Meghirdették. Persze jó magyaroschan. Hogy intézkedés az van, de azért nem gondoltuk végig. Mert úgyse fog bekövetkezni. Illetve kicsi az esélye. Komolyan foglalkozni vele meg olyan macerás.

De bekövetkezett. És jó tükröt tartott a mai magyar valóságnak. Mert vasárnap tízkor bejelentik, hogy tizenegy órától. És aki úton van? Vagy ebédmeghívása van délre, amire a másik fél sütött-főzött, és már nem lehet lemondani? Majd eltelik egy-két óra, és a média mindent teleharsog azzal, hogy "á, nem is lehet büntetni, mert nincs szankcionálási alrendelet". Ezzel azokat is akiket még "igazgat a fortélyos félelem", jól felbíztatnak, hogy magasról tegyenek az egészre. Mit tehet ilyenkor a rendőr? Legyintsen egyet, vagy állítsa meg a rossz paritású rendszámmal bíró autóst, és nevelési célzattal kérje az izzókészletet? Leírták azt is, hogy kik a kivételek. Hosszú a lista. Szinte mindenki. Például, akiknek van mozgássérült igazolványa. Az meg csak olyannak van, aki valóban rászorul... 

Aztán eljött a másnap. Volt majdnem egy nap, hogy mindenki megbarátkozzon az új helyzettel, alkalmazkodjon hozzá. Például össze lehetett volna hívni egy kormányülést, ahol elfogadnak valami szankcionálási javaslatot. Ami másnaptól hatályba is lép. De ez nem történt meg.  
Hajnali fél hétkor várom a buszt, közben nézem a rendszámokat. Naná, hogy majdnem fele páratlan, hiába van ma páros nap. Kora reggel még kevés az autó, nem tudom eldönteni, mi a pontos helyzet. Mondjuk az furcsa, hogy sokan vannak a buszon. Azért járok ilyen korán, mert akkor nincs tömeg...

Napközben bele-belepislantok a "médiába". Megy a picsogás ezerrel. Hogy én befizetem a súlyadót, miért korlátoznak a használatban... Megbeszéltem a terhes barátnőmmel, hogy elviszem a vizsgálatra, nehogy a buszon elkapja az influenzát... Tilcsákbe inkább a dohányzást... Drága a buszjegy... Nincs is kitalálva semmi, miért engem szivatnak...

Délfelé elmegyek ebédelni. A Rákóczi úton valami furcsa érzés lesz rajtam úrrá. Valami nem stimmel. Aztán kapcsolok. Kevesebb az autó. Nincs egybefüggő sor, két kocsi között "eltelik" tíz-húsz másodperc. Vagy több. Nézem a rendszámokat, továbbra is sok a páratlan.

Lassan leesik. Az emberek legalább fele még mindig normális, a sok "agymosás" ellenére is. Egyszerűen megszervezte, hogy ma ne autóval közlekedjen. Paritástól függetlenül. És vannak a leszaromjánosok, akik megint azzal voltak elfoglalva, hogy őrájuk miért nem vonatkozik, nekik "joguk van". Telipicsogni a médiát is. 

Hát egy nagy izét! Hahó, rendkívüli helyzet van! Ez most nem egy újabb hülye adó, nem egy idétlen parkolnitilos, büdös van! Attól, hogy impotens a vezetés, még itt a szmog, a következmények nem múlnak el! És mi van akkor, ha nem szmogriadó van, hanem egyszerűen nem indul a kocsi? Akkor visszaadják a súlyadót? Békávézik a terhes barátnő? Olcsóbb lesz a buszjegy? 

Még egy szmogriadót el kéne rendelni! Ezúttal az agyakra telepedett füstköd miatt...