Jacint blogja

Meccsnap. Hétköznapi. Válogatott derbi lesz az Arénában. Optimális. A legközelebbi stadion, ahová el tudok jutni. Budapesten valahogy minden csarnok a város szélén van. Én is a város szélén lakom. De ez egy másik szél. Ezért ha az Arénában van meccs, mindig ott vagyok. Ez novemberben vagy áprilisban szokott előfordulni. Novemberben felkészülési torna, áprilisban gálameccs. Amikor valamilyen világbajnokféle szokott idejönni, aztán jól kikap.

Erre a hétre egy vidám hagymalekvár-főzős bejegyzést terveztem... De most nincs kedvem megírni... Keresztapám gyakran kérdezi, miért mindig csak a fanyar irónia, a negatívum szerepel az írásokban, miért nem írok pozitív dolgokról is. Róla lehetett volna... De miért is nem...?

Újra bajnok a Volán... De minek? Az egészben az a legcikibb, hogy ezt a bejegyzést csütörtök este akartam megírni - az első két meccs "élményei" alapján -, csak közbejött a harmadik, úgyhogy halasztani kellett...

Új csoda nőtt a Közraktárak udvarán. Amit bontanak vagy átalakítanak. Valami Bálna lesz helyette. De amíg el nem készül, van az udvarán egy Teve. Állítólag a bontás során keletkezett deszkákból építették. Ezt attól a nénitől tudtam meg, aki megszólított, amikor éppen a kettes villamoshoz igyekeztem, és megakasztott a lámpa.

Kiplakatírozták... Rákattantam... Elkezdtem nézni... Aztán mást is... Már kezdtem azt hinni, hogy rájuk szokom... Aztán tettek róla, hogy megmaradjon a blogger mentális egészsége... rtl klub... Naná!

Na, ez a mozgalom is meg lett hirdetve. A hipereket szépen megkérték, hogy rakjanak a polcaikra Magyarországon gyártott élelmiszereket, mert akkor megmaradnak a magyar munkahelyek. Nem látom világosan az ok-okozati összefüggést...

Haldoklik a videónk. A jelenség abból áll, hogy lejátszás közben az eredeti képhez csinos kis csíkok és csillogó pöttyök adódnak hozzá. Megnézettük a szomszéd tévészerelővel, és miután tisztáztuk, hogy a fejtisztítás nevű olcsó és gyors beavatkozáson már túl vagyunk, kijelentette, hogy letört/elkopott a a lejátszófej sarka, ki kell cserélni. Mivel a fej fődarab, ezért az alkatrész is drága, másrészt a szerelés is macerás, tehát az is sokba került. Na azt nem.

Csöngettek. Ilonka néni volt, szorosan a nyomában ott toporgott a férje.
- Jajj, drága Mérnök úr! Segítsen már, az uram mindenáron kelep akar lenni.
- Nem kelep, celeb! - torkolta le Ernő bácsi szigorúan.
- Jó, de annak semmi értelme! - replikázott Ilonka néni.
- Hűha - gondoltam - itt megint nagy pogácsahalmok vannak kilátásban! - és visszafojtottam a kitörni készülő röhögést.

Ma egy éve... Ebben az a legnagyszerűbb, hogy ezt le lehet írni... Mert amikor egy éve "útjára indítottam", nem voltam meggyőződve róla, hogy pár hét alatt nem fogom megunni. Az első bejegyzés roppant bénára sikeredett, biztos az izgalom meg a megilletődöttség miatt...

Na tessék. Volt itt két vereség - az egyik elég csúnya -, és máris felerősödtek a szövetségi kapitány válogatási elveit kifogásoló hangok. Ez a jelenség kb. három éve tart. Azóta Cortina csapata elért egy második és egy első helyet a DIV. I-ben. Én a magam részéről tisztelője és rajongója vagyok Pat-nek.
Tisztelője az eredményei, rajongója az alábbi kis történet miatt:

A héten olimpiai selejtezőt játszik a magyar jégkorong-válogatott. Az esélylatolgatás igazából Promontor kedvelt műfaja, de most én is megpróbálkozom vele. Szurkolói énem azt súgja, hogy csakis mi nyerhetjük a tornát. Elvégre az olaszok csak B csoportosak, az ukránokat tavaly is megvertük, a lettek ellen meg jöhet a szokásos bravúr. Sajnos, a valóságban ez nem ilyen egyszerű...

Korcsolyázni vittük a Kiccsajt. Két hete megnéztük a befagyott Velencei tavat. Gyönyörű volt. Kész csoda az a ménkű sok víz, jól odafagyva:

Csöngettek. A szomszéd néni volt. Ilonka néniék tavaly tavasszal költöztek az emeletre. Eredetileg egy kis nyírségi faluban éltek, de a hetvenes években Ernő bácsi állást kapott egy Pest környéki tangazdaságban, így felköltöztek. Tavalyelőtt meg megtörtént velük a csoda, huszonkilenc év kitartó lottózást követően kihúzták a számaikat. A nyereményből végre megvalósulhatott régi álmuk, a rákosborzasztói panelból átköltözhettek Budára.

Tegnap - némi meglepetésre - válasz érkezett a szilveszteri levelemre. Ezek szerint a sok deliveri félör ellenére is eljutott a címzetthez. A levélből kiderül, hogy a CBA-nak is van Ügyfél Lerázó Osztálya. Tudományegyetemre jártam, ott az volt a mondás, hogy az állításokat bizonyítani is kell. Íme: (vastag betűvel a megfelelés az ÜLO LCS kézikönyvnek)

Meghirdették. Persze jó magyaroschan. Hogy intézkedés az van, de azért nem gondoltuk végig. Mert úgyse fog bekövetkezni. Illetve kicsi az esélye. Komolyan foglalkozni vele meg olyan macerás.

Ezen. Arról van benne szó, hogy készült egy film, amit Budapesten 276-an néztek meg. Állami támogatásból. Most mondanék valami rettentő csúnyát. De ez egy szelíd hangvételű blog.

Múlt szombaton felrakattam. Akkor már napok óta fáztam, kezdtem elhinni, hogy mégiscsak lesz tél. Sokáig úgy nézett ki, elmarad. A gumicsere klasszikus időpontja az október. Kezdődik a hűvös idő, reggelenként már fázósan bújunk az egyre vastagabb kabátba, zsigerből érződik, hogy elő kell halászni a pincéből a téli papucsokat. De nem idén.

Eldugult. Végleg. Pedig próbálkoztam a szokásos praktikákkal. Pumpáltam. Piszkálgattam a japán csirkemellhez vett nyárssal. Nem segített. Azt hittem, ez csak a karácsonyi halászlé meg a lazacka miatt van. Mert akármennyire is szeletet meg filét vesz az ember, amikor megmossa, mindig jön le róla pikkely. Ami kicsit átlátszó, de mindenképpen rásimul a lefolyó lyukaira.

Kezdetben vala a kocsonya és a tévézés. Gyerekként a bulizás még túlzás lett volna, meg valahogy a tévé is nézhetőbb volt.

Délelőtt megejtettem a szokásos utolsó évvégi bevásárlást. A szilveszteri malackaraj (a második és nem a harmadik szótagnál összetett szó!) már három napja a hűtőben várja a ma esti fellépést, idejében elindultam megvenni, így a második hentesnél kaptam, nem is kellett sokat sorbanállni. Kenyeret és gyümölcsöt viszont nem lehet ennyire előre megvenni, ezért a beszerzést - felvállalva a karácsonykor már megutált, de év végére ismét összeverődött tömeggel való birkózást - ma délelőtt abszolváltam.

Véget ért a Karácsony. Megvolt a záróaktus, a visszacsere is... Becsúszott egy póló, ami kicsinek bizonyult. A visszacsere mindig kínos...

Lassan vége, és ilyenkor sajnálja az ember egy picit... Meg most már túlvagyunk minden készülődésen, lehet kicsit punnyadni is...

A blogger mai ebédjét a Wasabi nevű műintézményben költötte el. Régóta foglalkoztatott már a "szalagfosztogatás" gondolata. Nyáron sikerült is eljutni az étterembe, de az asztaltársaság inkább a teraszra, mint a running sushira szavazott, ezért akkor étlapos fogyasztás realizálódott. Az is finom volt, de Jácintkában már akkor megfogalmazódott, hogy visszatér, és kipróbálja a hely fő profilját.

Rohamléptekkel közeledik az a bizonyos, végre a blogger is kiszabadult a Nagy Évvégi Hajtásból, ideje beszerezni a Legfőbb Karácsonyi Rekvizitumot, a fenyőfát.