Korcsolyázni vittük a Kiccsajt. Két hete megnéztük a befagyott Velencei tavat. Gyönyörű volt. Kész csoda az a ménkű sok víz, jól odafagyva:

Korcsolyát nem vittünk, derekas feladatnak tűnt a lányka terelgetése, és ahogy néztem, ilyen kicsi lábra még nem árulnak korcsolyát. Ám ez a terelgetés váratlanul könnyűnek bizonyult. Élvezte a furcsa közeget (Én is. Mondtam is a Zasszonynak, hogy megtanultam vízen járni, igaz még csak 1.0-ás verzió, ha a hőmérséklet 0 fok fölé emelkedik, akkor már nem megy...), vidáman hajkurászta a gyerekeket. Még egy fakutyát is sikerült szerezni, az volt csak az igazi öröm. (Apa meg eljátszhatta a "faló" szerepét...) Alig bírtuk elcipelni. Itthon mindenkinek boldogan mesélte, hogy látott gyerekeket korcsolyázni, mutatta is, hogyan kell.

Mint a képből is látszik, rengeteg hely volt az Agárdi Popstrandon (még hokisokat is láttunk...), amikor hazajöttünk és beleolvastam az Indexbe, az volt az első hír, hogy valaki alatt beszakadt a jég. Hiába a kijelölt hatalmas terület, meg az egyértelmű felhívás (Te marha, innen már nem biztonságos, fordulj vissza, mert megjárod!), ismét akadt valaki aki az adó- és egyéb törvények sikeres ignorálásán felbuzdulva, ezúttal a fizika törvényeit próbálta figyelmen kívül hagyni. Pechjére azokat nem "kitűnő" elitünk hozta, nem jött be a próbálkozás...

Múlt héten kiderítettem, hogy - ha igazi kori nem is létezik -, cipőre szerelhető alkalmatosságot azért be lehet szerezni kisgyerekek számára. A probléma az volt, hogy mire odaértem a boltba, a Velencei tó már felolvadt. Rövid töprengés után eszembe jutott, hogy a közeli Decathlon-nál van egy pici, ingyenes jégpálya. (Az ingyenes és a közeli azért volt fontos, mert nem tartottam kizártnak, hogy a lányka öt percig bírja, ezért nem volt kedvem kiautózni pl. "Kápmegyerre", és kifizetni egy komplett családi belépőt.) Erősítésként magunkkal hívtuk Igazi Mesteréket. A blogger korcsolyatudása fordítottan arányos jégkorong iránti rajongásával, ezért nem érezte magát elég felkészültnek az oktatásra. Mikor odaértünk, láttuk, hogy a felmelegedés és az eső megtette a magáét, a pályán több centi víz állt. Igaziné rögtön szólt Mester Juniornak, aki a pálya mellé odatett lapáttal szépen letolta a vizet.
Addig a marhák szépen korcsolyáztak a vízben... Nem értem... Igaziék a hetvenes-nyolcvanas években voltak gyerekek, és saját bevallásuk szerint teljesen átlagos nevelést kaptak, mint ahogy Juniort is átlagosan nevelik. Ehhez képest senkinek nem jutott eszébe , hogy megkapja a lapátot, vagy erre rávegye csemetéjét. Összesen egy szülő szólt a gyerekének, hogy segítsen, de az sem strapálta magát. Pedig a vízletolás is korcsolyázás volt, és nem tartott tovább húsz percnél. De a magyar márcsak ilyen. Inkább tocsog a vízben (izgalmas lehetett egy esés után csuromvizesen hazamenni...), de lapátot nem ragad, csinálja meg más... Ja, és a végén senki sem köszönte meg Juniornak a pályafelújítást, elégre az az ingyenpályán is "nekemazjár"...

A korizást követően (bejött az aggodalmam, a Kiccsaj tíz perc után feladta, pedig Igaziné mindent beleadott tanításilag...) bementünk az áruházba. Kiderült, hogy a jégpálya a cég filozófiájának téli megvalósulása, miszerint nemcsak elvárják, hogy megvegyék a sportszert, hanem lehetőséget biztosítanak annak kipróbálására is. Van pinpongasztal, lehet falramászni, biciklizni, rollerezni, még kicsit focizni is... Na, ez nem éppen magyaros mentalitás, ezért és lánykám első csúszkálási lehetőségének biztosításáért a Decathloné a púp...