Hirdetés

Hirdetés

Fizetett hirdetés

Vegyetek betonbort!
betonbor.jpg

Jacint blogja

Pillanat-lenyomat, vagyis mindig az, amit éppen kedvem van leírni... ...de előfordul, hogy kiröhögnek a csavarok...

Címkék

1956 (1) air (1) air race (1) alba volán (2) artisjus (1) átverés (4) augusztus 20 (2) augusztus 20. (1) balaton (1) bede róbert (1) biztosító (1) bkv (3) budapest (1) bulvár (1) bulvármocsok (1) cba (2) celeb (1) cib (1) cipő (1) cortina (1) critical mass (1) deko tv (1) diploma (1) dögkút (1) doktori (1) domus (1) dugó (1) dugódíj (1) egészségügyi reform (1) emléktorna (1) ernő bácsi (4) esélylatolgatás (1) étterem (1) étteremkritika (1) eurogames (1) európai unió (1) fábry (1) fehérítés (1) felvétel (1) fenyőgyöngye (1) fenyő miklós (1) forma1 (1) főzés (1) gasztro (1) gasztró (1) grandhotel (1) h1n1 (1) halottak napja (1) hamburger (1) hamilton (1) hellókarácsony (11) herdálás (1) hitelkártya (1) hoki (4) ilonka néni (4) ingatlanadó (1) Ízek utcája (1) ízlett (1) jamie oliver (1) jános korház (1) japán (1) játszóház (1) jégkorong vb (1) jogdíj (1) karácsony (1) kártyacsere (1) kérdés (1) kertészkedés (1) kompenzáció (2) kormány (1) különadó (1) kultúra (1) lassú tükör (1) léderer (2) lehúzás (1) letöltés (1) m1 (1) made in hungaria (1) magyar (1) magyarságtudat (1) manyup (1) massa (1) match (1) mentőláda (1) mikulás (1) minimax hajó (1) mónika show (1) mozi (1) MSZOE (1) NAV (1) négynapos ünnepek (1) nemzeti karakterisztika (1) népszámlálás (1) november 4 (1) nyaralás (1) nyári táborok (1) ocskay (1) október 23 (1) olimpiai (1) oltópont (1) országtorta (1) orwell (1) ostobaság (1) Óvoda nyári zárvatartás (1) palik (1) pláza (1) pokorni (1) postatörvény (1) pucc (1) race (1) räikkönen (1) reálhozam (1) red bull (1) rtl klub (3) selejtező (1) siófok (1) sport (1) szerencsejáték (1) szilveszter (2) szilveszteri tv (1) szmogriadó (1) szocialista bútorbolt (1) sztrájk (3) talmácsi (1) támogatás (1) távközlési adó (1) taxi (1) taxirendelet (1) telenor (1) teljesen használhatatlan tárgyak (1) terminátor (1) tesco (1) tilcsákbe (1) traumatológia (1) tüntetés (1) tv (1) tvpaprika (1) üdülési jog (1) ülo (1) útelzárás (1) útlezárás (1) wasabi (1) yves rocher (1) Címkefelhő

Mókus mörcsendájz

2009.10.18. 07:33 jacint70

Van nékem egy cimborám, a Dénes. Dénes két évvel idősebb nálam, amikor Ő éppen elmúlt, akkor én még egy picivel harmincon innen voltam. Kérdeztem Tőle, milyen az élet harmincon túl, mire Ő azt felelte, hogy a legnagyobb különbséget abban látja, hogy a negyedik X-be lépést követően már nem érik újdonságok, minden ami történik vele, az már megtörtént korábban valamikor.

Nem értettem a dolgot, aztán kisvártatva velem is megtörtént a dolog. Természetesen értek új dolgok, de valahogy elmúlt a Nagy Rácsodálkozások Kora, mindenben kicsit ott volt a "deja vecu" (már átéltem) érzése.
Aztán ahogy gyerekem lett, magamtól is ráerősítettem erre az érzésre. Ahogy nőtt, növögetett, és a kaja-szundi-tisztapelus kombón kívül már egyéb programokra is igénye volt, sorra kezdtük elővezetni a gyerekkori "toposzokat". Így kezdtem el sok-sok év után ismét játszótérre járni, voltam megint Halász Jutka (néni) koncerten (fantasztikus, hogy ennyi év elteltével is ugyanúgy nyomja, mint amikot Jácintka óvodás volt), múlt vasárnap meg megcélztuk a Misi mókus vándorúton című bábelőadást.

Bábelőadáson már márciusban is voltunk, igaz, akkor éppen csak beestünk, a Millenárison a Cseh Gyereknap keretein belül mutatták be a Moha és Páfrányt. De ez most egy kicsit más volt, elmagyaráztuk a Kiccsajnak, hogy Igazi Színházba megyünk.
Érdekes ez a Bábszínház. Egy nagy épületben van, viszont egy egészen kis bejáraton lehet bemenni. Bementünk. Belül aztán már rendesen színházi az atmoszféra, ott vannak a szigorú jegyszedő nénik, persze a Kiccsaj egyből berobog, a Zasszony meg utána, a jegyek nálam, kínomban vigyorgok, mondom, hogy nem azért vettem hármat, mert ennyire kövér vagyok, hanem a két sprinter is velem van.
Odabent ki van írva, hogy ruhatár kötelező, odaballagok a kabátokkal, hatalmas tömeg meg egy felirat, hogy lehet használni a másik ruhatárat is. Átsétálok, ott persze senki, becuccolok, és eszembe jut, hogy milyen jót röhögtem a párizsi metróban azokon a plakátokon, amelyek felhívták a derék békazabálok figyelmét, hogy a szerelvényeken több ajtó is van, nem muszáj mindekinek az elsőhöz tódulnia, majd közelharcot vívni a bejutásért. (Ugye-ugye, a "deja vecu")

Nézem a falakon a plakátokat, az egyiken felsorolva az éves repertoár, köztük a Misi mókus is. Valami furcsát érzek, a plakát a stílusa és sárgultsága alapján legalább negyven éves, aztán összerakom, az előadás eszerint "klasszikus". Keresem a Csajokat, közben látom, hogy a gyerekek egy része hurkapálcikára tűzött minibábokkal rohangál. Nem értem a dolgot, aztán felfedezem a büfében, ott árulják.

Hirtelen ötlettől vezérelve beállok a sorba. Következetes énem persze tiltakozik, minek egy újabb kacat, de aznap már túlvagyok egy fölösleges taxiköltségen, mára már úgyis mindegy... Meg a Gyerek se legyen már flusztrált, hogy Neki nincsen bábja, nem tartozik a menők közé, a végén még egészségtelen kisebbségi érzése lesz, ami felnőtt korában fog visszaütni. (És persze, menet közben már fogalmazom a blogbejegyzést, és érzem, hogy fényezni is fogom ezzel magam egy kicsit, gyúrva a Legfaszább Apuka címre.)
A sor elejére érve látom, hogy ezek nem egyszerű bábok, hanem a repertoár kulcsfiguráit ábrázolják. Aznap persze a Misi mókusok vannak többségben, mókusos a mörcsendájz... Választok egyet, odaadom a Kiccsajnak, számításom beválik, innentől kezdve csak a "bábos" gyerekekhez megy oda. Szerencsére nem olyan hülye, mint az apja, ez nem szegregáció, egyszerűen csak együtt báboznak.

Lassan kezdődik az előadás. Otthon töprengtem, hogy kéne vinni valami párnát, hogy a Gyerek jobban lásson, de a Bábszínház zseniális, "félbehajtható" székek vannak, lehajtott állapotban a szülők férnek el kényelmesen, felhajtva meg a kicsik látnak ki jól belőle...
Felgördül a függöny, rajtam újra eluralkodik a "deja vecu", a performansz a hetvenes éveket idézi, a zene, a díszlet, a bábok, ez utóbbiak kicsit kopottnak is tűnnek. (Pl. léghajóval utaznak, nem kisrepülővel, a cirkuszigazgató kocsija is elég régi modell.) Megállapítom, hogy a Moha és Páfrány sokkal jobb volt, de a Kiccsaj élvezi, ez a lényeg, én nem a szórakozás, hanem a már említett "cím" miatt jöttem, ebben megnyugszom, elszundítok egy picit.
Félálomban követem a mesét, egyszercsak lehúzzák a függönyt, furcsa, eléggé a történet kellős közepén. Az órámra nézek, látom, ötven perc telt el a kezdés óta, lassan rájövök, szünet van. A nép özönlik a büfébe, a Zasszony elővesz a hátizsákból a Gyereknek - meg magunknak -, némi rágcsát meg innivalót, ezt a sorbanállást megúszom.
Tíz perc múlva csöngetnek, a Kiccsaj elsőként húz vissza a nézőtérre, tényleg tetszik neki a darab. A második rész kb. fél óra alatt lezajlik, bevillan, hogy a szünetre csak azért volt szükség, hogy a büfé forgalmán is lendítsenek még egy picit.
Kifelé már sorba kell állni a kabátokért, hömpölyög a tömeg, egy rohangászó gyerek szépen el is töri a mörcsendájzolt báb hurkapálcáját. Sebaj, a maradékra ráhúzzuk, így éppen elfér a Kiccsaj kezében, úgyis hazáig azt szorongtja, legalább nem lengeti annyira, nem tudja elhagyni.

Persze itthon két nap alatt eltűnik valahol, de csak legyintek. Tegnap aztán valamiért bemászik a Lányka az ágy alá, ott lapul a filc-evet, boldogan veszi elő, "Megvan Misi mókus" kiabálja.
Megenyhülök... Ha ennyire tud örölni még egy hét után is, akkor egye fene azt a mörcsendájzt... 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jacint.blog.hu/api/trackback/id/tr671457278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsolt79 2010.05.28. 11:19:19

Én egy szerető apukát látok, aki a kislányát kényezteti :).
Annyit hozzáfűznék még, hogy a "deja vu" mellett szót emelnék. Annyi szép dolog történt velünk zsenge gyerkőc korunkban, kinek ne esne jól kicsit újra átélni őket? Hiszen a gyermekedben tulajdonképpen önmagad gyermeki énjét láthatod viszont, egy felnőtt perspektívájából... MI is várjuk már, hogy gyermekünk legyen, ha végre egy normális álláshoz jutok, akkor mindenképpen bevállaljuk. Hiszen minden szülő szeretné, legalább tudat alatt átadni gyerekének ami jó volt az ő életében és óvni attól ami neki rossz volt. Az egész életünk a "deja vu" árnyékában zajlik le. Igaz, hogy ott a rossz is, de ez is az élethez tartozik :).
Vajon nem magad láttad valahol mélyen, mikor nézted a kislányod arcát, amint önfeledten szórakozik a műsoron?... :)
süti beállítások módosítása