Tessék, megint évforduló van! Ma négy éve "indult útjára" a blog, két elég suta írással. Azóta persze sok változáson ment át, évről-évre fejlődött, ebben az évben nem is biztos, hogy pozitív irányba.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az "évi rendes" címlap ezúttal nagyon korán, már február végén megszületett. Promontor kedvenc területére kalandozva - némi mérnöki "vérátömlesztést" kölcsönvéve - végeztem egy kis számítást, hogy mennyire is volt "fergeteges" a magánnyugdíjpénztárak hozama. Kiderült, hogy nem volt annyira fergeteges. Ez az írás elérte a blogketrec idomárjainak ingerküszöbét, és ha a napi "nézettségi rekord" nem is dőlt meg, a kommentmennyiség majdnem elérte a százas "álomhatárt".

Tavasszal nagy vállalkozásba kezdtem, átmentem "napi bloggerbe", sokrészes beszámolót írtam a budapesti jégkorong vb-ről. Utólag bevallom, túl nagy fába vágtam a fejszémet, nagyon fárasztó volt többször egymás után késő éjjel bejegyzést írni. Ráadásként sikerült összehoznom egy hosszú élménybeszámolót az A csoportos vb-n tett pozsonyi látogatásomról, ami majdnem az év legnagyobb élménye.

Jó, de mi lehet nagyobb élmény, mint eljutni egy A csoportos VB-re?
Közreműködni jégkorong meccseken!
Mint annyi minden, ezt is Tejpalkónak köszönhetem! A tavalyelőtti "sípmesteri" próbálkozásom után kitalálta, hogy legyek zsűri, vagyis versenybíró. Ehhez először elvégeztem a játékvezetői tanfolyamot, majd levizsgáztam "fülketanból", szeptembertől pedig - kedves barátom ismételt támogatásának köszönhetően - tevékenyen közreműködöm az egyik MOL ligás csapat mérkőzésein.
Ezen kívül a Jégkertben is tevékenykedem, rendszerszervezői képességeimet felhasználva próbálok hozzátenni a "szakstáb" munkájához, hogy a gyerekek minél intenzívebben meg tudják élni a jégkorongozás örömét.

A napi rutin - munka, család - mellett most ez tölti ki az életemet, ez érdekel a legjobban. Ezen a területen hat az újdonság varázsa, e körül forognak a gondolataim. Ilyenkor - ahogy ez lenni szokott - más dolgok kicsit háttérbe szorulnak, például a blogírás. Ez szerintem érződik az írások színvonalán is, nem pozitív irányban.

Meg van itt valami más is. A blog egyik fő irányvonala a "láthatatlan légió" elleni "küzdelem", vagyis próbálom észrevenni és felhívni a figyelmet a szolgáltatók és egyéb állatfajták mindennapos kis disznóságaira, akár ötven forintos lehúzásaira. Olyasmire, ami az egyén szintjén alig észrevehető, vagy - teljesen érthetően - nem éri el azt az ingerküszöböt, hogy tegyenek is ellene.
De ez egy csendes, halkszavú műfaj... Ami "békeidőben" észrevehető... Mostanában viszont mindenféle forradalmak és szabadságharcok robaja hallatszik, ami  - legalább is a "hírnévhez" jutás szempontjából - elnyomja a gyengébb "hangokat"...

Végezetül néhány szó arról, hogy milyen terveim vannak a következő évre... ...Semmilyenek... Maradok hű a mottóhoz, és remélem egy év múlva újabb születésnapi írás következik...