Itt van az ősz, itt van újra, ne vetkőzzünk már ingujjra! Inkább gyűrjük fel, hiszen kezdődik az új tanév. Ami mindig erős kihívás elé állítja a szülőket. Kezdjük azzal, hogy a nyaralás során meggyötört pénztárcából kapásból még ki kell sajtolni pár tízezer forintot.
Például azokra a tankönyvekre, amik az államilag biztosított kereten felül vannak. Vagy amiket az előirtak helyett kell megvenni, mert a tanár úgy dönt, hogy az előirányzottból nem lehet tanítani. Aztán be kell fizetni az osztálypénzt, illetve újabban már az iskola is elvárja, hogy a szülők rendszeresen, meghatározott összeggel hozzájáruljanak a működés fenntartásához.
De ezek anyagi természetű dolgok. A pénzt meg lehet keresni, ha az ember olyan szerencsés, hogy van állása meg fizetése. Viszont el is kell menni szülői értekezletre. Ami minimum másfél óra, még akkor is, ha a vicces kedvű apuka ezúttal visszafogja magát, és nem dob be percenként valami idétlen poént. Mert hiába próbál az osztályfőnök pörögni, mindig vannak olyan szülőtársak, akik elővezetnek valami egyéni problémát, amit legalább tizenöt perces vita követ. Itt vannak még a különóra vigécek is. Akik persze csak öt percet kérnek, hogy ecseteljék, hogy nincs boldog gyerekkor paszulyhajtogató szakkör nélkül, de minimum öten bejelentkeznek - lehetőleg a szeánsz elejére -, ez is félóra idegőrlés.
És amikor már a munkától és a szülőitől lefáradva otthon végre blogírna az ember egy kicsit, akkor még lehet regisztrálni az új elektronikus naplóba, a Krétába. Mert az új tanévhez új e-napló is dukál. E-napló létezett korábban is, de az olyan kis fejletlenke volt. Legalább is, azt hiszem. Mert nagyjából egyszer találkoztam vele, amikor a Kiccsaj odaadta az azonosítót meg a jelszót, amit a Tanító néni kiosztott. Beléptem, ott virított az orrom előtt az a beállítás, hogy a beérkező dolgokról milyen e-mail címre menjen az értesítés, beállítottam, és itt a kapcsolatunk véget is ért.
Időnként kaptam az értesítéseket a gyerek viselt dolgairól (jegyek, dolgozatok bejelentése, stb.), mindig tudtam, mi van a suliban.
Lássuk be, hogy ez így nagyon primitív. Okosaink fel is ismerték a problémát, idén új rendszert - a Krétát - vezettek be. Szinte majdnem a tanév kezdetére. Alig egy hete jártak még csak suliba a nebulók, amikor a (már nem is annyira) Kiccsaj hozott egy papírt, hogy ezt az új e-naplóhoz kell kitölteni. Nézem, csupa olyasmi - név, lakcím, telefonszám - szerepel rajta, amit már idén is többször megadtam. Meg minek is ezzel vacakolni, elvégre amikor új rendszert vezetnek be, akkor általában át is szokták tölteni az adatokat.
Aztán rájöttem, hogy az ilyesmit adatmigrációnak hívják, még szerencse, hogy odafigyelnek arra, hogy az a gaz Soros nehogy már itt ármánykodjunk nekünk.
A szülőin elmondták, hogy most már lehet gondviselői azonosítót igényelni a Krétához, a gyerek oktatási azonosítója alapján. Hazaérve neki is vágódtam a feladatnak. Kicsit meglepődtem, hogy a regisztrációs felületen az ilyenkor szokásos felhasználónév, e-mail, jelszó hármas helyett mindenféle személyes adatokat (név, lakcím, rokonsági fok) kell megadni. Hirtelen eszembe jutott az áprilisi GDPR tanfolyam, ahol elmondták, hogy a legbiztosabb, ha semmilyen adatot nem tárolunk senkiről, legfeljebb a pizzafutár majd rója Budapest utcáit, és a hangosbemondóba kurjongat, hogy "Hé, Jácint! Itten hozom a négysajtost!". De mivel a lapon sehol sem láttam az "Itt az adatvédelmi szabályzat, ugye elfogadod?" mezőt, megnyugodtam, hogy a Krétára ez nem vonatkozik.
Nekiálltam kitölteni a mezőket. Egy pillanatra melegség töltötte el szívemet, amikor megláttam az Ország mezőt, hiszen ezek szerint a Sao Tomé és Principles szigeteken is ezt a kiváló magyar terméket használják az oktatásban. Sőt, még magyarul is megtanulnak miatta, elvégre a mező kitöltése után a felület nem változik át portugál nyelvűvé.
Kicsit sok volt a kötelező mező, ezért gondoltam, az opcionálisakat (házszám, emelet, ajtó) kihagyhatom.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat! A Jelszó igénylés gomb megnyomására kiírta, hogy nem minden adat stimmel, ezért csak korlátozott jogosultságot kapok. A levélbe még azt is beleírták, hogy keressem fel az intézményt.
Gondoltam, nincs nekem nagy szükségem extrákra, gyorsan beállítom a levélküldést, és már ott sem vagyok. Beléptem, de sehol nem találtam ilyet. No, akkor megadnám a házszámot. A beállításokhoz persze nem lehet hozzáférni, az része a korlátozásnak.
Az iskolai rendszergazdát nem akartam abajgatni, biztos lesz elég baja a többi felháborodott szülővel, így még egyszer nekiugrottam a regisztrációnak, ezúttal minden lehetséges adatot kitöltve. Meg is lett a jutalmam, megjelent a zöld pipa, az azonosítás sikeres. A megerősítő levélben sem írtak korlátozásról.
Beléptem az oldalra, ott virít az üzenet, hogy korlátozva vagyok.
Közben jönnek az osztálytárs szülők levelei, pár embernek - ők biztos kertes házban laknak, ahol nincs emelet - sikerül, de a többségnek csak korlátozott jut.
Nincs mit tenni, fel kell keresni a rendszergazdát. Azért egy kicsit halogatom a dolgot, ami jó taktikának bizonyul, másnap este újabb levél jön krétáéktól, hogy bővítették a jogosultságot. Azért biztos, ami biztos, adnak egy új jelszót is, immáron a harmadikat.
Belépek, most már teljes körű júzerként. Keresem az átirányítást, nincsen sehol. Gyors, ámde annál cifrább káromkodás, hogy akkor ezentúl majd állandóan nekem kell lesegetni a rencert, hogy mit műveltek a kölkök.
Majd elönt a rémület, mivel Kiccsaj2 tanítónénije nem töltetett ki ilyen papírt. Kicsit guglizok, egy kommentben megtalálom, hogy minden gyereknek létrehoztak egy azonosítót, aminek az egyszerűség - és az információbiztonság - kedvéért a születési dátum a jelszava.
Gyorsan belépek, de tanuló üzemmódban sem lelem az átirányítást.
A tanároknak sem lehet üzenni. Pedig páran kifejezetten ragaszkodnak ahhoz, hogy ne személyesen zaklassák őket. A régi naplóban volt ilyen funkció.
De ez új sokkal jobb! Egyszerű. letisztult felület, zéró információ. Csak az emberi tényezőt nem sikerült még kiküszöbölni, mivel egyes tanárok a krétás beírás után gyorsan küldenek egy kör e-mailt, hogy írtak az e-naplóba, tessék megnézni.
Így csak a többieknél maradunk le valamiről, ha aznap este elfelejtjük megnézni, hogy mi az, amit másnapra sürgősen be kell vinni.
De ha mázlink van, akkor a tanár még nem kapta meg a jegybeírási jogosultságot, így nem tudja bevésni a mulasztásért kiosztott karót...