Ma délután egy délbudai jégpályán volt dolgom. Nem volt kedvem a tegnapi lábszárpörkölthöz, ezért úgy döntöttem, keresek valahol egy adag rántott sajtot. Eszembe jutott, hogy nemrég egy ismerősömmel együtt ebédeltem a közeli Sport vendéglőben.

Ahol az ismerősöm teniszezni szokott. Tenisz közben meg megéhezik az ember, jó ha kéznél van egy kisvendéglő, ahol gyorsan meg is lehet ebédelni. Abból a tipikus, szocializmusból visszamaradt, kőpadlós, falambériás fajtából. A dolog - vagyis az üzleti stratégia - jellegénél fogva pár klasszikus kaja - például az ominózus rántott sajt - kapható, és amikor ott jártunk, rajtunk kívül csak két asztalnál ültek, gyorsan megkaptuk az étkeket.

Mikor odaértem, a múltkoritól eltérően nagy nyüzsgést találtam. Egy kézzel írt papírra ki is volt írva, hogy "volleyball registration". Gondoltam, biztos valami röplabdás toborzó van. Amin valószínűleg rendőrök is részt vehetnek, mivel két egyenruhás ott állt a bejáratnál.

- Nem lehet bemenni? - kérdeztem az egyiket. A Kádár rendszerben nőttem fel, számomra nem természetes, hogy csak úgy elmegyek egy rendőr mellett, ha az ott áll a kapuban.
- Az attól függ, mit szeretne! - hangzott a válasz.
- Háát, ebédelni a Sport étteremben!
- Akkor parancsoljon, jó étvágyat! - mondta a poszt kedvesen. A Kádár rendszernek már rég vége, azóta a közegek is magukra szedtek némi polgárbarát attitűdöt.

Éhes voltam, nem érdekelt, hogy egy röpitoborzóhoz minek kell rendőri védelem. Beérve az étterembe hatalmas tömeget találtam. Mindenféle sportolókat.
Szegény pincércsaj pattogott az asztalok között - talán ő sportolt a legkeményebben - most nyoma sem volt a múltkori gyors kiszolgálásnak.
Amíg előkerült, nézegettem a többieket. Külföldiek voltak, legalább is külföldiül beszéltek. Volt köztük focista, röplabdás, talán még egy kosaras is. Páran még érmet is viseltek a nyakukban. Ekkor kezdett derengeni, hogy itt valami "szpartakiád" lehet, de minimum annak egy kihelyezett etető-részlege. Ennek megfelelőek voltak a gesztusok, pacsizás, közös fényképezés, sörözgetés.

Lassan megjött a levesem - Jókai bableves, amúgy tízből tíz pont -, elverve első éhségemet, kicsit már jobban tudtam figyelni a külvilágra. Például, hogy az egyik srác mezére ez volt írva: Hot Helsinki, Finland. A másik meg "Russian LGBT sport federation" feliratú pólóban volt. Egy harmadikon - és ekkor leesett a tantusz - hatalmas "Budapest 2012 Eurogames" logó díszelgett.

Vagyis sikerült "beleebédelni" magam a melegolimpia kellős közepébe. Ismét körbenéztem, de nem láttam semmi különöset. Teljesen átlagos, sportolásban "megfáradt" férfiakat ültek az asztaloknál, "az" nem látszott senkin sem. Na jó, talán egy-két fickón, de csak úgy, hogy már tudtam. Nagyon ki se lógtam közülük, elvégre nálam is volt egy sporttáska, abban vittem a jégpályához szükséges, amúgy a kánikulában viselhetetlen cuccaimat.
Kifelé menet jó alaposan körülnéztem, de semmilyen utalást - plakát, molinó - nem találtam arra, hogy az épületben milyen rendezvény van.

Csak azt nem értem, hogy akkor mire fel volt az a nagy tiltakozás az Eurogames ellen....