Jacint blogja

Itt van az ősz, itt van újra, ne vetkőzzünk már ingujjra! Inkább gyűrjük fel, hiszen kezdődik az új tanév. Ami mindig erős kihívás elé állítja a szülőket. Kezdjük azzal, hogy a nyaralás során meggyötört pénztárcából kapásból még ki kell sajtolni pár tízezer forintot.

Megnéztem... És az jutott róla eszembe, hogy olyan ez, mint az egykori kedvenc zenekar újbóli összeállása. Ha csak arról szól, hogy álljunk össze, és nyomjuk el újra a nótákat, akkor annak semmi értelme.

Őszintén szólva előzetesen nem sokat foglalkoztam a Brexittel... Úgy voltam vele, hogy mióta a világ világ, Nagy Britannia az EU tagja, biztos, most sem fog ez változni, majd megoldják valahogy a politikusok...
Viszont megtörtént - pl. ezért -, és ez elindított bennem pár gondolatot... "Bevallottan" nem néztem utána semminek - elvégre szavazni is lehetett így -, ezért az itt következő megállapítások minden alap nélküli, vagy kósza híreken alapuló "igazságok", ezért szerepel a címben az első világháború egyik "ikonikus" kabaréfigurája...

Újra itt a nyár... Vége a sulinak... Valamikor a jövő héten... Mindenesetre a logisztikai nagyüzem már beindult.. Úgy tűnik, a tavalyi kört sikerrel vettem, így szintet léphettem, irány a nehezített pálya.

Lassan itt a szilveszter, aminek a vérmérséklettől függő becsületvesztés mellett pár éve az ilyenkor előkerülő "ne durrogtass, mert zavarja a kutyám" kampány is része.

... avagy pár gondolat az éppen aktuális heti hisztiről. Mivel feltételezem, hogy - mint minden hiszti - ez is el fog múlni pár hét alatt, és maximum a 'Kovács "anőkcsakszüljenek" Ákos' toposz formájában fog fennmaradni, ezért a Kedves - és remélem Nyájas - Olvasó számára felidézem, hogy mi is történt.

... úgy gondolom, a Jóisten szándéka bejött, és sikerült valamire rádöbbenteni valakit, hogy talán szakítani kéne a "magyaros" hagyományokkal (siránkozás a körülmények, a pech meg a bunda miatt), és végre bele kéne állni abba, hogy saját magunk döntsünk a sorsunkról, legalább is próbáljuk meg. Nem tudom, mi történt - talán az edzői stáb lecserélése, talán az utolsó selejtezői játéknap valószínűtlen eredményei -, de a pótselejtezőn egy teljesen más csapatot láttam, mint Feröer vagy a görögök ellen.

... azon töprengek, hogy vajon a Jóisten csak nagyon tréfás kedvében volt az elmúlt másfél évben, vagy nagyon nekiveselkedett annak, hogy megmutassa, a mi labdarúgásunk sajnos egy lyukas fityinget sem ér.

És akkor megint egy blogbejegyzés, ahogy két éve is volt. Csak épp az érzés most egy kicsit más. Akkor nagyon lenyűgözött az előadás, a mostani viszont olyan semmilyennek tűnt.

Mert januártól az is kell. Illetve nem biztos, hogy pont az adókártya kell, lehet, hogy elég az adóazonosító jel. Viszont azt földi halandó honnan máshonnan tudhatná, mintsem az adókártyáról?

Végre itt a nyár... Vége a sulinak... Azaz nincs még vége, mert valamelyik mellékeszű kitalálta, hogy hétfőn még van "tanítás". Igen, így, idézőjelben. Mert kizártnak tartom, hogy aznap még nagy dolgozatírások, illetve hosszas fejtegetések lennének, pl. Mária Teréziáról. De legalább megint ki lehet tolni sokakkal.

Tavaly is már az utolsó meccs előtt írtam... Most is, pedig mekkora a különbség! Egy éve a mezőny végefelé kullogtunk, semmi jelentősége nem volt a zárómérkőzésnek... Most pedig...

A Jézuska - természetesen még decemberben - teljesítette a blogger vágyát, hozott egy gyúrógépet. Mélypirosat, mert az nagyon menő, olyan van a strítkicsön-ben is. Na jó, nem ez volt a fő szempont, inkább az, hogy már eléggé untam, hogy tartsam a kézi robotgépet, és egy ilyenbe csak bele kell szórni a cuccost, és nézni, ahogy dolgozik. És ha már úgyis jön a karesz, akkor miért ne kérjen az ember olyat, ami segít a kedvenc hobbiját még élvezetesebbé tenni.

Na jó, nem oda, hanem a mellette lévő kertészetbe. Tegnap jött a parancsolat, izé, a  tájékoztató e-mail, hogy jövő pénteken faültetés lesz a suliban. Erre meg tessék osztályonként egy darab mandulafa-csemetét abszolválni, mert az az őshonos arrafelé.

Szubjektív, mert azt próbálom felmérni, engem hogyan érint. Azt, hogy mi is volt a célja, igazságos-e vagy sem, jól jár-e vele valaki vagy sem, azt elég sok helyen próbálták már boncolgatni. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy nem biztos, hogy bele kellett nyúlni egy olyan rendszerbe, ami éppen dinamikus egyensúlyban volt.

Szubjektív, mert azt próbálom felmérni, engem hogyan érint. Azt, hogy mi is volt a célja, igazságos-e vagy sem, jól jár-e vele valaki vagy sem, azt elég sok helyen próbálták már boncolgatni, például itt.

Annak ellenére, hogy még nincs is vége. Ugyan hátra van még a japánok elleni derbi, de a lényegi kérdések már eldőltek, se feljutni, se kiesni nem fogunk, annak pedig, hogy negyedikek vagy ötödikek leszünk, semmi jelentősége.

Elromlott a garázsmotor... A szokásos reggeli gyerekszállítás közben. Már amikor nyitottam a garázst, akkor is észleltem, hogy megcsúszott a kerék, de akkor még becsukódott. De aztán nem nyílt többet.

Hogy idén is legyen karácsonyi poszt... Persze csak olyan "jacintos"...
Mióta megvannak a Kiccsajok, újra divatba jött a Jézuskának történő levélírás. Valahogy nekem is kedvem támadt a dologhoz, így második éve már kapok egy szép lapot a Szüleimtől, hogy írjam le, mit szeretnék.

A blogger szereti a szódát. Pontosabban anyukája finom szörpijét - meggy, jobb napokon feketeribiszke - szereti, az meg "szúrósvízzel" az igazi. De honnan vegyünk szúrósvizet? Lehet persze venni is, de akkor - főleg nyáron - lehet cipelni a sok palackot, aztán meg kerülgetni a konyhában.

Az a jó abban, ha az embernek gyereke van, hogy mindenféle olyan kereskedelmi trükknek boldogan dől be, amit maga miatt messze elkerülne. Igen, nekünk is van vagy tizenöt törpikés dominónk, valamint kaptam már le a kassza mellől csak azért egy csokit, hogy lépjük át az összeghatárt, és legyen még egy csomag matricánk a Magyarország füzetbe.

Az ősz beköszöntével ismét felfordult nálunk minden... A Kiccsaj megkezdte az iskolát, a Kiccsaj2 az oviban átvette a helyét, a Zasszony meg - mivel minden gyed, gyes, szabi, pótszabi lejárt - visszament dolgozni. Ezzel nincs is semmi probléma, leszámítva, hogy fél nyolcra be kell érnie a város másik felébe, így a reggeli "pizzakiszállítás" teljes egészében rám hárul.

Csengettek... Ezúttal nem Ernő bácsi volt az, ez a giling-galang mélyebbről szólt... Egészen pontosan a kapuból, a lenti csöngőből... Nem szeretem ezt a fajta "csengőfrászt"...

Talán a nyolcvanas évek elején nálunk is bemutatták a Jézus Krisztus Szupersztár című filmet. Ami az Újszövetség elég újszerű feldolgozása volt akkortájt. Miért is? Egyfelől, mivel gregorián dallamok helyett kortárs zenében íródott, másrészt erősen idézte a hippimozgalom fílingjét, harmadszor meg a jelmezek között volt pár oda nem illő huszadik századi katona és fegyver, lehetséges, hogy némi vietnámi háborús utalásként.