Meccsnap. Hétköznapi. Válogatott derbi lesz az Arénában. Optimális. A legközelebbi stadion, ahová el tudok jutni. Budapesten valahogy minden csarnok a város szélén van. Én is a város szélén lakom. De ez egy másik szél. Ezért ha az Arénában van meccs, mindig ott vagyok. Ez novemberben vagy áprilisban szokott előfordulni. Novemberben felkészülési torna, áprilisban gálameccs. Amikor valamilyen világbajnokféle szokott idejönni, aztán jól kikap.

Ébredés után előveszem a féltve őrzött válogatott mezt, ilyenkor abban megyek dolgozni, a meccs előtt már nem tudok hazamenni. Kicsit optimalizálni kell az öltözék többi részét, odakint tavasz, a csarnokban meg inkább olyan hűvöskés. Meg kell fölé valami kabát is, nem szeretem a feltűnést. Aztán lehámozom a plüsskutyus nyakörvét, ami "civilben" jéghokitámogatói karszalag, ilyenkor ez is dukál a mez mellé. Végül "lemágnesezem" a hűtőről a belépőt, ami természetesen a kedvenc 206-os szektorba szól (próbálom mindig megvenni a svédek elleni "szerencsehozó" széket, de valahogy mindig csak a környékére sikerül, pedig ahogy elkezdik árusítani, ott "tolongok" a jegyirodában...), gondosan elteszem, a rituálé ezen pontján már egekig ér a "hokiláz".
A munkanap valahogy megvan, utána irány a csarnok, torna esetén az "előmeccsből" is minél több, annak is van egy hangulata, ahogy az ember ül az üres stadionban, hallgatja a korong surrogását, a játékosok egymást közti beszédét. Szünetekben "hömpölygés", vagyis céltalan lődörgés a folyosó egyik végéből a másikba. Illetve nem céltalan, mert közben vásárlás a Brand Shopban, az esemény "emlékkorongját" mindig igyekszem megvenni. Aztán végre jön a főmeccs, szurkolás, élmény, többnyire győzelem. (A kedvencem a bemelegítés, jó nézni a sok játékost, különösen amikor körbe-körbe korcsolyáznak...)

A tegnapi nap nem így indult. A mozdulatok kissé gépiesek, valahogy nem sok kedvem van az egészhez... Délben olvasom az összeállítást, a "szétesett" első sor mellett a második sincs nevezve...
Az Arénában újabb "hangulatrongáló intézkedés", ezúttal nincs "eseménykorong"... Eljön a bemelegítés, feljönnek a fiúk, fekete nadrág, fekete póló, vakító fehér 19-es szám minden mezen. Félelmetes, megdöbbentő. Valamiért csontvázak táncának tűnik az egész bemelegítés.
Kezdődik a meccs,  kicsit támadunk, majd gyorsan jön az első hátrány, a finnek ügyesen passzolnak, látom, ahogy a jobbszélen lopakodik a szabad játékos, be is üti. Legyintés. Életemben először szomorú vagyok egy finn lőtt gól miatt.
Aztán pár perc múlva történik valami... Fodor "Néhaválogatott" Szabolcs kiegyenlít. Előkerülnek a macik, sokkal hamarabb, mint amire az előzmények alapján számítottam. Megy a dobálás, szerintem ezres nagyságrendben érkeznek a macikák a jégre. Jó látni a sok állatkát, az ott levőknek öröm, jó buli, a kórházak és a gyerekek meg egy jó darabig el lesznek látva játékkal. Hopp, valahol még működik a társadalmi szolidaritás... Aztán eszembe jut, hogy dupla az öröm, hiszen ki is egyenlítettünk. Életemben először örülök egy finn kapott gól miatt.
Lassan eljön a szünet, jé, döntetlen. A második harmadban szinte ugyanaz, a finnek nem tudnak alázni, helyette kapnak egy gólt. Az első sortól. Ami elméletben szét van esve. A letargia a múlté, szurkolok ezerrel. Elcseréljük magunkat, a harmad vége előtt öt másodperccel egyenlítenek a "rokonok".
Harmadik harmad. Palkovics álomgól, jó lenne kihúzni, nem megy... 3-3-nál kiállítás, na nemá', hogy ezt is beüssék! Nem ütik, a finneken elhatalmasodik a "Volán szindróma", küzdenek, hajtanak, de nem elég pontosak, nem elég gyorsak, és Levi is hihetetlen formában véd.
Vége. Döntetlen. Ez is szép eredmény, a fiúk fáradtak. Jön a hosszabbítás, ebben a szakaszban sem ütnek gólt a finnek, egyre jobb a kedvem.
Jön a büntetőpárbaj. Nummelin helyből kihagyja. Nummelin. 1995-ben világbajnok. A tévé előtt üvöltök, hogy sikerüljön nekik. Most a helyszínen fújolom, nehogy sikerüljön. Fekete Dani belövi, a finnek megint kihagyják. Jön Palkovics. Az elárvult "ikertesó". Belövi. Egy gól egy gólpasz, mindent eldöntő büntető...

Robban a csarnok, győztünk. Nem történt semmi különös, megvolt a szokásos bravúr. Egy erősen "B" jellegű, mondhatni megfiatalított válogatottal. Új remény...
Levonuláskor nézem a finnek mezét. Vakító fehér, sötétkék betéttel, imitt-amott egy kis piros... Valamire emlékeztet ez a színösszeállítás... Megvan... Ez a mai finn válogatott eléggé Tesco gazdaságos teljesítményt nyújtott...