Tegnap ismét meccs volt az Arénában. Ilyenkor ott a helyem. Na jó, ez kicsit túlzás, mert például ma sem megyek. Hogy miért nem?

Azért, mert ugyan nagyon szeretem a jégkorongot, de nem "Ő" áll az első helyen az életemben. Akármennyire is "toleráns" a Zasszony, egyszerűen nincs pofám két egymást követő délután is itthon hagyni, egyedül veszkődni a Kiccsajjal. Ráadásul a hétvégén családi összejövetel is van egy rokon névnapja miatt, oda is "illik" elmenni....

"A végtelennek hitt tér egyre rövidül. Fogyatkozik bennem az idő" - énekelte másfél évtizede Kovács Ákos. És milyen igaza van! Huszonéves egyetemistaként, fiatalon és "szabadon" szinte korlátlanok a lehetőségek. Ha akkor kapott volna el a "hokiláz" - persze ehhez az is kellett volna, hogy az Aranycsapat "tündöklése" arra az időszakra essen -, bizonyára sokkal több meccsre, sokkal messzebbre is elkísértem volna kedvenc csapataimat.

Csak ahogy az ember halad előre a "korban", a "tér egyre rövidül". Például itt van az a fránya munka. Amit illik elvégezni, hiszen ebből élek, ebből veszem meg a meccsjegyet a "szerencsésebb napokon". Emiatt nem sikerült idén egyetlen EBEL meccsre sem eljutnom. A keddi és a vasárnapi kiesett, mivel másnap kora reggel munka, amin történő "megjelenésnek" nem tett volna jót, ha éjfél után érek haza. Persze maradt volna még a péntek, de sajnos amikor a Volán Fehérváron játszott, akkor vagy valami hirtelen munkahelyi szivatás miatt, vagy családi okokból nem tudtam megoldani, hogy "odaérjek". A Salzburg ellenire majdnem sikerült - vettem is egy doboz Hell energiaitalt a poén kedvéért -, de azt meg valami tévés közvetítés miatt áttették csütörtökre.

Ennyit a "frekvenciáról"... Nézzük a távolságot. A legmesszebb, ahová elkísérhettem a csapatot, Debrecen volt, a 2005-ös Vb-n a lengyelek elleni derbi. Ekkor már megvolt (gyűrűzve) a Zasszony. Akivel igen nagy mázlim van, mert az esküvő után - immáron a "nyeregben" - sem "tiltotta meg" a meccsrejárást, sőt a gyerek születéséig még el is jött velem. Csak annyira nem érdekli. Van ilyen is... Persze "elvolt", de azért ez is egy "húr", amit nem lehet túlfeszíteni. Így "csak" egy meccsre mentünk, azt is azzal a "kikötéssel" sikerült elintézni, hogy akkor egész hétvégére ott maradunk, és lesz "kuttúrprogram", azaz városnézés is.

A Szapporói Csoda engem is "megérintett", én is ki akartam menni Svájcba. Másnap már el is kezdtem "kapacitálni" egy barátomat, nekiálltunk tervezgetni a dolgot. Csak mire összeszámoltuk a költségeket, kiderült, hogy a - magyar lakosságra eléggé jellemző - lakáshitel-fizetési kötelezettség mellett ez már nem fér bele. Vagyis belépett a "gazdasági korlátozó érv" is. Pedig 2008. tavaszán még nem is volt Válság. És mi még viszonylag jó anyagi körülmények között vagyunk, nem azon kell filózni, hogy a "gyógyszert", a "kenyeret"  vagy azt az évi néhány belépőt ne vegyük meg...

Nézzük az intenzitást. Bizony, lassan "megöregedtem", elkényelmesedtem. Inkább az a fontos, hogy jó helyről, kényelmes körülmények között nézzem a meccset, mint az az "élmény", hogy azzal a tudattal távozzak a helyszínről, hogy "csak és kizárólag" azért nyert a csapat, mert  - hangszálaim "épségének" feláldozásával - olyan fergetegessen bíztattam Őket...

Végül az érdeklődés "mélységéről". Egy másik barátom is velem volt tegnap. Aki ki is jelentette, hogy évente egyszer eljön. Mert ennyire érdekli. Most mit csináljak, ha a foci jobban vonzza? Ezen nyilván lehet segíteni nagy élményekkel, de ez akkor is időbe telik...

A fentiek természetesen nem azért lettek leírva, hogy "sajnáltassam" magam, "magyarázkodjak", esetleg "szembenállás"-t gerjesszek a "hardkór fanok" irányába. Mert igenis tisztelem, csodálom - és a lelkem mélyén kicsit irígylem is - őket, akik mindenütt ott vannak, még Zágrábba is el tudnak szaladni egy kis baráti "vendégszurkolásra". De nálam ennyi a "realitás"....

Divatdrukker-e vagyok? Valószínűleg igen.
De úgy gondolom, ez egyáltalán nem baj. Mert az "Ukránok ellenit láttam, pedig nem szoktam hokit nézni" "kezdetű" ismerőstől "csatoimi"-ig terjedő skálán mindenkinek jut hely.
Akár az Arénában is... Mert azt is meg kéne már egyszer teljesen tölteni...