Az egész a Pannon Hoki Gálával kezdődött. Annyira vártam, hogy a jégkorong-blogon megírják mikortól árusítják a jegyeket, hogy nagy izgalmamban észre sem vettem a cikket... Csak vártam. És amikor megtudtam, hogy már egy hónapja lehet venni, majdnem késő volt.
Mert a kedvenc 206-os szektor már "elkelt". Szerencsére - ahogy az internetes jegyárusító-portál mutatta - a "tükörkép" 205-ösbe még volt három jó hely. De hol tudom én azt gyorsan megvenni? Persze lehetne a neten is, de abban nincs bizodalmam. Szeretem a jegyeket a kezemben tartani, azzal eddig még mindig beengedtek, semmi kedvem ahhoz, hogy jól rákészülve a rendezvényre odaballagjak, és egy hülye beengedőember kekeckedjen, hogy ez a nyomtatott sajtcetli nem jó. De láttam az oldalon, hogy rengeteg helyen meg lehet vásárolni, például a közeli Ibuszban is. Gyorsan elszaladtam, rátapadtam a néni monitorára, és lecsaptam az "áhított" helyekre. Ha már ott voltam, akkor vettem színházjegyet is, mert a Zasszony nagyon rágta a fülemet, hogy menjünk megint bábelőadásra. Meg vettem ajándékjegyeket is. A válogatás után a néni szépen elővett egy pakli "komolypapírt", és szépen sorjában rányomtatta a bilétákat. Amivel mindenhová be is engedtek...
A héten megint "ajándékszínházjegyvásárolhatnékom" támadt. Májusra. Ami ilyenkor április végén kicsit rizikós, mert a "nép" mégiscsak szereti a "kuttúrát", és gyorsan elkapkodják, amint meghírdetik. De valahogy ismét szerencsém volt, még volt néhány jó hely a kiszemelt előadásra. Rohantam az Ibuszba. Eljárás a "szokásos", a monitoron mutatom a helyeket, néni klikkel majd nyomtat. Egy A4-es papírt! Kérdezem, mi ez?
- Háát, utalvány van!
- Az meg micsoda?
- Majdnem jegy. Az előadás előtt egy órával erre adják ki a biletkát!
- És ez mire jó? Ennyi erővel a jegyet is ki lehet nyomtatni, mint más "rendes"
színházba, vagy ezzel is beengedhetnének, elvégre pontosan rajta van a hely, meg az
időpont... Viszont hülyén veszi ki magát, ha odaadom ajándékba...
- Nem tudom, ezek még itt tartanak, csak utalványozni lehet náluk, valami visszamaradt
csökevény... - hangzott az eléggé bizonytalan válasz.
Mivel ki van nyomtatva, meg nincs kedvem kockáztatni, hogy egy lelkes népművelő lenyúlja amíg a színházba érek, így kifizetem és elhozom a cetlit. Szépen rá van nyomtatva, hogy csak és kizárólag az előadás napján, de leghamarabb a kezdés előtt egy órával adják ki a jegyet...
Sztív persze azonnal megjegyzi, hogy legközelebb másoljak le egy ötezrest, írjam rá, hogy "pénzutalvány", meg hogy a jegy átadásakor váltható be az igazi bankjegyre, és ezzel fizessek...
A "csakegyórávalazelőadáselőtt"-et nem voltam hajlandó elfogadni, ezért felhívtam a színházat. Mondtam, hogy megvettem az utalványt, látom, hogy ott büszkélkedik rajta a felirat, de én ennek ellenére szeretném megkapni a jegyemet. A hölgy kedves volt, mondta, hogy menjek be a színházba bármikor, odaadja.
Mivel nincsenek messze, tegnap be is szaladtam. Megfogta a papírt, és kinyomtatta(!) a jegyet... Kérdezem, hogy ennek most mi értelme volt?
- Háát, az Ibuszban nem tudnak jegyet nyomtatni! - hangzott a magabiztos válasz.
- Hm... A Bábszínházba tudtak! - próbáltam "lebontani".
- Jó, de biztos olyan a szerződésük, hogy csak utalványozni hajlandóak! - vágta ki az
"aduászt".
Ezen a ponton feladtam. Ennek az utalványozósdinak nem hiszem, hogy bármikor is volt értelme. A színházjegy - néhány kamaraelőadást leszámítva - pontos helyre szól... Tehát a "logisztikát" - egy hely kétszer ne legyen eladva - már akkor is meg kellett oldani, amikor még nem volt ilyen szép hálózatos értékesítési rendszer...
