Eldugult. Végleg. Pedig próbálkoztam a szokásos praktikákkal. Pumpáltam. Piszkálgattam a japán csirkemellhez vett nyárssal. Nem segített. Azt hittem, ez csak a karácsonyi halászlé meg a lazacka miatt van. Mert akármennyire is szeletet meg filét vesz az ember, amikor megmossa, mindig jön le róla pikkely. Ami kicsit átlátszó, de mindenképpen rásimul a lefolyó lyukaira.
A bajt onnan lehet észrevenni, hogy a Nagy Karácsony Mosogatás alatt a mosogató megtelik vízzel, és az utolsó tányér szárítóba helyezése után is magas marad a vízállás. (Fazékvonták találkozása tilos!) Ilyenkor szoktam elővenni a nyársakat, és kihorgászom a szmörrent. Most is így jártam el, de a javulás csak átmeneti volt. Ma estére a helyzet válságosra fordult, a Zasszony kiadta az utasítást, szét kell szedni. Természetesen nekem.
Még szerencse, hogy ott voltam amikor összeszerelték, ezelőtt hat évvel. Ez a Nagy Lakásfelújítási Akció utolsó utáni felvonása volt. (Kár, hogy akkor még nem volt "divat" a blogolás, remek kis sorozatot tudtam volna írni "Egy lakásfelújíás anatómiája 1..243" címmel.)
Sajnos akkor még nem ismertem Rezsőt. Kár. Valószínűleg nem lettek volna vizes problémáim. Egyszer "bevallotta", hogy egy olyan lakásban, mint az enyém, fénykorában két nap alatt kicserélte a vízvezetéket. Na, az én majesztrómnak ez másfél hétig tartott. A többi melós (kőműves, festő) először csak röhögtek amikor egy hobbivésővel állt neki a régi csövek eltávolításának, majd megunták, felkaptak egy fúrókalapácsot, és tíz perc alatt kivéstek annyit, amennyit a "mester" két nap alatt. Ezen aztán jól be is sértődött, a csöveket még betette, majd megszökött.
A szerelvényezést már a kőműves végezte. Mert ezek a szakik mindenhez értenek. Úgy-ahogy. A kád és a mosdó egyenlőre működik, a slóziról Rezső már megállapította, hogy ha fúga helyett szilóval rögzíti, akkor talán nem folydogált volna évekig.
A mélypont a mosogató bekötésénél érkezett el. A konyhabútort - értelemszerűen - csak a munkálatok végeztével szerelték be, és az asztalosok nem vállalkoztak a bekötésre. (Igazából nem értem, miért. Nem olyan bonyolult egy vadiúj rendszert beállítani, viszont nagymértékben megkönnyítenék az ügyfél életét, és még plusz pénzt is kereshetnének vele.)
Felhívtam hát a kőművest, aki meg is jelent, csak sajnos ekkor már fellépett nála a "kis munka" effektus. A csapot még úgy-ahogy elfogadhatóan abszolválta, de a lefolyóhoz már nem hozott alkatrészeket. Sebaj, a kocsijából előhalászott kb. tizenöt darab csőmaradványt, azzal drotymázta össze a lefolyót. Ami két nap múlva szét is esett. Mivel a takarítással épp végeztem, nem volt kedvem a "mestert" visszahívni, csak egy jót panaszkodtam a kolléganőmnek. Aki azzal vígasztalt, hogy miért nem hívtam a férjét. Persze, hogy informatikus, de mivel pár lakást már enkezükkel felújítottak, ért ehhez is. Nem szeretem ilyesmivel terhelni a barátaimat (annyira...), de már "eléggé el voltam készülve az erőmmel", így elfogadtam a segítséget.
Az Igazi Mester meg is érkezett, először is felmérte a terepet, majd elmentünk alkatrészt venni. A sok dirib-darab helyett beszereztünk egy flexi csövet, amit barátom szakszerűen be is szerelt. (Az általa hozott makulátlan tiszta szerszámosláda valóságos felüdülés volt az elmúlt hónapok "mestereinek" koszhadt dobozai után...) Az egyetlen koszolás a szerelés folyamán akkor következett be, amikor "reflexből" rányítottam a csapot.
A rendszer olyan jól lett megtervezve és kivitelezve, hogy hat évig nem kellett hozzányúlni. Ma este viszont egy újabb kitűnő tulajdonságára derült fény. A könnyű karbantarthatóságra.
Szokás szerint félve álltam a szerelésnek. Ha nem sikerül, itt állunk egy napig mosogató nélkül. De a három csavar lecsavarása nem okozott gondot. Az egyetlen probléma a hat év alatt lerakódott szmörren kipuculásakor "feltáruló" bűz, illetve az alkatrészekből kipotyogó "darabok" látványának elviselése volt. Fél óra és két menet kiadós öklendezés múlva minden ki lett tisztítva. Közben csak egyszer "remegett meg" a kezem, de az utolsó pillanatban félbemaradt a mozdulat, és nem nyitottam ki a csapot. (Lehet, hogy azért, mert nem feküdt alatta az Igazi Mester???) A visszaszerelés is simán ment, igaz a flexi vége nehezen ment vissza a falba, de szerintem ez direkt így lett kitalálva.
A nyomáspróba is sikeresnek bizonyult, a víz vidáman csobogott végig a rendszeren, nem kalandozva el a számára kijelölt csőrendszerből. Lassan az öklendezés is alábbhagyott, remélem most újabb hat évig nem kell hozzányúlnom...
