A héten megvolt. Iván barátommal néztük meg, az "évi rendes" közös mozilátogatás "keretein belül". Mióta a Kiccsaj megszületett, évente egyszer megyek moziba. Olyan nagy igény nincsen rá, van egy csomó megnézetlen DVD-nk, meg hm... hát ott a torrent is. Amivel azokat a filmeket szoktam letölteni, amiket akár meg is nézhettem volna moziban, de aztán nem bizonyult annyira fontosnak. Ami meg fontos, azért meg elmegyek. Ivánnal. Mert Vele is kevesebbszer tudok összefutni, mint szeretnék, úgyhogy kellemest a másik kellemessel...
Valahogy úgy alakul, hogy mindig valami "kultikus" sorozat negyedik részét nézzük meg. Két éve a Dájhárdot, tavaly az Indián Jánost.
A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy az elsorozatosodott filmeknek a páratlan számú részei szoktak bejönni... Az első azért, mert az az, ami megfog. A második rész törvényszerűen kevésbé nagy durranás, elvégre az újdonság varázsa az újdonságban rejlik, másrészt az alkotók sem szokták strapálni magukat, arra játszanak, hogy akinek az első tetszett, bemegy a másodikra is, tök mindegy milyen az. (Sem a repülőtéri kaland, sem az emberáldozatos templomosdi nem érte el nálam ez első rész hatását. A T2 viszont bejött, Svarci mint jó terminátor érdelődés-fenntartó fordulatnak bizonyult...) A harmadik részek jobban szoktak sikerülni, ekkora már túl vagyunk a második rész szinvonal-esésén, emiatt az alkotóknak is csipkedni kell magukat. (A T3 viszont "bepótolta" a T2-nél elmaradt visszaesést.)
A negyedik részekkel nem jók a tapasztalatok. Túl sok idő telt el az utolsó rész óta, már beletörődtünk, hogy ennyi volt, már csak emlék, amit örömmel idézünk fel a kertévék karácsony és húsvét körüli ismétléseinek megnézésével. A "kanonizálás" után már nem fér bele a negyedik rész. Persze azért - a rajongás miatt - megnézzük, de nyilván nem tudják elérni azt a hatást, mint az "ezerszer" megnézett "klasszikusok". Ráadásul mindkét negyedik rész eléggé fáradtkára sikerült, nagyon az volt az érzésem, hogy az alkotók csak hámozni akartak még valamit a róka csontjairól...
Körülbelül ezekkel a fenntartásokkal kezeltem a ténégyet is. A túlzott elvárásokat az is csillapította, hogy elég sok rosszat írtak össze a filmről.
Mivel legutóbb bekövetkezett az első két részben elnapolt világvége, ezért - meg Konor Sára mostanában futó krónikái miatt - az időutazásos kaptafát el kellett hajítani, meg kellett végre mutatni a John Connor által szervezett híres ellenállást.
Ha én írtam volna a forgatókönyvet, akkor az lett volna a problémám, hogy ha az első részben másfél órás kergetőzés árán sikerül kiiktatni egy darab halálosztót (emlékszik még valaki erre az eredeti magyar címre??!!!), akkor mivel magyarázzák meg, hogy az ellenállás egész jól tartja magát a terminátorok tömeges elterjedését követően. (Kicsit furcsa volt nekem, hogy míg a Star Wars megjelenésileg első trilógiájában közönséges halandó meg sem tudta karcolni a rendelkezésre álló pár fős jedikontingenst, addig az ötödikként megjelenő második rész végi csatában a szovjetek második világháború eleji veszteségrátáját is sikerült felülmúlni, az akkor még nagy létszámú populácónak.) A szerzők ezt a kérdést kellemesen elodázták, kijelentve, hogy most még csak 2018-ban járunk, ezek még nem az első részben fel-felvillantott szupergépek, hanem csak olyan lájtosabb példányok, amik azért még egyszerűbben legyőzhetőek. (A filmben a T-600-zal kapcsolatban részletes módszertani útmutató is elhangzik.) A félelmetesebbje csak a végén kerül elő... Ráadásul az ellenállás még rendelkezik némi készletekkel (atomtengeralattjáró, harci repülő) a "régi szép időkből".
Ez a felütés teljesen új helyzetet teremt, csak annyi a kapcsolat a régi filmekkel, hogy ebben is van John Connor meg terminátor. Ez az a csavar, ami miatt ez a negyedik rész lényegesen jobbra sikerült, mint a Die Hard és az Indiana Jones esetén. Bár a filmnek nincs olyan momentuma, ami korábban más filmekben (Mad Max, Transformer) nem szerepelt mr (még a magát embernek gondoló gép ötlete is el lett sütve egy régi tévéfilmben, a címére nem emlékszem, csak arra, hogy egy lánynak kellett egy embriót elvinnie valahová), mégis sikerült olyan alaphelyzetet, illetve atmoszférát teremteni, ami alapján pozitívan lehet értékelni a próbálkozást...
Magyarul, nekem tetszett, jöhet az ötödik...
