Múlt szombaton láttam egy filmet az m2-n, a Fehér rozsdát. Kora délután volt, éppen végeztem a bazsalikom és egyéb fűszernövények installálásával, untam már a hirtelen jött meleget, hát bekapcsoltam egy kicsit a tévét. Pont akkor kezdődött a film, látom, hogy valami régi almaszedős-építőtáboros, hát ott ragadtam.
Én is voltam anno ilyenben, a történetet egyszer már meg is írtam. Az m2 bizonyára azért vette elő ezt a régi, 1982-ben készült alkotást, hogy valamivel olcsón kitöltse a műsorsávot. Mindegy. Elkezdtem nézni. Lassan sikerült beazonosítani a régi emlékeket, megtalálni a párhuzamokat. Nálunk is voltak gazdag gyerekek, akik saját kocsival jártak a suliba. Meg nemcsak a suliba, hanem az akkoriban megnyílt McDonalds-ba is. Természetesen tanítás helyett, engedély nélkül léptek le, mint a filmben. Aztán nálunk is volt olyan tanár, aki az oktatás mellett/helyett kénytelen volt fizikai munkát is vállalni, ha boldogulni akart. Mint a főhős, Bottyán József. A film ugyanis korrajz, a szocializmus utolsó évtizedének jellemző vonásait jeleníti meg. Bottyán szeretne saját lakást, csak sajnos a gondoskodó szocialista állam nem ad neki. Ez már a nyolcvanas évek, már csak az ideológiai alap van meg, a való életben egyfajta torz "piacgazdaság" működik. Addig is lakniuk kell valahol, hát albérletben élnek, aminek díja megegyezik a felesége tanári fizetésével. Hoppá! A következő nemzedék nevelésének "piaci értéke" megegyezik egy kb. húsz négyzetméteres szobáéval... Bottyán fizetéséből meg éldegélnek... De hogy lesz ebből lakás? Pöpec svájci frank alapú hitel még nincs, marad a másodállás egy autószerelő műhelyben, ahol késő estig megy a fényezés. Optimális körülmények a regenerálódásra, felkészülésre. Bottyán azért próbál küzdeni a leépülés ellen, egyszer jól felkészül, hogy az orosz klasszikusokból majd a konkrét műn túlmutatva helyre kis előadást rittyent, de akkor meg saját főnökei tojnak a fejére, valami ünnepség miatt pont akkor rövidítik le az óráit, a kötelezőt is alig tudja leadni.
Idősebb kollégája már túl van mindezen, minden elképzelhető szituációban (még tornaórán is) újságot olvas, nem veszi túl komolyan a nevelési feladatot. Van még egy jellegzetes figura, Szalai a "piti butik" üzemeltetője. Szintén tanár, aki idejének nagy részét sefteléssel, különböző kisebb üzletekkel tölti, természetesen hanyagolva az oktatói munkát. A film végére aztán kiderül, hogy tragikus hős ő is, beteg felesége műtétjére gyűjt, mert az államnak valahogy ez sem megy már...
A kiégett, elfásult tanárokkal szemben ott van az erőtől duzzadó diákok serege. Ebben az életkorban még könnyű "erőtől duzzadni", a tanárok napi problémái nem gyötrik őket, van idejük a "szokásos" csínytevéseket kitalálni és végrehajtani. Ami szomorú, hogy az őket körülvevő társadalom nem tudja/akarja ezt a viselkedést keretek közé szorítani, inkább ráerősít. Itt van például Glück, a hangadó. Apuci párttitkár, Anyuci jólmenő butikus (hátszél és pénz együtt, biztos, ami zicher...), tizenhat éves korában már saját autója van, (amit a tanár maximum szerelhet), tanulni esze ágában sincs, amikor egyest kap, Anyuci bemegy, letolja a tanerőt, majd bemószerolja a pártbizottságban. A gyerek persze ennek megfelelően felelőtlen, az még hagyján, hogy lelép bulizni, de visszafelé részegen vezet.
És ez az a pont, ahol a film túlmutat önmagán, az aktuális korrajzon. A kis Glück mára elmúlt negyven, naponta találkozunk vele az utakon (autós blogokban) a leszorítós, letolós, befékezős, zebránelőzös történetek főhőseként.Civilben valószínűleg jól menő vállalkozó, nem hiszem, hogy túlzásba esik adófizetés terén (elégre nyolcvankettőben is többet lehetett keresni egy délutáni zsebbe fizetett műszakkal a téeszönyvelő házán, mint a szervezett almaszedéssel...), bizonyára a gázártámogatást is kibulizta valahogy. (Nekem ez jár...)
A film végére olyan érzésem lett, mint a Terminátor 3 nézése közben. Az "ítéletnapi" robotok még esetlenek, legyőzhetőek (Bottyán a végén leüti Glücköt, merné ezt ma megtenni, az ombucmanóig meg sem állna...), de mi már tudjuk, hogy nincs megállás, hamarosan kifejlődik belőlük a cseppfolyós fém T1000...
