Szüleim ötvenéves korukban vettek egy telket:
- A sok irodai ücsörgés után milyen jól fog esni egy kis mozgás!
- Mennyivel jobb ott a jó levegőn, mint a büdös városban!
Ezek voltak a jelszavak. Azóta nincs megállás, megy a kertészkedés ezerrel. Zöldség-gyümölcs, ezernyi friss finomság. Valamint a velük járó rengeteg munka. Minden héten, esetleg többször is. Nameg a kockázat. Egy jól időzített jégeső öt perc alatt el tudja verni az egész éves baracktermést. Vagy egy áprilisi hirtelen éjszakai fagy eleve lehetetlenné is teszi.
Először én is lementem velük. Nagy lelkesen nekiálltam kiszedni a gazt ami körbenőtte a ház alját. Mire a végére értem, az eleje már újranőtt, viszont a betonrepedésekben való kotorászás véresre marta az ujjaimat. Ennyi elég is volt a mezőgazdaságból, a továbbiakban hétvégenként maradtam otthon...
Körülbelül húsz év múlva a boltokban megjelentek a cserepes fűszernövények. Imádok főzni, ezért vonzottak a friss növények. Aki egyszer is tartott a kezében igazi bazsalikomot, érezte annak ízét, zamatát, az többet nem kíván horváthrozis szárított izékkel vacakolni. A cserepekre rá van írva, hogy nemcsak a bolti adagot lehet lelegelni, de némi öntözésért cserébe a növény újratermeli önmagát. Locsolgattam is a példányokat lelkesen, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sajnos ezeket a cserepeket úgy optimalizálják, hogy megvételkor legyenek vonzóak és hatalmasak, miután a kedves vevő megvette és hazavitte őket, képesek gyorsan elpusztulni.
(Van amikor ez már a boltban bekövetkezik:
)
Aztán valamilyen alkalomból kaptam egy bio-lego kitet. A csomag három cserépből állt, mindegyikhez mellékeltek egy kis földet és vetőmagot, valamint egy díszes csomagolást a szebbnél szebb, dúsabbnál dúsabb növényekkel. Nagy kedvencem, a bazsalikom is köztük volt, ezért nagy kedvvel láttam neki a kertészkedésnek. Hirtelen felrémlett előttem véresre mart ujjaim emlékképe, de gyorsan elhesegettem azzal, hogy napi öt perc locsolás messze nem kibírhatatlan robot.
És a bazsalikom kinőtt! Izgalmas volt napról napra figyelni, ahogy először csak kibújtak a kis zöld fonalkák, majd egyre izmosabbak lettek, végül már erősen hasonlítottak a referencia-növényre.
Innentől nem volt megállás. A következő ünnepkörben sokféle vetőmagot kaptam a Zasszonytól, tavaly nyáron az összes kipusztult gyári növény gondosan megőrzött cserepét telipakoltam velük. A főzőhelység ablakát teliraktam a veteménnyel, így elmondhattam, hogy igazi "konyhakertem" van. Jó meleg volt egész nyáron, hónapokig szedtem a friss bazsalikomot, ruccolát az ablakból. Nőtt, mint a bolondgomba. Még az articsóka is kihajtott, pedig az abszolút nem cserépben terem, és eredetileg párszáz kilométerrel délebbre érzi magát otthon...
A telet végigizgultam az articsóka túlélési esélyeit latolgatva. Szerencsém van, pár levél még mindig tartja magát. Az sem kizárt, hogy lesz belőle valami. Az idei vetőmagokat már hónapok óta megvettem, ez évben mini-paradicsom és fűszerpaprika a fő kísérleti csapásirány. A vetőmagokkal együtt vettem dobozos gomba-legót is.
A mostoha körülmények - hideg télutó - ellenére kinőttek a kis jószágok, holnap lesz az első szüret:
Lassan elfogy a hely az erkélyen is. Egyre gyakrabban álmodozom, egy 1-2 négyzetméteres földdarabkáról...
