... azon töprengek, hogy vajon a Jóisten csak nagyon tréfás kedvében volt az elmúlt másfél évben, vagy nagyon nekiveselkedett annak, hogy megmutassa, a mi labdarúgásunk sajnos egy lyukas fityinget sem ér.
Na, ez most nagyon szubjektív lesz, mivel a focit továbbra sem bírom nézni. Bár ősz óta követem - nem nézem, csak követem időnként a neten a szöveges közvetítéseket, elvégre addig lehet mást is csinálni - de finoman szólva nem igazán látom, hogy bármi változás lenne, kb. Mexikó óta.
Vagyis duma, a szerencsétlen körülményekre, másokra hivatkozás az van, fejlődésnek, lépésről-lépésre történő építkezésnek viszont nyoma sincs.
No, nézzük, mit is tett a Jóisten velünk az elmúlt kb. másfél évben.
Először is több lett a hely, majd összehozta nekünk a világ legkönnyebb selejtezőcsoportját. Na, jó, csak azt, amit ki lehetett hozni a sportszerűség határain belül, elvégre olyat mégsem lehet, hogy egy csoportba tegyék a magyar A, B, C, D, E, F válogatottat.
Persze hiába a jó szándék, sikerült majdnem egyből elrontani az egészet, amikor kinevezték Pintér "Tolódás" Attilát szövetségi kapitánynak. Akinek az ideje alatt sikerült a felkészülési mérkőzéseken gyalázatos játékot mutatni, majd az első selejtezőt is nyert helyzetből elveszíteni.
A Jóisten ekkor ismét gondjaiba vett minket, jött a Róla elnevezett sugallat, Pinyő el lett hajtva, és ki lett nevezve a talán egyetlen alkalmas ember. Nem tudom megítélni, Dárdai milyen edző, azt viszont tudom, hogy még idejekorán elhúzott Németországba, és onnan annyira haza sem jött, hogy még edzősködni is külhonban kezdett. Vagyis, ha már odakint kénytelen volt tanulni valamit az igazi fociból, akkor legalább nem adott esélyt magának, hogy az lekopjon róla. Olyan máskor is előfordult már, hogy valaki külföldre kikerülve legalább egy tisztességes produkciót elő tudott vezetni, de aztán "időben" hazajött, és gyorsan visszasüllyedt az itthoni meleg trutyiba.
De Dárdaira valami rakódott, mert nem azt csinálta, hogy elővezetett valami hajmeresztő baromságot világmegváltó ötletként, meg nyilatkozott egyéb hülyeségeket, hanem tette amit ilyenkor lehet, vagyis elővezetett egy olyan taktikát, amit a rendelkezésre álló játékosok valahogy elő is tudtak vezetni. Ráadásul mivel magyar, ismeri is a közeget, tehát a magyaros lógásra, kishitűségre és önbecsapásra alapuló hozzáállást is kezelni tudta.
Ennek meg is lett az eredménye, bár szenzációs játékról nem lehetett beszélni, sem élvonalbeli csapatok megveréséről, de azért jöttek a kínkeserves minimálgyőzelmek, döntetlenek.
Valljuk be, harminc év szemfényvesztés után, már ez is óriási előrelépés volt. Meg persze vicces, hogy egy kezdő U15-ös edző mit ki nem tud hozni ebből a szerény képességű játékosokból álló gárdából, míg a korábbi "nagynevű" mestereknek csak a dumára meg a beégésre futotta.
Úgy tűnt, a Jóisten velünk van, esetleg még a szemünket is felnyitotta, de aztán egyszer csak megharagudhatott ránk, mert elvette a mi Egyetlen Palinkat.
Persze oka volt a haragra, elvégre az ismert volt, hogy Dárdait csak kölcsönadta a Hertha, tehát fel kellett volna készülni erre a helyzetre is. Nem reménykedni, meg bízni kellett volna, hanem gondolkodni. Pl. időben keresni egy olyan edzőt, aki érti, mi folyik, ott van a válogatott mellett, és amikor bekövetkezik a Nagy Katasztrófa, vagy folytatja a munkát, vagy képes arra, hogy Dárdai instrukciói alapján elvégzi a meccsekre való felkészítést, Pali meg szépen csatlakozik a válogatott szünetekben, és meccsel.
Ilyenre volt már példa, pl. a jégkorongosoknál is amúgy külföldön dolgozó kapitány irányításával sikerült feljutni az A csoportba kétszer is.
De nem, ahogy mindig, most is villámcsapásként ért minket a sorscsapás, és "természetesen" rögtönözni kellett.
És nem "sikerült" mást találnunk, csak ezt a bohócot. A már idézett jégkorongban lassan másfél évtizede lehet szinte mindig olyan edzőket hozni, akik beleállnak a feladatba, és fejlődik általuk a hokink, de fociban csak kóklerekre és/vagy kontárokra futja.
Az aktuális sarlatánnak aztán szépen sikerült mindent össze is barmolnia. A sorsdöntő román és északír derbi előtt könnyű szívvel lemondott az itthon szárnyaló Bödéről, még a keretbe sem hívta meg. Nem mintha Böde jó játékos lenne - ezt bizonyította a Fradi kupameccsei alatt -, de legalább rúgott pár gólt ősszel, ez azért nem sok mindenkiről mondható el. Ha Böde azon a meccsen játszik, és véletlenül betalál, akkor most ott vagyunk az EB-n, akár még az is elmondható lenne, hogy megérdemelten.
Aztán elrontotta a Dárdai által felépített védekezést, sikerült az északírektől az utolsó pillanatban gólt kapni. Ha sikerül valami kaparós módon "megölni" azt a pár percet, akkor most ott vagyunk az EB-n, akár még az is elmondható lenne, hogy megérdemelten.
Majd a Feröer szigetek és a görögök ellen összejött a mentális összezuhanás. A két nem túl acélos ellenféltől már a mérkőzés elején sikerült gólt kapni óriási védelmi hibából - Királynak miért nem lehetett inkább adni egy tiszteletjegyet a meccsekre ??? -, ami finoman szólva sem arról tanúskodik, hogy a játékosok összeszorított fogakkal, 120%-ot nyújtva küzdöttek.
Feröer ellen legalább sikerült győzni - a közvélemény "benyomta" Bödét -, de a görögök ellen még ez sem ment, védelemnek nyoma sem volt, és a hazai gólvágó is megmutatta, hogy két egymást követő válogatott meccsen "nem csinál nyarat".
Vagyis a garnitúra szépen bebizonyította, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy kiharcolja az EB szereplést, annak ellenére, hogy most olyanok voltak a körülmények, hogy ha csak egy picit valaki normálisan csinál valamit, meglehetett volna...
Persze, elméletben még így is kijuthattunk volna, de a Jóisten ezen a ponton véget vetett a mókának. Látszólag az utolsó pillanatban, de ezt csak az elmúlt harminc év magyarázkodásain szocializálódva tűnik így.
Mert mi is történt valójában? A spanyolok "B" válogatottjai bizonyára be akarnak kerülni az "A"-ba, így hajtottak, és mivel jobbak voltak, meg is verték az ukránokat.
A törökök nyilván az "életükért" küzdöttek, bizonyára annyira nem is rossz focisták - a mi istendzsudzsinknál bizonyára jobbak, ha ő csak a 12. helyezett csapatba fér be, és ott sem elégedettek vele -, esetleg tudnak a meccs végéig küzdeni, és ez bejött nekik. A kazahok meg lehet, hogy ha már elutaztak messzire, akkor már fociztak egy kicsit, nem pedig - magyar módra - tettek az egészre.
Nos, hogy az elején feltett kérdésre mi a válasz, nem tudom. De ha a demonstrálás volt a cél, akkor hiába a nyújtott szép teljesítményt, nem hiszem, hogy le lenne vonva a történtekből a megfelelő következtetés...
