Jacint blogja

Nemrég érdekes dokumentumtöredék került elő a bécsi levéltár mélyéről:

Rüdiger von Schmutzenfitz

titkos császári megbízott naplója

Nő, növöget a Kiccsaj. Járni már nagyon tud. Megy, mint a golyó, lényegesen gyorsabban, mint az apja. Néha túl is vállalja magát, ilyenkor megbotlik, és elterül.

Mármint a francia kerékpáros körversenyt. Hat éve egy kellemetlen betegség miatt hetekig itthon kellett maradnom, unalmamban belenéztem a közvetítésbe. Maga a verseny nem ragadott magával túlzottan, elvégre mi izgalmas van abban, hogy egy rakat csiricsáré ruhába öltözött fickó teker órákon keresztül.

Elballagtam a szomszéd kispostára, és befizettem egy csekket. A művelet közben - kb. a visszajáró összerendezgetésekor - a hölgy nekemszegezte az alábbi kérdést:
- Tud róla, hogy a Postánál nemcsak levelet lehet feladni, hanem értékbiztosítást is lehet kötni? - vagy valami hasonló.
- Nem, és nem is akarok róla tudni! - hangzott a válasz.

Hajdanában a Megkérdőjelezhetetlen Hatóság szerepe volt a dolgozó elrettentése  attól, hogy az ellátó rendszer által meghatározott ügymenettől eltérő megoldási ötleteit megvalósítsa. (A bolt előtt szeszesitalt fogyasztani HATÓSÁGILAG tilos. A házban kutyát tartani HATÓSÁGILAG tilos.) Később megváltozott a világ, az ellátó rendszerből szolgáltatóipar, a dolgozóból ügyfél lett, ám a kereskedelmi és egyéb egységek továbbra sem szeretik az egyéni kezdeményezéseket, a reklamációt. A Hatóság már nem igazán trendi, manapság a megoldást az Ügyfél Lerázó Osztály (ÜLO) jelenti.

Remélem, megbocsájtasz Kedves Olvasó, de egy kicsit becsaptalak. A hangzatos cím nem a múlt rendszerhez kötődő ellenzéki tevékenységet takar, csupán egy régi iskolai történetet fogok elmesélni.

Vártam a pénteket. Hogy jobban teljen az idő, csütörtök este feltöltöttem a Nagybos (http://www.bosch.hu/products/pt/hw/produktkatalog/index.phtml?ut=13,1,8) aksiját. Nehogy most fúró ne legyen nála, és ez hiúsítsa meg az automata áthelyezését.

Teltek-múltak a napok. A mester egy hetet mondott az új párkány beszerzésére, nyilván nem illik türelmetlenkedni, gondoltam azért két hét múlva felhívom. Közben kiderült, hogy a redőnyautomata szerelése sem tökéletes. Kicsit vékony lett az ablakkeret amire a mester az obzsét rágyógyította.

Nézem a foci EB-t. Illetve nem nézem, de egy hét elteltével elért hozzám is. A foci a legnépszerűbb sport, legalábbis itt, Európában. Nem véletlen, hogy a nagy futballeseményekhez hatalmas felhajtás is jár. Szinte minden tv adja a meccseket, a városban sörsátrak és egyéb rátelepülő rendezvények tucatjai várják az érdeklődőket. Ezek után nem csoda, hogy a magamfajta megveszekedett jégkorongrajongót is előbb-utóbb elkapja az esemény varázsa, és bele-bele néz a meccsekbe.  Leginkább az Eb hangulata miatt. Mert a meccsek nem nagyon tudnak lekötni, a jégkorong sokkal izgalmasabb, látványosabb sport. Miért is?

Egy héttel az ígért határidő előtt hívott a mester, hogy kész az ablak, és két nap múlva jönne szerelni. Kicsit váratlan volt a hívás, pláne a hónap vége felé, elvégre a pénzt is össze kell szedni, meg szabit is kéne intézni, így rövid szóbeli közelharc alakult ki,  próbáltam valamelyik szombat irányába terelni - ha véletlenül "eltéved", akkor mégse sírjon oda egy nap szabi - végül kiegyeztünk e hét hétfőjében.

Lakásunkhoz szép nagy erkély tartozik, abszolút zöldövezetben. Ilyenkor tavasz végén, nyár elején kifejezetten kellemes kint tartózkodni. A környező fák ekkora már mind kizöldültek, illatozik az akác és a bodza, a szomszédban már nő a cseresznye. Még egy nagy fenyőfa is terebélyesedik előttünk, némi alpesi jelleget hozzátéve a környezethez. (Pályafutását karácsonyfaként kezdhette valamelyik szomszédnál, aki a Csendes Éj elmúltával kiültette a ház mellé a helyes kis fácskát, majd amikor az kezdett nagyon nőni, gyorsan elköltözött.) A hőség még nem ette be magát mindenhová, délutánonként/esténként kellemesen el lehet ücsörögni egy pohár ital vagy egy újság mellett. Igen ám, de min? 

Útlevelet kap a Kiccsaj. Nagy jelentősége nincsen, kb. 500 méterre szeretnénk eltávolodni a határtól, Párkányba tervezünk egy rövid kirándulást. Megkívántam a knédlit meg a Deli csokit. A Deli csokit még 1987-ben ismertem meg egy felvidéki osztálykiránduláson. Ahol a cimborám vásárolt egy csomót, mondván jó lesz szóróajándéknak. Napokig röhögtem a kifejezésen, meg vettem én is, hogy legyen mit "szórni". Talán két korona volt darabja.

A kisszoba ablaka cserével végleg kipontozódott. Télen beengedi a cúgot (2-3 fokkal hidegebb van, mint a lakás többi helyiségében), szeles időben meg nemes egyszerűséggel kinyílik. Nem zár a zár. A Nagy Lakásfelújítás idején utóbbit próbáltam orvosoltatni, de az aktuális majesztrók hozták a papírformát.

Megvilágosodtam. Az RTL múltkori riportere (Vegyük át mégegyszer a neveket) nem egy tehetségtelen, szerencsétlenkedő lúzer, hanem a Fábry féle "médiaiskola" egyik tanítványa, csak még nem eléggé nagy az arca. Tegnap maga a Mester mutatta be "tudását", a hokiválogatott a Showderben szerepelt. Illetve dehogy szerepelt, díszletként szolgált a Dilettantizmus és Felkészületlenség Felkent Papja által celebrált bulvármiséhez.

Szolgálati közlemény! A Jacintblog felkerült az Index címlapjára:

Ezzel megvolt az Andy Warhol által megszavazott hírnév rám eső 15 perce.
Köszönet elsősorban a Srácoknak, nélkülük ez nem jöhetett volna létre, és az igazi öröm mégiscsak az, hogy ott vagyunk az A csoportban.
Külön köszönet az RTL-nek és a TV2-nek, mert sikerült egy olyan témában "iskolapéldázni" a módszereiket, ami különösen érdekel, és egy ici-picit értek is hozzá. Ez a kontraszt inspirált a bejegyzés megírására.
Végül köszönet F. Kapusnak, hogy észrevette a szösszenetet, és kitette az Indexre.

Persze ettől még nem gondolom, hogy publicista lennék. De nagyon kellemes lett tőle a napom...

Tegnap megérkeztek a Sapporói Hősök. Ahogy ilyenkor dukál, megérkezési ünnepséget is szerveztek Nekik. Sajnos, a kora délutáni időpont miatt nem tudtam kimenni, ezért izgatottan vártam az esti beszámolókat.

Ezek a fiúk hatalmas tettet hajtottak végre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hazai bulvármocsok két jeles képviselője is hirtelen kiváncsi lett rájuk Pedig egyik játékos sem dugott még élő egyenes adásban - természetesen csak a reklám után -, sőt a hosszú hokipályafutás ellenére is több foguk maradt, mint a maunika só törzsgárdájának.

A rossz idő miatt lefújtuk a mára tervezett nagyobb kirándulást, helyette elmentünk a budaörsi Obiba beszerezni pár régóta szükséges, de mindeddig halasztott terméket.

Az áruházba megérkezve nem nagyon láttam parkolóhelyet. Egy helyen volt egy sor majdnem üresen, úgyhogy odahajtottam. Az első két hely mozgássérült parkoló volt, ide - már csak babonából se - természetesen nem álltam be. A harmadik és negyedik is fel volt festve, papa, mama, kisgyerek volt az ábrán. Ráadásul a normál parkolóhelynél másfélszer szélesebb volt. Mivel a Zasszony és a Kiccsaj is velem volt, úgy döntöttem, hogy megfelelünk a hieroglifának, és leparkoltam. Biztos, ami biztos, megkérdeztem a biztonsági őrt, hogy ez valóban kisgyerekes parkolóhely-e. A válasz igenlő volt, és elmondta, hogy azért ilyen széles, hogy kényelmesen lehessen ki-be rámolni a gyereket.

Beírtam egy nagy pirospontot az OBI-nak, és élveztem a helyzetet, hogy most én vehettem igénybe egy protekciós pozíciót. Csak azt a tahót kellett volna seggberúgni, aki lazán beállt a másik helyre, láthatóan gyerek vagy legalább gyerekülés nélkül... 

Beértem. Rühellem a sztrájkokat, pontosabban a MÁV-os bohócok már évekkel ezelőtt megutáltatták velem a munkabeszüntetés magyarosch verzióját. De ez a mai nem zavart. Egyfelől a célkitűzéssel - az ismert végkielégítések és tanácsadói szerződések ismeretében - akár egyet is lehet érteni, másrészt - hangsúlyozom nekem - nem okozott túl nagy megrázkódtatást az a pár kilométeres séta.

Mókának sem volt rossz. Moldova után szabadon, két és fél percet vertem a leggyorsabb sportautóra is. Illetve csak a szabályosan közlekedőkre. Ugyanis akadtak olyan versenyzők, akik élelmesen kihasználták a buszsáv nyújtotta gyors haladási lehetőséget.

Ez egy normál napon ordas pofátlanságnak számít. BKV sztrájk idején viszont kötelezővé tenném. Ha azok nem akarják használni, akiknek készült, hagy használják azok, akik miattuk kocsiba ültek...

Nemrég írtam a húsvéti sonkáról:

http://jacint.blog.hu/2008/03/10/sonka

Idén a világ rendje helyreállt. A sonka nemcsak finom, hanem nagy is volt. Jól esett a hosszú körmenet után, kiéhezetten vetettem rá magam vasárnap reggel, és hétfőn is kitűnő reggeli csemegének bizonyolt.

Szüleim ötvenéves korukban vettek egy telket:

- A sok irodai ücsörgés után milyen jól fog esni egy kis mozgás!
- Mennyivel jobb ott a jó levegőn, mint a büdös városban!

Ezek voltak a jelszavak. Azóta nincs megállás, megy a kertészkedés ezerrel. Zöldség-gyümölcs, ezernyi friss finomság. Valamint a velük járó rengeteg munka. Minden héten, esetleg többször is. Nameg a kockázat. Egy jól időzített jégeső öt perc alatt el tudja verni az egész éves baracktermést. Vagy egy áprilisi hirtelen éjszakai fagy eleve lehetetlenné is teszi.

Úgy alakult, hogy taxival kellett vinni valahova a kislányomat. Sorra hívtam a taxitársaságokat, hogy melyiküknél van olyan kocsi, amiben gyerekülés is található.
Az én kocsimban van. Amikor átvettem, az első utam a bababoltba vezetett, ahol már jó előre kinéztük a megfelelő példányt. Nem azért mert kötelező, hanem, mert nélküle állítólag nagy veszélyben van a gyerek baleset esetén.

Szóval hívgattam a taxisokat. Mindenütt azt a választ kaptam, hogy nincs ilyen, mert a taxiban nem kötelező. Most akkor két eset lehetséges:
Az autósülés lobbi kiharcolta, hogy kötelező legyen, meg jól bepánikoltatta a lakosságot, hogy vegyék-vigyék az üléseket.
Vagy a taxisoknak viszonylag kicsi (ezért nem hordanak magukkal ülést), de nem elhanyagolható piacot jelentenek a kisgyerekesek, ezért kiharcolták, hogy törvény ide, veszélyeztetés oda, ők azért biznicelhessenek befektetés és a ki-beszererléssel járó macera nélkül is.

Az első esetben nem hiszek, láttam már balesetes videókat. Az viszont Orwell óta köztudott, hogy mindig vannak egyenlőbbek... 

A múltkori megalkuvás (http://jacint.blog.hu/2008/02/25/megalkuvas_1) tegnap elnyerte méltó büntetését. Kétszeri "elfelejtés" után végre beállított a mester, hozta az új pinceajtót. Anno elmagyaráztam neki, hogy egy egyszerű, zárral ellátott fémajtót szeretnék. Azt külön nem hangsúlyoztam, hogy kilincset is óhajtok, de még olyan ajtót nem láttam, amin zár volt, de kilincs nem. Na, tegnap óta ilyen is van.

Jézus Krisztus halálát és feltámadását ünnepeljük. Vagyis húsvét  van. Ünnepeljük a születését is. Az meg a karácsony. A húsvétot sokkal jobban szeretem. Mindkét ünnep messze van már az eredeti jelentésétől, de a húsvét kevésbé lett megrongálva...

Elromlott a kisbicskám:

http://www.victorinox.com/index.cfm?site=victorinox.ch&page=179&lang=E

Nyolc éve vettem, afféle urbánus "rambókésnek". Informatikusként bármikor bele lehet futni egy kis gépszétszedésbe, alkatrész-beszuszakolásba, amihez ideális eszköz. Van rajta csavarhúzó, reszelő, szike. Zsebben elfér, ezért mindig, mindenhová magammal tudom vinni. (Férfiember utálja a táskát...)
Még toll is van rajta, ha hirtelen ki kell tölteni egy tipp-mixet.

Tegnap levelet kaptam az önkormányzatházától. Illetve, dehogy kaptam, a tértivevény miatt el kellett mennem sorbanállni a postára, mert a "levélmesternek" szokás szerint nem sikerült feljönni az emeletre.