Valamit megbeszéltem Sztívvel... A végére sikerült közös nevezőre jutni, én meg elégedetten rákérdeztem:
- Süt a buli?
Kicsit csodálkozva nézett rám, hirtelen én sem értettem, hogy miért mondtam ezt. Persze ez nem akadályozott meg abban, hogy elmagyarázzam a sztorit. Ez egy régi emlék...
Még a kilencvenes években többször előfordult, hogy a bloggeren kitört az akkut nőhiány. Ilyenkor próbált koncerteket, házibulikat és egyéb hasonló eseményeket felkeresni, messziről kiszúrhatóan csajozási szándékkal.
Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, sikerült olyan helyre keveredni, ahol csajok alig-alig voltak, az a néhány célszemély pedig az alábbi kategóriákba tartozott:
1. Akinek ott volt a pasija, és ezt a státusz nyelvét a torkáig ledugva mindenkinek a tudomására is hozta.
2. Akiről azonnal látszott, hogy úgysincs annyi önbizalma Jacintkának, hogy meg merje szólítani.
3. Akinél nem az - amúgy csekély - önbizalom hiánya akadályozta meg a kezdeményezést...
4. Aki mindenkivel, csak veled nem! - tette hozzá Sztív. Mivel ez Jacintkának nem volt meg, ezért elmagyarázta, hogy bizony előfordult, hogy a kiszemelt csaj mindenkivel táncolt, csak Vele nem...
Tehát, mivel nincs igazán megfelelő célszemély, ezért az este kellemetlen bénázásra lett ítélve. Csak éppen az akkut nőhiány leblokkolta a logikus gondolkodást. Aminek megléte esetén a blogger azonnal lelépett volna, akár haza is...
És persze a kellemetlen téblábolás hangulati mélypontján feltűnik az ember hasonló cipőben járó haverja. Beismerni a nyilvánvalóan kínos szituációt ciki, tehát Jacintka átszellemült arcot vág, úgy tesz, mint aki kitűnően érzi magát, és mindezt nyomatékosítandó felteszi a kérdést:
- Süt a buli?
