Jacint blogja

Megszületik a gyerek, mindenki boldog. Pár nap és akár haza is lehet vinni. Apa akár boldogan babázhatna is. De nem, hátra van még a gyerek "forgalomba helyezése", a papírmunka. Ahhoz, hogy a Kiccsaj2 hivatalosan is a Magyar Köztársaság bejegyzett állampolgára legyen, kell egy csokor irat - születési anyakönyvi kivonat, lakcímkártya, TAJ kártya.

Mióta megszületett Kiccsaj2, egyre jobban kezdek összemelegedni a Kiccsajjal. Az ok egyszerű. Mivel a Zasszony ideje nagy részében - érthető okokból - a Kiccsaj2 körül ténykelődik, egyszerűen én maradtam, mint szóbajöhető szülőerő.

Már a szülésnél kezdődik. Mert régen lehetett elegánsan a folyosón izgulni - szigorúbb munkahely esetén óránként telefonálni -, meg szervezni az esti "tejfakasztó bulit." Aztán kitalálták az apás szülést.

"Hajnali" kilenc óra, rajtam kívűl mindenki alszik. Megcsörren a telefon, gyorsan felkapom:

- Tessék!
- XY vagyok, jacint70-t keresem!
- Én vagyok!
- Válaszolna néhány kérdésemre, felmérést végzünk fogyasztói szokásokrról!
- Jó, de melyik cégtől hív?
- Elárulná kedves jacint70, mennyi idős?
- Amint válaszol a kérdésemre!
- Akkor köszönöm, viszonthallásra!

Ez meg mi volt???

Múlt héten a dögunalmas focivébéről írtam. Azóta kicsit javult a helyzet, több gól esik, de alapvatően úgy gondolom, hogy a játék élvezetesebbé tételéhez szükséges lenne néhány szabály megváltoztatására. Pár ötletet leírtam kommentben, mire Promontor felszólított, hogy ne csak ötletelgessen a blogger, tessék megvizsgálni is a javaslatok hatását. Íme:

Még az a szerencse, hogy nem vártam tőle semmit. De ezt már két éve megírtam. Ennek ellenére az eddig történtek minden "nem" várakozásomat alulmúlták. Ez a VB úgy, ahogy van egy nagy tévedés.

Kedvenc sportágamban megkezdődött az uborkaszezon. Na jó, az NHL döntő még "tartja magát", de augusztusig aztán semmi. Ez látszik a jacintblogon is, ismét a "preventív fogyasztóvédelmi" jelleg domborodik ki.

Múltkor írtam, hogy nem voltam elájulva a Culinaris Ízakadémián tapasztaltaktól. A történtek ellenére szavaztam nekik egy kis bizalmat, gondoltam veszek egy flaskát a posztban is említett bazsalikomos szószból.

Sztív ebédnél elmesélte, hogyan szerette meg a fehérbort. Mert eleinte nem szerette. Ennek családi okai voltak... Konkrétan, hogy a nagypapája készítette a bort, ami egyfelől nagyon rossz ízű volt, másfelől az egész család azt itta. A nagypapi készített vastagkolbászt is, az viszont ízlett Sztívnek. Ebből levonta azt a tanulságot, hogy a fehérbor rossz ízű...

Először ezen a blogon találkoztam vele. A leírás azt sugallta, hogy ez egy olyan rendezvény, ahol egy profi séf terelgetése mellett a "nebulók" maguk készítik el a különleges fogásokat. Naná, hogy egyből megtetszett a dolog, és be akartam nevezni. Csakhogy...

Ha valaki tíz éve azt mondja nekem, hogy valamikor Magyarországon májusban hokimeccsre fogok menni, valószínűleg furcsán néztem volna rá. Ma meg kénytelen lennék megkövetni, hiszen ez is bekövetkezett. Ráadásul "jégre is léphettem", a múltkori "zsebkendőszolgálat" annyira sikeresnek bizonyult, hogy Béla megengedte, hogy ismét "segédedzőként" vegyek részt egy tornán.

A Zasszonyon kitört a szelektív hulladékgyűjtési láz. Amit én annyira nem kultiválok. Még Hollandiában láttam ilyet Ivánnál, és zavart. Mert a rohadó krumplihéj-darabok ott vigyorogtak a mosogató mellett, és még jól le is lettem tolva, ha bedobtam a kukába.

Az egész a Pannon Hoki Gálával kezdődött. Annyira vártam, hogy a jégkorong-blogon megírják mikortól árusítják a jegyeket, hogy nagy izgalmamban észre sem vettem a cikket... Csak vártam. És amikor megtudtam, hogy már egy hónapja lehet venni, majdnem késő volt.

Na, most aztán végleg elegem lett a Matchból! Itt már leírtam, hogy mennyire szeretik eljátszani azt a "trükköt", hogy amikor a polcokat feltöltik, akkor a frissen kitett árut jól hátrateszik, elől meg otthagyják a "lejárat-közelieket".

Lassan vége az idei szezonnak. Ez nem csak abból következik, hogy éppen zajlik a "záróakkord", a soros felnőtt VB, hanem abból is, hogy miközben a nagyok Dél Korea ellen "izzadtak", a legkisebbek a kápmegyeri Ice Center-ben tartottak szezonzáró fesztivált.

Tegnap ismét meccs volt az Arénában. Ilyenkor ott a helyem. Na jó, ez kicsit túlzás, mert például ma sem megyek. Hogy miért nem?

A bloggernek van egy gitárja. Na jó, gitárnak látszó tárgya... Még húsz évvel ezelőtt vettem, amikor ifjonti lelkesedéstől hajtva meg akartam tanulni gitározni. Hogy kitúrjam a Laárandrást a Kft-ből...

Valamit megbeszéltem Sztívvel... A végére sikerült közös nevezőre jutni, én meg elégedetten rákérdeztem:

- Süt a buli?

Kicsit csodálkozva nézett rám, hirtelen én sem értettem, hogy miért mondtam ezt. Persze ez nem akadályozott meg abban, hogy elmagyarázzam a sztorit. Ez egy régi emlék...

A blogger otthagyta a fogát... Legalábbis egy részét... Meg egy darab el is kopott belőle... Cserébe viszont kapott szép töméseket... Meg málnaízű lidokaint...

Brit tudósok kimutatták, hogy Petőfi nem is a Múzeumkertben, hanem a Kisstadionban szavalta el híres versét, amelynek igazi címe Jégre, Magyar. Erre emlékezve a Jégkert SE. "Forradalmi Jégkorongtornát" rendezett hétfőn, amire a blogger Tejfalussy Bélától, a helyi csapat edzőjétől kedves meghívást kapott.

A minap egy freeblogos naplót olvastam, és hirtelen kommentelhetnékem támadt. A "diaré" úgy van megszerkesztve, hogy csak regisztrált felhasználók fűzhetnek a bejegyzésekhez véleményt. Nem szeretem ezt a regisztrációsdit... Mert minden regisztrálás azt jelenti, hogy utána onnan is jön a levélszemét... De mivel nagyon "mondanivalós" hangulatban voltam, megkockáztattam, beírtam a szokásos - egyedinek vélt - felhasználónevemet.

Az egész hetedikes koromban kezdődött... Amikor a Hoffmanngyuri számítástechnikai szakkörbe akart járni... Ami hetedikeseknek meg nyolcadikosoknak lett kitalálva... Ezért nem "mert" egyedül menni... Nagy nehezen rádumált... Aztán - ahogy ez lenni szokott - ő már nem jött el a második alkalommal, én meg ottragadtam...

Múlt szombaton születésnapja volt egy barátomnak. Méghozzá a negyvenedik. A felesége meglepetésbulit szervezett a "jeles" nap alkalmából, amire én is meghívást kaptam. Gondolkodtam, mit vigyek Neki ajándékba. Az Ákos 40 CD gyorsan el lett vetve, biztos nagy öröm lett volna negyedszerre is megkapni... Végül sütöttem egy tepsi muffint, azt egyrészt szereti, másrészt a saját készítésű ajándék az igazi, és különben is negyven fölött minden muffin ajándék. 

Kezdetben vala a Kiss Tibi. Persze előtte is voltak edzői a Volánnak, de Ő érte el az első "újkori" sikert. Ami 1999-ben a Kercsó féle csodacsapat Dunaújváros legyőzését, a magyar bajnoki címet jelentette.

Ma kétéves a Jacintblog. De ha követni akaron a mottóban foglaltakat, akkor ebből az alkalomból nem írok egy igazi bejegyzést... Mert az "eheti" már megvolt, azt nagyobb kedvem volt megírni... Meg hátha jobban is érdekli az olvasókat, mintha összeszámolnám, hogy egy év alatt mennyi látogatóm volt.