Hétvégén emléktorna lesz Székesfehérváron. A SAPA Fehérvár AV19 csapata játszik az ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban. Mennyivel jobb lenne, ha csak egy "egyszerű" felkészülési meccset játszana a Volán a fehérvári csarnokban...

Már lassan fél éve, de még mindig nehéz elhinni. A szíve vitte el. Felmerül a kérdés, hogyan történhetett, hogy 2004 őszén nagyon betegnek nyilvánították, majd 2005-ben makk egészségesnek. Felelőtlenség volt? Ezt - mivel pl. nem vagyok orvos - nem tudom eldönteni, de az alábbi kis emlék alapján úgy érzem, szükséges döntés volt.

Október 22-én hirtelen ötlettel leautóztunk megnézni egy Interliga meccset. Körülbelül olyan idő volt, mint ma, lógott az eső lába, erősen ingadoztam, hogy egyáltalán elmenjünk-e. A Velencei tónál már esett az eső, mire leértünk be is sötétedett, nehezen találtam oda a csarnokhoz, ettől máris rossz kedvem lett. A stadion is valamiért rossz hangulatot árasztott, hallatszott az eső kopogása a födémen, a plexi mindenütt párás volt, a reflektorokról csurgott a víz.
Elkezdődött a meccs, de abban sem volt semmi öröm, a mérkőzés idegesítően rossz volt, a Volán azt a tipikusan reménytelen játékot mutatta be, amikor látszik, hogy küzd, kapar a csapat, de semmi nem akar sikerülni.
Kb. a felénél el is ment a kedvem az egésztől, elkezdtem körbenézni a lelátón. A VIP szektor sarkán ismerős alakot fedeztem fel, #19 volt az. A palánknak támaszkodva nézte a meccset, közben jegyzetelgetett valamit, időnként bíztatóan leszólt a játékosoknak. Távolról is látszott, érződött, hogy nagyon szeretne pár méterrel előrébb és lejjebb lenni. A lelátóról nem is tudott segíteni, a vége bosszantó vereség lett...

Rosszkedvűen indultam haza a zuhogó esőben, természetesen alig találtam vissza az autópályára, ott a sávhatárok sem látszottak a vízfüggönyben, végig halálfélelmem volt, de valahogy megúsztuk, hazaértünk.
Nyomasztó este volt... Az a fél évvel ezelőtti reggel sajnos még nyomasztóbban alakult...