Promontor kérésére akkor következzen az élménybeszámoló a Märchenparkról. Idén Sopron nyaraltunk négy napot, a Hotel Fagusban. Eredetileg nem ide akartam menni hanem a Balatonra, csak amit kinéztem, ott már nem volt hely. Augusztus utolsó hetére, két héttel előtte. Meg még kb. három helyre. Persze, válság van.
A Fagus-ban viszont szívesen láttak, hát mentünk. Mivel gyerekbarát a szálloda. Ami abból állt, hogy a wellness részlegben volt egy jó kis gyerekmedence, odakint egy játszótér, odabent meg egy játszószoba, napközben ovónénivel. Hogy szülőbarát is legyen a nyaralás... Az ár is relatíve pénztárcakímélő volt, a félpanziós ellátás mellett még egy családi Märchenpark-belépő, illetve ingyenes nyári bob jegyek is szerepeltek a csomagban. Ezzel nagyjából le is lett fedve a program, legalábbis a két középső teljes napra.
Az elsőn el is indultunk, kicsit furcsa volt az osztrák határ, négy éve még minden autó csomagtartójába belenéztek az osztrák egyenruhások, most meg csak át kellett hajtani. A helyszín megközelítése térkép alapján is egyszerű volt, nem volt szükség GPS-re, amit végül is hősiesen nem vettem meg. Előző délután a sókamrában mesélte az egyik nyaralótárs, hogy ők már nyitásra odaértek, de már akkor telt ház volt a kultúrparkolóban, őket beterelték a szőlősbe. Ezért nem strapáltam magam, csak a reggeli játszóterezést követően indultunk, délre értem oda, meg is kaptam a helyem a lugasban... Sebaj, hazafelé isteni saszlát szüreteltünk az ablaktörlőről.
A parkolóból tíz perc alatt sikerült eljutni a bejáratig, amiből véletlenül sem lenne egy másik, közelebb... Az ajtónál mutatom a jegyfélét, amit a szállodában adtak, mire a kiképzőőrmester-fellépésű kapuőr néni megkérdezte, hogy "Do you speak English". Mivel dujulok, mondtam, hogy "yes". Erre rámutat a jegyemre, meg mondja, hogy kassza. Mivel 32 ájrót (ennyi lett volna a jegy a Zasszonynak meg nekem) nem akarok fizetni, arra játszom, hogy biztos ez egy utalvány, amit jegyre kell cserélni. Mondom, "replace the ticket?". Kicsit gondolkodik, lassan megérti, mondja, hogy "yes". Na, ennyit arról, hogy a magyarok nem beszélnek nyelveket. Kiváltom a jegyeket, látom van rajtuk egy kupon, amin valamire adnak másfél ajró kedvezményt az ajándékboltban. De erről mélyen hallgatok, semmi kedvem venni drágán valami kacatot, csak azért mert akciós.
Bemegyünk. A mellékelt térkép szerint Ausztria legnagyobb kalandparkjában járunk, ehhez képest nekem nem tűnik modernebbnek, mint a Vidámpark gyerekkoromból. És elvileg hiába lehet felülni ingyen mindenre, időnként elő-előbukkan valami izgalmas, amire külön kell fizetni. Próbáljuk nézni, mire lehet felülni, de minden vagy olyan, hogy még kicsi a gyereknek, vagy olyan, hogy csak egyedül ülhetne rá, vagy reménytelen sor áll. Végül valami kacsásba beférünk mindhárman, pár perc ringatózás következik. Barangolunk tovább, bejutunk a mesepark-részlegbe. Itt mindenféle mesék helyszíne meg jellemző figurái vannak kirakva, némelyik mozog is. Gombnyomásra el is hangzik a mese. Kár, hogy csak németül. Ha magyar honlapjuk is van, meg sok magyar (szlovák) látogatójuk, akkor talán nem lenne akkora gond más nyelven is odatenni azt a mesét. Persze a meserészleg is le van kerítve, ahhoz hogy kijussunk vissza kell menni a feléig. Ezután a vadasparki rész következik, háát, nekem a budakeszi jobban bejött, hangulatosabb. Ráadásul a Kiccsaj is elkezd üvölteni, hogy büdösek az állatok, így ezen gyorsan átkelünk. Még megnézzük a vízicsúzdát, végre a lányom is elfárad, mehetünk vissza. Sopronba menet beugrunk egy közértbe, itt a pénztárossal viszonylag egyszerűen le tudom angolul kommunikálni, hogy elfogadják a magyar bankkártyát, illetve, hogy melyik kávé koffeinmentes.
Indulunk haza, már majdnem elérjük a határt, amikor látom, hogy közúti ellenőrzés van, persze kiintenek. Nézem az előttem lévő rendszámát, "véletlenül" az is magyar. Jön a policáj, valamit mond, persze germánul, egy szót sem értek belőle, odaadok hát minden papírt, a három útlevelet, jogsit, forgalmit. (Hiába Ájrópai Junnijó, azért viszek útlevelet mindig, nehogy már azzal szórakozzon valami oberstrumbanjürgen, hogy nem ismeri fel a magyar személyit.) Meglátja a vaskos paksamétát, visszahőköl, a legfelsőbe unottan beletúr, majd rájön, hogy csak fölöslegesen strapálja magát, visszaadja, int, hogy menjek.
Pár perc múlva végre itthon vagyunk, Schengen ide vagy oda, megkönnyebbülök...
