Kezdetben vala a szocializmus. Ami egyben hiánygazdaságot is jelentett, amikor örült az ember, ha valamit lehetett kapni, nem hogy még igényeskedett volna a szolgáltatás szinvonalával kapcsolatban. Aztán eljött a rendszerváltás, azzal voltunk hitegetve, hogy most ennek vége, kezdődik a verseny - és ezzel a szolgáltatások minőségének javulása - a vevők kegyeiért. Mi is valósult meg ebből? Három kis történet következik a témakörben.
Az első történet szereplője a Spar. Ravasz egy bolthálózat ez, például bizonyos boltjai Kaiser's fedőnév alatt futnak. Meg minden év végén kitalálnak valami pontgyűjtő akciót, amivel egész klassz dolgokat lehet beszerezni. Így lettek két éve pöpec WMF edényeink (Amit azóta sem lehet kapni sehol, pedig kéne még néhány... Ha valaki tud lelőhelyet, legyen kedves írja meg...), idén meg jó kis Zwilling késeink. (Végre lett igazi szakácskésem, most már értem, hogyan tudnak a szakácsok olyan gyorsan szeletelni; nagy, éles késsel sokkal könnyebb...) Persze az ilyen akció miatt egy picivel többet vásárolunk, hogy elérjük a "pöttyhatárt", de azért kapunk árut is a pénzünkért...
Idén vérszemet kaptak, tavasszal is indítottak akciót. Ezúttal a kisgyermekes családokat célozták meg, négyezer forintonként adnak egy ajándék törpikét. Naná, hogy ismét inkább oda járunk bevásárolni... A törpikeosztást meg is fejelik azzal, hogy három törp után lehet vásárolni "kiegészítőket". Már majdnem vettem egy DVD-t, amikor szörnyű balsejtelmem támadt, ami itthon, az egyik DVD bolt honlapját felkeresve be is igazolódott. A Spar éppen 9 Ft-tal árulja drágábban az "akciós" DVD-t, mint annak a listaára a boltban. Ha a kifizetendő vételárat nézzük, akkor meg 509-cel... Ejnye!
A második történet szereplőjéhez még nem jutott el a rendszerváltás híre. Afféle lejárt szavatosságú japán katonaként védi a szocializmust, a Vámház körúti B-II/2 pavilonban. Múlt pénteken tévedtem oda, mivel álltak előttem a sorban, elkezdtem válogatni a paradicsomok között. Mint ahogy azt szoktam a többi árusnál. Egyszer csak rámszól, hogy ne válogassak, majd ő ad. Persze, felülről, hátulról, a ki tudja milyenek közül...
- Jó, már vissza is tettem. - feleltem, majd elindultam.
- Ez nem Tesco, meg Auchan - szólt utánam -, ott lehet összefogdosni az árut!
- Túl van tárgyalva - válaszoltam -, ha nem akar eladni, én nem erőltetem...
- Na, nem azon az egy szem paradicsomon fogok meggazdagodni! - hangzott a végső konklúzió.
No, én mindenesetre ezen a ponton - a hely iménti pontos megjelölésével - megadom a lehetőséget, hogy ha másoknak van kedvük hozzájárulni a "szolgálatkész" kereskedő meggazdagodásához, tudják hová kell menni...
A harmadik történet pozitív kicsengésű. Évek óta az Enternet az internet-szolgáltatóm. Kezdetben "telefonoztam", aztán egyszercsak volt ez a "Szereld magad" akciójuk, aminek az árfekvése már a "lélektani határ" alá esett, belevágtam. Három vagy négy éve vagyok náluk, és érdekes módon még sosem volt velük problémám. Néha a matáv "lekapcsolja" az "ADSL link" lámpát, ilyenkor szoktam felhívni őket (a matávot nem lehet, mert más a szolgáltató, noha ők okozzák a galibát), és érdekes módon valahogy el tudják intézni, hogy három nap helyett egy órán belül újra "felkapcsolják". Ezen kívül tavaly hívtam fel őket egyszer, amikor rájöttem, hogy lejárt a hűségidő, közben lementek az árak, így megkérdeztem, nem lehetne kicsit "jóárasítani" a dolgon. Lehetett... Idén már meg sem várták a telefont, két hete hívtak, hogy némi "hűségidőért" cserébe megdupláznák a sávszélességet, és az árból is engednének egy kicsit. Ha már ennyire szeretnék, miért is ne... Persze ha nagyon pattognék, biztos másik szolgáltatónál lehetne olcsóbban is, de most pár száz forintért minek vállaljam a macerát, ha amúgy elégedett vagyok a szolgáltatással...
Tanulság? A szocializmusnak volt egy hatalmas előnye... Elhitette velünk, hogyha egyszer véget ér, akkor milyen jó lesz a kapitalizmus... Legalább álmodozhattunk valamiről...
