Az a baj a karesszal, hogy felfokozódás van. Mindenki felpezsdül, oszt' buzog. Vagyis olyan dolgokat csinál, amit máskor nem szokott. Mindenki egyszerre. Ilyenkor aztán szolgáltató legyen a talpán, amelyiknek sikerül hozni az év többi részén megszokott színvonalat.
Itt van például a halas a Lehel téri csarnokban. Évközben soha sincs senki, egyesével ki lehet válogatni a szeleteket, közben még poénkodni is lehet. Na, ezt próbálja meg valaki a karácsonyi bevásárlás idején!
Nem, olyankor hosszas sorbanállás után meg lehet kapni az "egy szálkán két halcafat" kiszerelést, "főszezoni" árfekvésben.
De ezen lehet segíteni, december elején beszereztem a halászlénekvalót, a halat ígyis-úgyis le kell fagyasztani, tök mindegy, hogy egy vagy három hetet vacog a fagyasztóban.
Jó, de az ünnepi tortából illik frisset felszolgálni. Amit vásárolni szoktam, ennek megsütésére már végképp nem jut idő. Megrendelni azért lehet korábban is, így már december elején ledumáltam a tortavárasokkal, hogy Szentdélben várni fog egy szép narancsos trüffeltorta.
Így szombaton fél tizenkettőkor el is indultam a termékért. Illetve indultam volna, ha a Zasszony nem találja ki, hogy vigyem el a múltkori torta dobozát, legyünk környezettudatosak, ne pazaroljunk annyi papírt.
Vulkán robbant lelkemben, hiszen ezek szerint ezt a kacatot is őrizgetjük majd' egy hónapja. Normál esetben üvöltöttem volna, de még csak Szentdélelőtt volt, veszekedni meg Szentdélután kell a faállításnál.
Ravasz cselhez folyamodtam. Elvittem a dobozt, és kidobtam az első kukába. Így a veszekedést is megúsztam, meg azt is, hogy karácsony után immáron két dobozt őrizgessen a Zasszony.
Megérkezem a Tortavárba. Nagy a forgalom, míg "kiolvad" a szemüvegem, elvisznek két tortát és tíz rúd beiglit.
Meglátok egy gyönyörű flódnit, hívogat az ötrétegű négytöltelékes, de eszembe jut, hogy otthon vár a háromféle forrásból - igen, én is sütöttem - származó beigli, karesz van, azt kell enni, nem az igazán kívánatos finomságot.
Kérdezi az eladó, hogy messze viszem-e a tortát. Merthogy - mint mondtam, karesz van - sok volt a tortamegrendelés, homok került a gépezetbe, elfogyott a doboz.
Mondom, igen. Eltűnik a raktárban, kisvártatva előkerül egy ménkű nagy sütőmargarinos dobozzal. Menten lesápadok, füle nincs, így "ölben" kell hazaszállítani - ezt egy menetközben begyűjtött karácsonyi ajándékzacsi is nehezíti -, meg hogy magyarázom el a Zasszonynak, hogy tulajdonképpen egy konkrét tortásdobozzal indultam el, de ez lett belőle.
Egyenlőre nincs ötletem, így karesz ide vagy oda, lehívom a flódnit. Abban legalább nem csalódom, olyan mint egy többszörös orgazmus. Legalább valami jó is van a napban...
Közben az eső is elkezd esni, így kikönyörgök egy zacskót, de azzal sem könnyebb az egyensúlyozás.
Mire hazaérek, a dédelgetéstől teljesen elmerevedik a karom, de legalább eszembe jut, hogyan magyarázom ki magam.
Beteszem a hűtőbe a hormonzavaros alkalmi tortadobozt, közben nagy lendülettel előadom, hogy odafelé egy barom bevágott a villamos elé, mire az fékezett egy nagyot, a doboz kiesett a kezemből és sáros lett.
Szerencsére a Zasszonyt is már lezsibbasztotta a karácsonyi stressz, nem fog gyanút, beveszi a sztorit.
És, hogy igazat adok-e ezek után a Zasszonyak? Természetesen nem! Hiába szívattam meg jól magam - legközelebb hasonló esetben a torta átvétele után fogom kidobni a dobozt -, a "megadás" alól jól ki tudom húzni magam azzal, hogy kimaradt az érvek közül, hogy "karesz van, ilyenkor minden borul, hátha elfogy a dobozuk"...