Tisztelt Bíróság!
Szeretnék őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomást tenni. Ismét sikerült elvtelen, rossz rendszert fenntartó, önző megalkuvást elkövetnem.
A történet a következő:
Hosszas és kitartó fülrágással a Zasszonynak sikerült elérni, hogy a beruházás-listán szereplő a "Pinceajtó" projekt (az elvetemedett, lakatokkal "megtámasztott", ótvar nyilászáró lecserélése) megvalósítási fázisba kerüljön. A projekt esélyeit javította, hogy a kivitelezésre volt jelölt, a nyári "Garázskapu-akció"-ban jelesre vizsgázott Mester. (Az árajánlat 100 kHUF-fal olcsóbb volt, mint a legdrágább, nem volt nagyvonalúan "elfelejtve" a feladat részét képező - betonozást is tartalmazó - lábrács-helyreállítás, a Mester természetesnek vette, hogy szombaton kell dolgoznia, időben megérkeztek, a legnagyobb 40+ fokos kánikulában 1 sör legurítása nélkül, másfél órával az előzetesen igért befejezési idő előtt átadták a tipp-topp módon kivitelezett munkát.)
Telefont ragadtam. A Mester megnyugtatott, hogy természetesen meg tudják oldani az ajtócserét, sőt még az ablakok helyrepofozását is örömmel vállalják. Megbeszéltük, hogy szombat 8 óra körül jön, felmérni a terepet, árajánlatot adni, stb.
De a mester nem jött a megbeszélt időpontban. Egy órával később sem. Egyáltalán nem. Hívtam többször is, nem vette fel a mobilt. Hívtam a lakását, a felesége mondta, hogy melózni ment. Jeleztem, hogy elígérkezett hozzám és nem jött. Mondta az asszony, hogy az baj, és szól a férjének, hogy mindenképpen hívjon fel. Ennyiben maradtunk. Nem hívott vissza. Másnap sem. Dühöngtem, hogy ha télen is ilyen sok munka van, akkor én többet nem fogom zaklatni, igazán nem várhatom el, hogy miattam kapjon infarktust.
Biztos van más jelentkező is. Körbenéztem a Neten, és mindenféle hirdetési újságban. Garázskaput sokan szeretnek automatizálni, az ablakcsere is népszere dolog, pinceajtóval viszont senki nem szeret pepecselni.
Nagy levegőt vettem, és hétfőn felhívtam a mestert. Elhangzott egy nem túl meggyőző elnézés-kérés, meg valami zavaros magyarázat arról, hogy közbejött egy munka, és hogy nagy szél fújt, így nem hallota a telefoncsörgést. Majd jelezte, hogy akkor most szombaton jön. Tényleg jött. Megegyeztünk. A megajánlott ár ráadásul ismét szolídnak bizonyult, és a mestert nem zavarta, hogy szombaton, ráadásul nemzeti ünnepen kell dolgozni.
Tisztelt Bíróság!
Bűnösnek vallom magam! Belátom, a követendő magatartás az lett volna, hogy vagy fel sem hívom, vagy csak azért, hogy elmagyarázzam a kapitalizmus lényegét, majd elküldjem a francba. Nem ezt tettem, gyengének bizonyultam, nem vállaltam fel a Mester2 felkutatásával járó nehézségeket, a fölöslegesen kivett szabadnapokat, a budai faktorral megszorzott ajánlatok meghallgatását, stb. Tisztában vagyok vele, hogy tettemmel erősítettem a mester azon beidegződését, hogy ő nem szolgáltatást végez, hanem valamiféles szivességet tesz, tehát nem kötik azok az egyszerű szabályok, amelyek minden normális emberi kapcsolatban érvényesek. (Telefon megemel, elnézést uram, nem tudok menni, közbejött egy egész napos meló, mit szólna a vasárnap reggelhez? kb. 50 HUF, 1 perc.)
Tisztelt Bíróság!
Enyhítő körülményként egyedül azt tudom megemlíteni, hogy péntek este felhívtam a mestert, és a lehető legpikirtebb hangon kérdeztem, hogy akkor tényleg jön-e másnap.
Ennél többet nem tudok mentségemre felhozni, várom a szigorú, de igazságos ítéletet!
