdelmei. Persze vannak olyan szerencsések - például én -, akiknek nem ez az első idei meccsük. Csütörtökön már voltam a Jégpalotában, Tejfalussy Bélával néztük meg a Patriot Ferencváros elleni felkészülési mérkőzését.

Hosszú hétvége van, nemzeti ünnep. Naná, hogy a Zasszony már napok óta győzköd, hogy nézzünk meg valami augusztus 20.-i rendezvényt. Hiába ellenérvelek, hogy az ilyen helyeken három dolog van, tömeg, hosszú sorok és drágaság, ezek a csacskaságok mind leperegnek róla.

Négy éve volt... Úgyhogy legyen az idén is... Persze csak olyan abszolút szubjektív... Mivel teljes képet - a szakértelem hiánya miatt - azért sem tudok adni, mert nem sok mindent láttam belőle... Két gyerek mellett nem lehet önfeledten leülni a tévé elé, és egész nap nézni, mivel a bekapcsolástól számított legfeljebb egy óra elteltével jönnek, és követelik, hogy váltsak át valami mesecsatornára.

Csöngettek. A legújabb módi szerint Ernő bácsi elől, mögötte Ilonka néni. Ennek most nagyon nem örültem. Éppen egy csokor frissen mosott gatyát próbáltam ráapplikálni a szárítóra. Sietnem kellett, mert mindjárt kezdődik a Forma-1. A Zasszonyt persze nem sikerült meggyőznöm, hogy talán nem kéne a nyaralásból beesve azonnal elkezdeni mosni.

Ma délután egy délbudai jégpályán volt dolgom. Nem volt kedvem a tegnapi lábszárpörkölthöz, ezért úgy döntöttem, keresek valahol egy adag rántott sajtot. Eszembe jutott, hogy nemrég egy ismerősömmel együtt ebédeltem a közeli Sport vendéglőben.

Márpedig mozgalmárkodni jó! Leginkább azért, mert így bele lehet kerülni a médiákumokba.
De nézzük, hogyan is kell ezt csinálni!

Rámfér az ilyesmi. Mivel nem nagyon iszom alkoholt. Főleg sört nem. Egyszerűen nem szeretem az ízét. Illetve nem esik jól. Mármint ételhez. Amikor az ember befejezi az ebédet, és inna. No, akkor inkább egy jó szörpre, üdítőre, nyáron nagy melegben egy nagyon-nagyon híg fröccsre vágyom, de nem sörre.

Nem vagyok taxis... Igazából nem is szeretem őket... Erről több alkalommal is írtam már. Maradjunk annyiban, hogy  a legtöbb esetben agresszívan betolakodnak mindenhol, azzal meg még nem találkoztam, hogy bárkit is beengedtek volna maguk elé. Mindezt persze csak az utas kedvéért. De amit most kitaláltak nekik az nagyon erős szívatás.

Olvasom az Indexen, hogy a Kéklégcsavar nem is titkolja, inkább büszke rá, hogy áthárítja az új adót. Azért nagy kegyesen hozzáteszik, hogy amennyiben a kormány kivezeti a 2010-ben bevezetett különadót, és a címben jelzett állítás igaznak bizonyul, akkor visszacsökkentik a mai szintre.

Na jó, ezt a műfajt hagyjuk meg másoknak. Nekünk jó lesz egy "szerényebb", a szezonértékelés is. Ugyanis nagyon mozgalmas szezonon van túl a Jégkert SE, és én is.
Ebben az évben szurkolóból "előléptem" sportszervezővé, informatikai rendszerszervezői tapasztalataimat próbáltam ezen a téren kamatoztatni.

Ez az új divat... Hogy a szurkolók nem nézhetik meg a sportközvetítéseket... Na jó, ez így túlzás, de "küzdeni" kell érte. Az egyik eseményhalmaz - a kézilabdások kupadöntői - annyira nem érintenek, a másik - a hokivébé youtube-os korlátozása - viszont igen.
Nézzük, sikerül-e a két hasonló esetről konzisztens módon írnom!

Attól tartok, nem. Valamelyik amerikai elnökjelöltről - talán Clinton - kezdték el terjeszteni a kampányidőszakban, hogy "ellógta" a vietnámi katonai szolgálatot. Magánemberként ezt - amennyiben valóban így lett volna - dicséretes cselekedetnek tartom, elvégre nehéz azt megmagyarázni, hogy a G.I.-ok Délkelet-Ázsiában a hazát védték, elnökként azonban minimum ciki az ilyesmi.

Mától újra merek autózni...  Szerda óta nem mertem... Őszinte legyek? Rendesen beparáztam a "mentődoboz-frásztól", inkább nem kockáztattam...

...mert tavaly elég sok volt. Idén meg még egy sem. De az ilyesmi természetes... Ha az ember végrehajt egy "nagy vállalkozást", akkor abban törvényszerűen "elfárad", és nem biztos, hogy van kedve megismételni.

Időnként szeretek Promontor kedvenc műfajaiba belekontárkodni. Volt már esélylatolgatás, most pedig rejtvény következik. Mi ez? Illetve ez így nagyon könnyű, az igazi rejtvény az, hogy miért húztam fel magam rettenetesen, amikor megláttam:

Mert ilyennel is büszkélkedhet a Magyar Jégkorong Szövetség! Nem is akármilyennel, Glen Williamson az NHL-es Winnipeg Jets korábbi edzője tölti be ezt a posztot. Az utánpótlás korosztályok teljes vertikuma "hozzá tartozik", ebben a "minőségben" időnként ellátogat - és edzést is tart - akár a legkisebbekhez is. Tegnap - Kazincbarcika és Jászberény után - a Jégkert SE-nek tartott bemutató tréninget.

Csöngettek. Ezúttal a szokásos koreográfiától eltérően Ernő bácsi jött elől, mögötte toporgott Ilonka néni. Ettől persze még nagyon gyászos volt a hangulat.
- Mérnök úr, nagy baj van! Most már biztos, hogy iszonyú szégyenbe kerülök ezzel az átkozott doktorival! - mutatott a hóna alatt szorongatott nagy fekete könyvszerűségre.

A blogger mostanában vállalkozóként tengeti - gyakran szó szerint - a napjait. Másfél éve "kiűzettem" az egyre rothadóbb "Paradicsomból", új állást keresni nem volt kedvem, gondoltam, megpróbálom, milyen az, amikor "living on my own"...

Tél tábornok ma újabb - valószínűleg utolsó - támadást indított Budapest "ellen". Valószínűleg ez csak afféle ardenneki offenzíva, amit a Szövetséges Tavaszi Erők napokon belül vissza fognak szorítani.

Tessék, megint évforduló van! Ma négy éve "indult útjára" a blog, két elég suta írással. Azóta persze sok változáson ment át, évről-évre fejlődött, ebben az évben nem is biztos, hogy pozitív irányba.

Jó, de miért 1.0, és miért kisgyerek? A rutinos olvasók már tudják, hogy ebben a szezonban nagy változás állt be a Jégkert SE életében. A TAO törvény alapján kapott támogatás lehetővé tette, hogy az egyesület átvállalja a költségek egy részét a szülőktől, ezzel szélesebb körben elérhetővé téve a jégkorongsportban történő részvételt.

Hogy a fenébe ne akarnék! Spóroltam is, ki tudja mennyit! Na, de ne szaladjunk ennyire előre... A történet - mint minden ilyen - úgy kezdődött, hogy megszólalt az itthoni telefon. Ami jórészt hagyománytiszteletből van már csak meg, elvégre a hívások döntő része "hangszemét".

Karácsony előtt voltunk. Ilyenkor dúl a Nagy Évvégi Pénzelverés, elvégre valamit venni kéne Juci néninek is (Igaz, egész évben felé sem néztünk, de sebaj, majd most ha felvisszük az ajándékkönyvet. Aztán persze az is elmarad, mert éppen aznap betegedik meg a gyerek, így marad egy öt percet meg nem haladó ajtóban történő odahajítás, "Hátha fertőző" felkiáltással), meg azért az ünnepi asztalra mégiscsak dukál a kacsamáj.

Érdekes hírt olvastam a Blikken. Na nem direkt, csak valaki megosztotta a f@szbukkon, én meg kíváncsi voltam és rákattintottam. A "hír" arról szólt, hogy a kutyások be akarják tiltatni a szilveszteri petárdázást, tűzijátékozást.

Az a baj a karesszal, hogy felfokozódás van. Mindenki felpezsdül, oszt' buzog. Vagyis olyan dolgokat csinál, amit máskor nem szokott. Mindenki egyszerre. Ilyenkor aztán szolgáltató legyen a talpán, amelyiknek sikerül hozni az év többi részén megszokott színvonalat.