A múltkori megalkuvás (http://jacint.blog.hu/2008/02/25/megalkuvas_1) tegnap elnyerte méltó büntetését. Kétszeri "elfelejtés" után végre beállított a mester, hozta az új pinceajtót. Anno elmagyaráztam neki, hogy egy egyszerű, zárral ellátott fémajtót szeretnék. Azt külön nem hangsúlyoztam, hogy kilincset is óhajtok, de még olyan ajtót nem láttam, amin zár volt, de kilincs nem. Na, tegnap óta ilyen is van.
A mester valami redőnygarázs-anyagból és szögvasból hegesztett össze egy objektumot, amúgy viszonylag esztétikus, csak éppen fém ajtóról álmodoztam... Ja, és mivel olyan eszkábálgatott, természetesen nem lehet becsukás után egy mozdulattal zárni, kicsit be kell húzni... Mondjuk pinceajtónak megteszi, elvégre oda nem mindennap megyek... Ezzel a mester igazolta azt az állítást, miszerint ha valaki egyszer jól dolgozott, az egyáltalán nem garancia arra, hogy máskor nem fog drotymázni. És sikerült leküzdenie magát a majesztrók közé.
De kik is azok a majesztrók? Azok az iparosok (hű, de szeretik magukat mesterként emlegetni...), akikkel építési és javítási munkálatok során kerülünk kapcsolatba, mint megrendelő - és tisztelet a rendkívül kevés kivételnek - legközelebb már nem hívunk.
Nézzük, hogyan is működik a majesztró:
A munka elvállalása:
A majesztró imád panaszkodni, hogy milyen kevés a munka, főleg holtszezonban, jellemzően télen. Ezzel ellentétben, ha valami kisebb munkával (ami lehet akár több tízezer forint értékű is) próbáljuk megbízni, akkor főszezonban helyből elutasítás a válasz, holtszezonban meg a majesztró lazán érezteti, hogy ő itten tulajdonképpen szivességet gyakorol.
A megbeszélt időpont:
A majesztrónál a megbeszélt érkezési időpont sohasem az a terminus, amikor megjelenik, hanem az ami után fél órával felhívjuk, hogy merre is jár. Szerencsés esetben "csak" dugóban ül (mert hiába tudja mindenki, hogy dugós a város, a majesztró úgy indul el, mintha csak ő lenne az utakon), de legalább ilyen gyakran előfordul, hogy jobb munkát talált aznapra. Ez utóbbi esetben a "mese" rendszerint arról szól, hogy nem tud jönni, mert elromlott az autója.
A majesztró telefonja:
Csak hívásfogadásra alkalmas. Az előző pontban említett "jobb munka" esetben sem jutna eszébe felhívni a megrendelőt, hogy bocs, inkább máskor mennék, valami közbejött. Ez főleg akkor kellemetlen, ha a megrendelő szabadságot vett ki aznapra.
A munka felmérése:
Ha végre, esetleg 2-3 órás késéssel, megérkezik a majesztró, a terepre belépve azonnal felveszi a "mi ez a kis munka az én tudásomhoz képest" arckifejezést. Röpködnek, az "Ó, ezt simán megoldjuk", illetve a "Palota lesz itt, kérem szépen" kifejezések. Ez természetesen csak valami új dolog beszerelése esetén áll fenn, javításkor a majesztró arcára a sajnálkozás ül ki. Hogy ezt a "régi ótvar" készüléket már nem lehet javítani. Illetve ő meg tudná reparálni, csak már nem lehet alkatrészt kapni hozzá. De ha már ott van, szívesen ad ajánlatot az aparát cseréjére.
A munka elvégzése:
Ilyenkor - magától értetődő módon - megismétlődik az A megbeszélt időpont fejezetben leírt procedúra. A majesztró megérkezik, szétpakolja a lehetőleg minél koszosabb szerszámait. A szerszámosláda tetejét minél nagyobb lendülettel nekivágja a falnak, a hegyes szerszámokat rádobja a kanapéra, a segédje a hajléktalanokat alulmúló szagú és állapotú pulóverét lehajítja a konyhaasztalra. Ez az a pont, amikor kiderül, hogy - akármilyen egyszerű műveletről is van szó - valamilyen alkatrész, segédanyag vagy szerszám otthon maradt. A majesztró a lehető legtermészetesebb módon elküldi a megrendelőt a hiányzó rekvizitért. Legkésőbb ilyenkor le is tegezi a kuncsaftot. Aki szó nélkül megy beszerezni, bár legszívesebben elküldené a majesztrót a francba, csak már kellőképpen fáradt és ideges ahhoz, hogy újrakezdje az egészet egy másik példánnyal.
Mire visszaér a beszerzésből, a majesztró már előrehaladott állapotban van a munkával, a probléma az, hogy teljesen máshogy csinálja, mint ahogy meg lett beszélve. Ilyenkor a majesztró cicerói magasságokba emelkedő retorikával és rengeteg német eredetű szakszót (falc, rédolás) felhasználva elmagyarázza az ügyfélnek, hogy így mennyivel jobb, illetve a megrendelő elképzeléseit miért nem lehet megvalósítani. Ebben a fázisban általában a legnagyobb sci-fi írók képzelőerejét meghaladó történetek hangoznak el. A tulaj ekkor elveszíti a türelmét, hatalmas vita keveredik. A vitát követően a majesztró nekiáll az eredeti elképzelés megvalósításának, amit átlagosan a vitával töltött idő fele alatt be is fejez. Közben duzzogva érzékelteti, hogy ő most "széklábat farag", és ez erősen látszik a munka minőségén. Szerencsés esetben az elvégzett munka mennyisége összemérhető a lakásban okozott kár (fal leverése, olajjal történő "beeresztése", parkett rongálása ráejtett szerszámmal) mértékével. Jó esetben ezeket a tulaj már megtanulta kijavítani, rossz esetben jöhet a következő kör szívás.
Áfás számla:
Lakossági viszonylatban ismeretlen fogalom. Óvatos említésére a majesztró egyből négyszeres árat mond, pedig a felhasznált anyagok áfája csak 20 %, és a nettó munkabérre rakódó terhek is "maximum csak" kétszeres emelést tennének "indokolttá". Az APEH felé történő "elszámolást" bőven lefedik a cégek megrendelései, ahol kell számlát adni, cserébe viszont nem nézik az árat, és a tulaj sem pattog túlzottan a minőség miatt.
Garancia:
Ld. Áfás számla. Ha mégis próbálkozik az ügyfél, akkor kezdődik a másra mutogatás. Az ügyfélre, az időjárásra, a majesztró által még véletlenül sem elvégzett járulékos munkát (megrongált fal helyreállítása, beszerelt cső lefestése) megcsináló személyre.
A csak éttermekben, virágboltban (ott érdekes módon, ha annyit mondok, hogy "kérek egy szál liliomot, névnapi kiszerelésben", fel tudják öltöztetni rendesen a virágot, és még idejében megkérdezik, hogy celofánba vagy papírba csomagolják...), stb. szolgáltatást igénybe vevők könnyű szívvel mondhatják, hogy az ilyet el kell hajtani a fenébe, és hívni kell egy másikat.
Rossz hírem van. A másik is jó eséllyel ilyen lesz. És mi bírjuk kevésbé idegekkel...