Az elmúlt hetekben két repülős filmet is láttam. Első világháborúsat. Az egyik a Flyboys, a másik A Vörös báró. Ugyanaz a téma, mégis mekkora a különbség a két film között.

A Flyboys igazi amerikai kalandfilm, nagyjából arról szól, hogy a Tipikus Amerikai Tökös Csávót úgy szivatják meg, hogy a végén még neki kell eltűnnie a környékről. Nincs mit tenni, be kell lépnie valami hadseregbe. Ez jelen esetben a Lafayette Escadrille a Franciaországban szolgáló amerikai pilóták gyűjtőhelye. A történet eléggé sablonos, nagyjából arról szól, hogy a mi kis TATCS-unk hogyan lesz a Number One, amihez óhatatlanul szükséges, hogy a végén egy furfangos trükkel legyőzzel az ellenség legjobb és egyben leggonoszabb pilótáját. Mindez sok látványos csatajelenetet követően, amiket időnként megtör az óhatatlanul szükséges, de egy Igazi Hőshöz méltóan igencsak decens romantikus szál is. Nincs ezzel igazából semmi baj, a film nem is ígér többet. Érdekes látni azokat a repülős kliséket (vadászpilóták légi párbaja, bombázás, bombázóknak adott vadászfedezet, stb.) amiket igazából a második világháborús filmekből szoktunk meg. Itt is megvannak a vonatkozó gépek, de sokkal fejletlenebbek, törékenyebbek, profánul kifejezve viccesebbek, mint a megszokott, későbbi konstrukciók.

A Vörös báró - bár a világháború legsikeresebb pilótájáról szól - valójában háborúellenes film. Az elején megismert fiatalemberek inkább sportolónak, mint katonáknak tűnnek. Richthoffen igazából vadászni és repülni szeret, és mivel ezt együtt akkortájt csak a seregben lehetett megtenni, ezért áll katonának. Maga a harc is inkább tűnik sporteseménynek ahol a zuhanó gépet már nem illik üldözni, az viszont elvárt, hogy a lezuhant "kollégát" megkeressék, és ha életben maradt, akkor kórházba vigyék. A "kötelező" szerelmi szál is ehhez kötődik, Richthoffen a leadott kanadai pilóta ápolónőjével keveredik érzelmi kapcsolatba. Ebben a filmben a "romantikus szálnak" kulcsszerepe van, az ápolónő döbbenti rá az ászpilótát, hogy a háború nem sport, hanem - szó szerint - véres valóság. Innentől kezdve a film hangulata is megváltozik. A technika és a taktika fejlődik (léggömbzár, légelhárítás), ami a légi háborút is - a lövészárkok világához hasonlóan - mészárszékké változtatja. Richthoffen sorra veszíti el barátait, egyre elkeseredettebbé válik. Bár lehetne frontparancsnok, nem lát kiutat a reménytelen helyzetből, ezért a repülést és ezzel együtt a megjósolható halált választja.
A film érdekessége, hogy viszonylag kevés csatajelenet van benne - pl. az utolsó összecsapást sem ábrázolja -, viszont nagyon emberközelinek mutatja a pilótát. Például - annak ellenére -, hogy a propaganda vele "reklámozza a háborút", a főparancsnoknak is világosan elmagyarázza, hogy csakis azért tudott annyiszor győzni, mert mindig biztosra ment, kockázatos helyzetben inkább elmenekült.

Két film ugyanarról a témáról, mégis teljesen különböző módon...