Kiplakatírozták... Rákattantam... Elkezdtem nézni... Aztán mást is... Már kezdtem azt hinni, hogy rájuk szokom... Aztán tettek róla, hogy megmaradjon a blogger mentális egészsége... rtl klub... Naná!

Szeretem a Terminátor-filmeket. A rajongás még késői gyerekkoromra vezethető vissza, az első részt életem egyetlen SZOT beutalós nyaralásán láttam. Nyaralni mindig is voltunk (Apukámnak valahogy mindig adódott annyi "szocialista összeköttetése", - vagyis jó helyen jó haverja - hogy a legfinomabb helyeken (Bükkfürdő, Hajdúszoboszló) eltölthettünk egy-egy hetet, lehetőleg valami VIP-es (akkoriban persze nem így hívták) megoldással), csak ez a fránya beutaló nem jött össze. Ami a szakszervezeti tagság egyetlen előnye volt, elvégre a munkások államában nem kellett harcolni a dolgozókért, mert nincs olyan tulajdonos, aki magának ne adna megfelelő bért...
Történt egyszer, hogy Apukám a folyosón összefutott a "szakszi" bizalmival, aki megkérdezte, hogy jön-e a jubileumi ünnepségre. Erre Atyám kifakadt, hogy minek, húsz éve fizeti a tagdíjat, de még sose kapott beutalót. A bizalmi  "felvette a kesztyűt", másnap ott volt a tikett az asztalon. (Ja kérem, azok más idők voltak... Ma biztos röhögne egy jót, hogy hagy fizessen csak a lúzer, nyaralni úgyis a haverok mennek... )

Így kerültünk le Szántódra, klasszikus, két hetes balatoni nyaralásra. Volt ott minden, ismerkedési est, napi háromszori étkezés - ami miatt a társaság gyakorlatilag ki sem mozdult az üdülő területéről, nehogy elvesszen (Figyelem! Ezen a ponton lehet megfigyelni a "nekemazjár" gondolkodás gyökereit...) -, meg kultúros csaj, aki mindenféle programokat szervezett. Például volt filmvetítés is, amit úgy oldottak meg, hogy a helyi - fekete -vállalkozó hozta a videomagnóját, meg a jó kis alámondásos filmjeit, a nyaralóközönség meg ötven forint leszurkolása után - számlaadásról persze szó sem volt - "műélvezhetett". Egyik ilyen vetítésen szerepelt a Terminátor. Ami borzasztóan tetszett, még annak ellenére is, hogy a hülye Kameniczky megpróbálta elrontani a szórakozást.
Van az a jelenet, amikor Svarcira rárobban a tartálykocsi, örültünk, hogy végre megmurdált az a gonosz bádogember és mehetünk végre fürödni, többen már kászálódni is kezdtünk, erre megszólalt Kameniczky, hogy "Ekkor hittem először, hogy vége a filmnek!". Mert ő már látta, és kitört rajta a közléskényszer. És lám, a vascsontváz ki is sétált a lángokból. Aztán pár perc múlva Kyle felrobbantja, örültünk, hogy végre megmurdált az a gonosz bádogember és mehetünk végre fürödni, többen már kászálódni is kezdtünk, erre megszólalt Kameniczky, hogy "Ekkor hittem másodszor, hogy vége a filmnek!". De az erősen amortizálódott fémdarab megint nem pusztult el, tovább üldözte Sarah-t, amíg az jól szét nem préselte. De ekkor már senki nem mert megmozdulni, még a stáblista után sem, kivéve Kameniczkyt, aki azonnal elrohant, mert érezte, hogy hatalmas verés lesz a film utáni program...
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a Terminátor kultuszfilmmé vált nálam, ráadásul az évekkel később bemutatott második rész is jó volt. A harmadik már felejthető, de a kultuszt nem tudta lerombolni.

Ezért is örültem, amikor az rtl műsorra tűzte a Sarah Connor krónikáit, a televíziós változatot. Izgatottan vártam, több év után előfordult, hogy kereskedelmi tévén sorozatot néztem. (Az m1-en a Tűzvonalban azért megvan, igaz az "hazai termék", a maga magyaros bájával...) És jól esett. Maga a hangulat. Mert a kedd erősen a hét eleje, még reménytelenül messze a hétvége, jó egy kis könnyed kikapcsolódás. A hétfőre ez fokozottabban igaz, ezért rákaptam a Mentalistára is. Mert olyan érdekes hangulata van, meg olyan igazi tipikus amerikai helyszíneken játszódik.
Így ment ez két hétig, most hétfőn leülök a tévé elé, látom, hogy kihúzták a mentál-listát, helyette valami helyszínelő-mutáns megy. Megnézem a műsort, látom, hogy a mentál kedden van, Sári alatt meg elsűllyedt a sámli. Levették... Nem áttették éjfél utánra, hogy kicsit felgyorsítsam a DVD-felvevő megvételét, törölték. Mert állítólag az első rész egymillió nézője elkezdett csökkeni, a negyedik részt már csak hétszázezren nézték. Ez a nézőmennyiség meg már le van ejtve... Tessék a Maunikát nézni, toll a fületekbe, nem Bádoglány.

Hát toll az rtl fülébe. A google a barátod, a mininova meg a cinkostársad, tíz perc múlva már csurgott is lefelé az ötödik rész. Felirat is akadt hozzá (kösz Mammut), úgyhogy semmi sem akadályozta a szokásos kedd esti szórakozást. (Felirattal még jobban is esett, legalább erőltettem kicsit az amerikai szövegértést, és megtanultam a Tin Girl "szakkifejezést".)

Kivételesen lelkiismeretfurdalásom sincs a letöltés miatt, én ezt már kifizettem a tévéelőfizetésben, rendezze le a Fox az rtl-lel... Amin több sorozatba nem kezdek bele, az tuti...