Jacint blogja

Nekem már elsőre bejött. Leginkább azért, mert a gyerekkori sportközvetítéseket idézte. Ami akkortájt a focimeccseket jelentette. És akkoriban még a magyar foci nyomokban még élményt, eredményeket is tartalmazott. Na, már nem puskásosat vagy albertes-mészölyöst, de még nézhető, szurkolható volt. A riporterek (Vitray, Knézy) még tudtak lelkesedni, élvezhető volt a kommentár is.

Kezdetben vala a "falusi legenda". Miszerint a siheder Jóska elment a vásárba, megvette "a" csizmát, egy életen át hordta - persze nyilván csak ha szükséges volt -, és végül abban is temették el.

Vajon elítélhető-e az ősember azért, mert a nővérével is kefélt? Ezen töprengtem, miközben Zoli legújabb bejegyzését olvastam. Zoli írásait szeretem. Csak néha nem tudok egyetérteni velük. Ezzel sem. Legalábbis félig-meddig.

Olvasom az Indexen, hogy az Alkotmánybíróság minapi határozata amely eltörölte az ingatlanadót, hosszú időre elbizonytalanítja a jogalkotót és a mindenkori kormányzatot a vagyonadóztatás terén. Na, el is képzeltem a képviselőket, mondjuk úgy 2011 tavaszán, ahogy gondterhelten sétálnak a Parlament folyosóján, sóhajtoznak mélyeket, tüppednek, arcukon végtelen reménytelenség tükröződik. Mert mostan már végképp be kéne vezetni azt  a vagyon alapú adózást - pl. mert az a gonosz IMF már megint abajgat - de mi itten kérem szépen jól el vagyunk bizonytalanítva az AB által. Pedig a megoldás egyszerű, nem kapkodni kéne, hanem rendszerben gondolkodni...

Most mit csináljak, ha éves bérletem van. Mert Apukám jóvoltából évek óta azt veszek. Eleinte tartottam attól, hogy mi lesz, ha ekkora értékű valamit elveszítek... De aztán bevezették a két-három havi bérleteket, tudtam "edzeni" a Nagy Elhatározásra.

Már megint van. Ötödik napja. És ez is olyan tipikusan magyaros. Mert a sztrájk alapvetően a blöffölésről szól. És nem arra lett kitalálva, amire a mostanit használják. Az eredeti cél a Gaz Népnyúzó Kapitalista elleni harc volt.

Nos, nem kell megijedni, nem arról van szó, hogy a felemásra sikerült Winter Classic hatására kiábrándultam kedvenc sportágamból, csak az ünnepek alatt elolvastam Török László azonos című, 1984-ben kiadott könyvét. Tanulságos olvasmány. Mert hokiról jelent meg könyv 2008-ban is, pl. az itt oldalt "reklámozott" Magyar Hokisztori, de egy az A csoportos feljutás évében megírt műnek teljesen más az "akusztikája", mint annak, amely a magyar jégkorong legszomorúbb korszakának kezdetén készült.

Amikor húszévesen - az erős nőhiány okozta egyáltalán nem leplezett csajozási szándékkal - egy haveroddal mész buliba, akkor két "torkig" szerelmes pár kivételével az összes résztvevő hasonló céllal érkező pasi. Amikor közel a negyvenhez, immáron a feleségeddel, illetve baráti házaspárral mész egy nyilvános helyre, rajtatok kívűl az összes asztalnál az egy pasi, minimum öt - élénken nézelődő - csaj a felállás...

Na, nem kell megijednie a Kedves Olvasónak, nem egy posztkarácsonyi rektális trauma részletes leírása következik, egyszerűen csak kilátogattam a Winter Classicra... Az eredeti nagyon jó mulatság.

Vasárnap megvolt a második. Mondhatni az "Évi Rendes". Az első "könnyen jött", a Jacintblog még nem volt három hónapos, amikor összejött. Jó volt. Azóta is szerettem volna, ha megismétlődik.

A sorozat második része a kisgyermekes családokkal történő kitolás rejtelmeibe avatja be az olvasót. A kisgyermekes családok már a ded megszületésétől kitűnő alanyai a szivatásnak. Ahogy hazaviszik az utódot, máris szembesülnek a nehézségekkel. Ugyanis a "trónörökös" intenzív törődést igényel. Négy óránként felébred, ilyenkor tisztába kell tenni, meg kell etetni, büfiztetni, csak ezután jön a következő szunya. Ami alatt a kismamának pihenni kéne egy cseppet, apának meg villámgyorsan letudni legalább a minimális háztartási teendőket. Ez önmagában is húzos, de ilyenkor jönnek a rokonok, mert legyűrhetetlen kényszert éreznek, hogy azonnal letudják az újszülött meglátogatásának kötelezettségét. (A barátokkal jobb a helyzet, ők tudomásul veszik, hogy majd szólunk, ha alkalmas, és azon sem sértődnek meg, ha ez csak két-három hónap múlva következik be.)

Megint itt van... Annyira nem rossz, főleg utólag. A szerencsésebbek ilyenkor kapnak két hét szabit, összegyűlik a család, felhívjuk a régi cimborákat, még egy picit pihenni is lehet. Csak az a fránya ajándékozás ne lenne. Mert ajándékozni lehet így is. Ennek van értelme.

A blogger veseköves lett. Nem először. Tizennégy évvel ezelőtt volt a premier. Akkor nem értettem, hogy mi ez az eszeveszett, elviselhetetlen görcsös fájdalom. Ezért elmentem az akkor már "házinak" becézett - tényleg csak becézett, ha valóban az lenne, akkor kijönne, és nem a betegnek kéne bevánszorogni - körzetihez. Természetesen a gyötrő fájdalom sem mentett meg attól, hogy kivárjam az sztk nénikék hosszú sorát, cserébe viszont - mivel ez elvileg népbetegség - a "rutinos" sorstársak már a váróban diagnosztizálták a vesekövet.

Interneten vásárolni jó! Főleg könyveket, meg DVD-t, esetleg CD-t. Ezeknél nincsen rizikó, - nem kell felpróbálni őket - a blogger a kanapéról elintézheti a karácsonyi bevásárlás legalább felét. Ráadásul a sok boltbatrappolás megspórolásáért cserébe még 10-15 százalék kedvezmény is jár a vásárlónak. Néha azonban kisebb zavarok lépnek fel.  

Sokáig vacilláltam. Leginkább amiatt, hogy kétszer kell elmenni érte a körzetihez, a végén még elkapok valamit. Aztán múlt kedden jött a hír, hogy oltópontok is lesznek. Ahová csak beugrik a polgár, megkapja a szurit, oszt' annyi. Aha, persze...

A hétvégén a Zasszony meg a Kiccsaj elment a közeli DrogPiacra vásárolni. Mikor hazaértek, a Zasszony mondta, hogy a Kiccsaj levert egy üveget. (Közeledik a Karácsony, már árulják a giccseket, ez egy ilyen vízzel töltött izé volt, amit ha felrázunk, olyan mintha a hó hullna.)

Alig foglalkozol a gyerekkel! - szokta a fejemhez vágni a Zasszony. Gondoltam, véget vetek ennek az áldatlan állapotnak, csinálok valami közös programot a lányommal. De mit? Babázni nem igazán van kedvem, közösen megnézhető hokimeccs is általában este van, nem marad más, süssünk valamit közösen.

A múltkor megírt temetőlátogatás október 24-én történt. Utána elmentünk Keresztapámékhoz. Keresztapám azzal fogadott, hogy az előző napot az Ő október huszonharmadikai emlékhelyeinek - gondolatban történő -  felkeresésével töltötte.

Hétvégén Halottak Napja. Pontosabban jövő kedden, de az ilyenkor szokásos temetőlátogatást hétvégén szoktuk lerendezni. Még pontosabban két hétvégén, mivel Anyukám szülei az Alföldi Megyeszékhelyen nyugszanak, ahhoz meg nincs kedvem, hogy egy egész hétvégét temetőkben töltsek. Ezért oda mindig egy héttel korábban szoktunk menni. Meg ha ott vagyunk, akkor meglátogatjuk a Keresztszüleimet is.

Tavaly ilyenkor írtam a Lapulás Napjáról. Azóta Magyarország "Kedvenc" Miniszterelnöke "visszavonult", és már valahogy a demonstrációk sem az igaziak. Például tegnap jutott csak eszembe, hogy nemrég volt az Öszödi Beszéd évfordulója, de semmi "ünnepi megemlékezés" nem volt, idén elmaradt az Elkúrtuk Fesztivál. Persze az óvatosság sosem árt, idén is lapulást ütemeztem be, mint október 23-i program.

Van nékem egy cimborám, a Dénes. Dénes két évvel idősebb nálam, amikor Ő éppen elmúlt, akkor én még egy picivel harmincon innen voltam. Kérdeztem Tőle, milyen az élet harmincon túl, mire Ő azt felelte, hogy a legnagyobb különbséget abban látja, hogy a negyedik X-be lépést követően már nem érik újdonságok, minden ami történik vele, az már megtörtént korábban valamikor.

Amikor nagyobbacska kissrác voltam, volt nekünk egy kedves családi szokásunk. Vasárnap délelőttönként sétálgattunk a város valamelyik nevezetesebb pontján. Az egyik kedvelt uticél a Városliget volt. Az akció a következőképpen volt kivitelezve:

Telik-múlik az idő, a Kiccsaj kinőtte az ágyát. Persze ez nem teljesen igaz, de már elég kényelmetlen volt Neki, na meg a Zasszonynak állandóan berakosgatni Őt. Mert az én lányom van olyan ravasz, hogy rájöjjön, az nem buli, ha betesszük az ágyába és neki egyedül kell elaludnia, ragaszkodik hozzá, hogy a mi ágyunkon tegye ugyanezt, úgy hogy az anyja végigélvezi az ilyenkor elővezetett műsort.

 ... ami alapján rádöbbensz, hogy menthetetlenül kisgyermekes családapa lettél:

Az egész tizenpáréve kezdődött... Finom áprilisi vasárnap délelőtt volt, olyan kezdődő tavasz, éppen csak kezdtük megszokni, hogy már nem sötétben érünk haza a munkából, reggelenként elég egy vékony dzsekit felvenni, nem kell már nagykabát. Hogy bizserget a jó idő... Csak egy apró bökkenő volt, éppen beteg voltam, elkaptam a szezon utolsó vírusait...