Nemrég írtam a húsvéti sonkáról:
http://jacint.blog.hu/2008/03/10/sonka
Idén a világ rendje helyreállt. A sonka nemcsak finom, hanem nagy is volt. Jól esett a hosszú körmenet után, kiéhezetten vetettem rá magam vasárnap reggel, és hétfőn is kitűnő reggeli csemegének bizonyolt.
Aztán elmúlt a húsvét, jött a kiskedd. Korán kelés a munka miatt, émelygő gyomor az elmúlt napok gasztronómiai megpróbáltatásaitól, általános rosszkedv. Úgyhogy jöhetett a "könnyű vegyes", a kifli mackósajttal. Másnap ugyanez. Csütörtökön a gyomor már javult, kicsit a kedv is, elérhető közelségben a hétvége, de maradt a reggeli rohanás, nincs idő komótosan elbíbelődni a sonka-torma-főtt tojás harmónikus adagolásával. Péntek ugyanez.
Szombaton még előkerült, de az előző négy nap távoli emlékké halványította a húsvéti sonkavárás izgalmát, már nem esett olyan jól, a sonkalében főtt tojás is elfogyott.
Aztán tegnap eljött a vég. A hűtő mélyéről előkerült az utolsó kis darabka. Megenni már nem volt kedvem, kidobni viszont sajnáltam.
Átment tehát a végső metamorfózison. Sonkástészta lett belőle:
