Jacint blogja

Folyik a bézból világbajnokság. Ezt onnan tudom, hogy szombaton kapcsolgattam, és az Eurosport2-n éppen adták. Mivel ezt a sportot mindig érthetetlennek nyilvánítják, ott ragadtam, próbáltam kideríteni, hogy mi az egész lényege. Rájöttem. A bézból nem szól másról, mint az ütő játékos szivatásáról.

Promontor kérésére akkor következzen az élménybeszámoló a Märchenparkról. Idén Sopron nyaraltunk négy napot, a Hotel Fagusban. Eredetileg nem ide akartam menni hanem a Balatonra, csak amit kinéztem, ott már nem volt hely. Augusztus utolsó hetére, két héttel előtte. Meg még kb. három helyre. Persze, válság van.

Hétvégén emléktorna lesz Székesfehérváron. A SAPA Fehérvár AV19 csapata játszik az ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban. Mennyivel jobb lenne, ha csak egy "egyszerű" felkészülési meccset játszana a Volán a fehérvári csarnokban...

Olvasom a Neten, hogy az EU be akarja tiltatni a Négynapos Ünnepeket. Merthogy a szombati munkanap fizetési és elszámolási problémát okoz. A mi kis szociális minisztériumunk meg fenékre illesztett nyelvvel máris rendeletet tervez, ahelyett, hogy jól elküldené őket a fenébe.

Szombat, este fél hét. Békésen készülök az esti programra - szurkolás a Hosszúnevű Volán, De Leginkább 19 sosnowieci tornagyőzelméért -, mikor megszólal a Zasszony:
- Hallgassunk bele a Madonna koncertbe!

...ami alapján azt gondolom, hogy a Nagy Gazdasági Világválság (még) nem rontott itt mindenkit végromlásba:

Zoli mai posztja nagyon felbosszantott. Zoli írásait nagyon szeretem. De ez nem jött be. Nem azért, mert más a véleménye, mint az enyém, hanem azért mert az írás egy évről-évre visszatérő, sztereotíp fanyalgássorozat egy darabja.

Imádom... Ezt a nyár végi kis többnapos hepajt... Jó ilyenkor Budapesten lakni... Máskor nem annyira jó... De ilyenkor más...

Olyan nagy szükségem nincsen rá... Mivel elég ritkán autózom, az meg még ritkább, hogy ismeretlen helyre megyek. Viszont ilyenkor rettenetesen el tudok tévedni... Előfordul, hogy a térképi vonalak alakja nem egyezik a valósággal, például ami az atlaszban széles utca, az valójában egy rejtett kis dűlő, és persze, hogy nem veszem észre, tehát le sem fogok ott kanyarodni...

Valaha az úszást tartottam a legobjektívebb sportágnak. Az elején beugranak a versenyzők a vízbe, és aki a leghamarabb a táv végére ér, az a legjobb. Nincsen olyan körülmény - gondoltam egykor -, ami az eredményt befolyásolná.

Úgy tűnik rászoktam... Ebben jelentős szerepe van Promontornak, az Ő Savoya parki kalandja csinált kedvet a kereskedelmi egység felkereséséhez.

Nyár van! Ennek az évszaknak - legalább - két jellemzője van. Az egyik a hosszú hetekig tartó, száraz, forró hőséggel sújtott idő, a másik meg az, hogy a színházi előadások kiköltöznek a szabadba.

Az elmúlt hetekben két repülős filmet is láttam. Első világháborúsat. Az egyik a Flyboys, a másik A Vörös báró. Ugyanaz a téma, mégis mekkora a különbség a két film között.

A héten megvolt. Iván barátommal néztük meg, az "évi rendes" közös mozilátogatás "keretein belül". Mióta a Kiccsaj megszületett, évente egyszer megyek moziba. Olyan nagy igény nincsen rá, van egy csomó megnézetlen DVD-nk, meg hm... hát ott a torrent is. Amivel azokat a filmeket szoktam letölteni, amiket akár meg is nézhettem volna moziban, de aztán nem bizonyult annyira fontosnak. Ami meg fontos, azért meg elmegyek. Ivánnal. Mert Vele is kevesebbszer tudok összefutni, mint szeretnék, úgyhogy kellemest a másik kellemessel...

Kezdetben vala a szocializmus. Ami egyben hiánygazdaságot is jelentett, amikor örült az ember, ha valamit lehetett kapni, nem hogy még igényeskedett volna a szolgáltatás szinvonalával kapcsolatban. Aztán eljött a rendszerváltás, azzal voltunk hitegetve, hogy most ennek vége, kezdődik a verseny - és ezzel a szolgáltatások minőségének javulása - a vevők kegyeiért. Mi is valósult meg ebből? Három kis történet következik a témakörben.

Egyszer egy bőrdíszművesnél láttam egy érdekes táskát. Első pillantásra nem volt vele semmi probléma, táska formája is volt, bőrből is volt. Jobban megnézve azonban feltűnt, hogy - a rendes példányokkal ellentétben - nem egy darab bőrből lett kiszabva, hanem mindenféle dirib-darab maradékokból lett összetákolva. Na, ez a táska jutott eszembe a Made In Hungária című film nézése közben.

Korábban már írtam, hogy az elmúlt években igen nagy jártasságra tettem szert redőnyrugó szerelésben. A múlt hétvégén "felsőbb osztályba léptem", autodidakta módon beletanultam a "felső vég" szerelésébe is.

Csöngettek. Ernő bácsi volt, mögötte a felesége Ilonka néni. A kezében tartott pogácsás tál egészítette ki triumvirátussá kis társaságukat.
- Búcsúzni jöttünk, Mérnök Úr! - szólalt meg Ernő bácsi végtelenül szomorú hangon. - Hazaköltözünk Nyírtelekre!

Ma a Burger Királyban ebédeltem. A Burger Királyban menüt szokás enni. Mert az effajta kajának az a jellemzője, hogy eltömíti a hasat - a cukros krumpli meg a kóla miatt leginkább -, de pár óra múlva újra jelentkezik az éhség. Ezt egy picit lehet ellensúlyozni...

Szombaton úgy hozta az "élet", hogy kettesben töltöttem a délelőttöt a Kiccsajjal. A Zasszonynak sürgős serpenyő-lecserélhetnékje támadt. Ilyen esetekben kétféle megoldást szoktunk alkalmazni.

Ismét Promontor kedvenc témájának - az esélylatolgatásnak - a vizére evezek. Ezúttal picit rendhagyó módon, hiszen nem az "esemény" előtt, hanem részben utána, részben közben írom le a gondolataimat. Lehet, hogy mégiscsak azon a fránya 13 másodpercen úszott el a bennmaradás...

Tegnap ismét csodát láttam! Jégkorong válogatottunk "csak" 4-3-ra kapott ki a jóval esélyesebbnek tartott szlovák válogatottól!

Még októberben vettem egy Catepillar félbakancsot az Office Shoes-ban. Mert a régi elvásott. A vásárlás végén külön kihangsúlyozta az eladó, hogy milyen jól választottam, ez egy nagyon tartós cipő lesz. Csak mosolyogtam, láttam én már karón reklamációt, ha valóban tartós lesz, úgy is jó, ha meg nem bírja ki a szezont, akkor úgyis visszaviszem.

Ami Zrt. Vagyis részvénytársaság. Mégha zártkörű is. Az ember azt feltételezné, hogyha már cég, akkor próbál cégszerűen is viselkedni. Még ha állami is. De nem így tesz. Olvasom az Indexen, hogy majdnem elszúrták Talmácsit is.

Múlt szombaton láttam egy filmet az m2-n, a Fehér rozsdát. Kora délután volt, éppen végeztem a bazsalikom és egyéb fűszernövények installálásával, untam már a hirtelen jött meleget, hát bekapcsoltam egy kicsit a tévét. Pont akkor kezdődött a film, látom, hogy valami régi almaszedős-építőtáboros, hát ott ragadtam.