És akkor megint egy blogbejegyzés, ahogy két éve is volt. Csak épp az érzés most egy kicsit más. Akkor nagyon lenyűgözött az előadás, a mostani viszont olyan semmilyennek tűnt.
Két éve is leírtam, hogy az IK olyan mint az ogre, többrétegű. Más szóval előadásról előadásra fejlődik, javul. Akár egy szoftver. Nyilván, az 1983-as változat afféle 1.0-ás verzió volt. Az 1.0-ás verziók sajátja, hogy az alkotók akkor rakják össze az alkalmazást, nincsenek tapasztalatok, felhasználói visszajelzések, ez még nem a tökéletesítés ideje. Aztán az évek során sorban jönnek ki a szebb, jobban használható, kényelmesebb verziók, és egy idő után már nosztalgiával vegyes csodálkozással gondolunk arra, hogy milyen is volt az a bizonyos első.
Az IK 1.0 is ilyen. Itt vannak például a jelmezek, amelyek sok esetben inkább csak jelzésértékűek voltak, mintsem korhűek. És eléggé rockosak. De 1983-ban a rockopera Magyarországon még viszonylag új műfaj volt, ráadásul a szereplők egy része is inkább a tűrt, esetenként a tiltott szegmensből jött.
Persze az évek során jöttek a "javítások", javult a színészi játék, "komplexebbek" lettek a jelmezek, a mű új bevezetőt is kapott, vagyis egyre szofisztikáltabb lett. Nemcsak a "termék", de a "marketing" is, hiszen rockoperából egyfajta szakrális művé nemesedett, egyfajta nemzettudat-formáló origóvá.
Ezt a vonalat a végtelenségig lehet folytatni, és szerintem ezzel nincs semmi baj. Aztán két éve jött Alföldi, és jól "meglinuxolta" az egészet. Röpült a szakralitás, a korhű jelmezek, jött egy nagy alternatív értelmezés, ahol a a szöveget és zenét ugyan meghagyva, de a rendezői eszköztár rengeteg kellékét felvonultatva, jól megaktualizálta a történetet.
Ezzel egyúttal megnyitva az utat sok-sok, különböző típusú IK megalkotása felé. (A magam részéről el tudnék képzelni egy olyat, amiben István érett férfiként, "kiképzett" uralkodóként, határozottan viselkedik, nem megszeppent kisfiúként, aki helyett az anyukája hozza a döntéseket.)
Eltelt két év, és máris megérkezett az első versenyző.
A fentiek alapján kíváncsian ültem le a tévé elé, hogy akkor ez most milyen lesz.
Szerintem, nem lett jó. Úgy tűnik, ha már a helyszín a Királydomb lett, akkor az alkotók próbálták minél inkább másolni az eredeti előadást. Előhalászták a régi szereplőket, lehagyták a bevezető részt, és a jelmezek hitelességéből is visszavettek.
Csak sajnos, mindez nem sikerült jól. Nem értem, hogy az eredeti Koppány, Vikidál Gyula miért maradt ki a "nosztalgiahullámból". Vagy ha már kimaradt, akkor miért Feke Pálra esett a választás, aki már két előadásban is Istvánt alakította. Vadkerti Imre sem ért rá?
A jelmezek célját sem értem. Az előadás inkább a zenére és a koreográfiára koncentrált, így nem látom annak szimbolikáját, hogy Gizellából műlovarnőt, Saroltból dominát, Asztrikból menedzsert, Koppányból meg Depeche Mode rajongót csináltak. Ez olyan "alföldis", csak céltalan, gyenge. Ugyanígy nem világos, hogy mit keresett a színpadon a bicikli a "Jajj, de unom a politikát" közben.
A régi szereplők visszahívása sem volt igazán jó ötlet. Megöregedtek, megfáradtak, a barázdált arcú, kopaszodó Varga Miklósról nehéz elhinni, hogy fiatal, pályakezdő uralkodó, ráadásul a hangja - ahogy Nagy Feróé is - időnként meg-megcsuklott...
Mit is írtam korábban? A régi verziókra nosztalgiával emlékezünk, ha néha a pincéből elővesszük a régi gépet, akkor kicsit játszunk velük, megbocsájtóan mosolyogva a hiányosságaikon.
De ha valaki az ilyet újként próbálja meg ránk sózni, akkor nagyon gyorsan a fejéhez vágjuk a portékát...
