A bloggernek van egy gitárja. Na jó, gitárnak látszó tárgya... Még húsz évvel ezelőtt vettem, amikor ifjonti lelkesedéstől hajtva meg akartam tanulni gitározni. Hogy kitúrjam a Laárandrást a Kft-ből...

Ennek meg is lett az eredménye, mert a Laárandrás annyira megijedt, hogy másfél évre rá fel is oszlott az együttes. Pedig nem jött össze az a gitártanulás, pár hónap után abbahagytam. Maradjunk annyiban, hogy eleinte csak tehetségtelen voltam, később a szorgalmam is megkopott. Mondjuk eléggé rontotta az esélyeimet, hogy az otthoni gitárom, amin egész héten gyakoroltam a "nótát", klasszikus dobozgitár volt, míg a péntekenként megtartott gitáredzésen egy elektromos példányon kellett bemutatni a "tudományt". Aminek a nyaka fele akkora volt, mint az otthonié. Így kb. a hangok ötven százalékát sikerült lefognom, természetesen azt is rosszul.

Néhány hét múlva elment a kedvem az egésztől, a gitár lekerült a pinyóba. Ahonnan a Zasszony kukázta vissza tizenöt év múlva, hogy "Jé, neked ilyened is van?". Persze fel kellett hozni, de mivel egyikünk sem tud játszani rajta, maradt "lakberendezési tárgy".

Húsvét hétfőn meglátogattak minket Igaziék. Igazi jr. egyből kiszúrta a gitárt, és fel akarta hangolni. Valahogy beugrott, hogy ezt úgy kell, hogy telefonon keresztül keresünk egy A hangot, arra behangoljuk alulról a második húrt. A többit meg ravasz lefogásokkal hozzáigazítjuk... A telefonszám nem jutott senkinek az eszébe, úgyhogy bekapcsoltuk Kékvillámot. Az Interneten persze nemcsak A hang volt, hanem teljes hangolóprogram is.

És ekkor beindult a fantáziám. Mi lenne,  ha helyből olyan gitárokat gyártanának, amelyeket laptopról lehet hangolni. Lenne a hangszerhez egy kábel, aminek az egyik vége  USB csatlakozó lenne, a másik meg valami egyedi, hogy elvesztés/elromlás esetén ne lehessen egy szabványos kábellel pótolni, hanem meg kelljen venni a drága gyárit. Ennek segítségével lehetne megejteni a hangolást. Gitárgép nem lenne - máris spóroltunk pár forintot az előállítási költségeken -, viszont lenne egy szervómotor-rendszer, - na ennek az árát vastagon beépítenénk az alkalmatosságéba, de ezt meg lehetne magyarázni azzal, hogy a felhasználó kényelmét, és a precíz beállítást szolgálja - ezt lehetne meghajtani a laptopról.

A hangszer - magától értetődően - csak speciális gyári húrokkal működne, amelyek annyiban különböznének a normáltól, hogy lenne a végükön egy kapocs, amivel bele lehet illeszteni a szervómotorba. Az ára persze ennek is "egyedi lenne". Más - házilag fabrikált, esetleg utángyártott - húr használata esetén ugrana a hét év garancia. Aminek megőrzéséhez évente vagy tizenötezer pengetésenként szakszervízbe kell vinni az obzsét. Ahol "jutányos áron" kicserélik a szervóban lévő olajat.
Cserébe viszont a gyártó honlapjáról - térítés ellenében - le lehetne tölteni speciális hangolási "szetteket". Pl. azt, amit a Híres Gitáros használt a "legendás" New York-i koncerten. Ettől persze a tudás nem nőne, viszont lehetne menőzni... 

És a legszebb az lenne az egészben, hogy mire letelik a hét év, addigra elavul a hangolóprogram, mert már nem fut az akkortájt "divatos" operációs rendszeren.
Mivel a hangolás innentől lehetetlenné válik, máris el lehet adni egy újabb gitárt...