Vajon elítélhető-e az ősember azért, mert a nővérével is kefélt? Ezen töprengtem, miközben Zoli legújabb bejegyzését olvastam. Zoli írásait szeretem. Csak néha nem tudok egyetérteni velük. Ezzel sem. Legalábbis félig-meddig.

Mert ugye ez manapság bűn. Egyfelől erkölcsileg szokás elítélni, másrészt praktikus oka is van, hiszen az ilyen kapcsolatból született gyerekek jó eséllyel degeneráltak lesznek. Persze erre az ősemberek is rájöttek szépen lassan, és leszoktak a dologról. Vagyis bekövetkezett a változás.

Mint nálunk 1989-90-ben. A rendszerváltás folyamatosan zajlott le, ebből az átlagember jórészt azt érzékelte, hogy egy csomó minden megváltozott. Például a nyolcvanas években volt magyar hardverfejlesztés. Az obzsét Primo-nak hívták, és olyan szocialistás-magyaros volt. A fóliabillentyűzetből kétféle létezett. Az egyik típusnál elég volt ránézni a billentyűre, és máris teleírta a képernyőt, a másiknál egy karakter megjelenítéséhez ötször rá kellett verni kalapáccsal. Az antennazsinór meg rövid volt. Egy újságíró megkérdezte, hogy miért nem lehet egy méterrel hosszabb? (A kábel métere kb. 2 Ft-volt) Illetékes Elvtárs persze rutinosan kifejtette, hogy ez így van népgazdaságilag kiszámolva.
De miért is volt szükség erre a szerencsétlenkedésre, amikor akkoriban voltak jófajta ZX Spectrum és C64-es gépek? Mert volt Cocom lista, és emiatt nem lehetett nagy tömegben behozni a fejlett számítástechnikát Nyugatról.
És ezek után igenis elmondható, hogy a Primo fejlesztői - a gyermekbetegségek ellenére is - megérdemlik az elismerést. Az adott környezetben, a kor feltételei között nagyot alkottak, ők a korszak hősei!

Mint annyian mások, akik a Kádár rendszer keretein belül csináltak valami hasznosat, de legalább is szórakoztatót. Én anno örültem, amikor el lett intézve, hogy lássam, ahogy a Duran Duran (vagy melyik) autogramot adott. Persze jobb lett volna, ha velem történik meg, de legfeljebb beleképzeltem magam a szerencsés gyerek helyébe. Meg az is jó volt, hogy megnézhettem két percet az Indiana Jones-ból! Azért ez nem úgy volt ám, hogy csak itt, sehol máshol! El lehetett menni moziba, meg lehetett nézni az egészet, ez csak egy kis bónusz volt.

A probléma inkább ott van, amikor a korszak hőse nem tud alkalmazkodni a változáshoz. Pl. a Cocom lista már a múlté, helyette globalizáció van, mindenki ugyanazt a Távol-Keleten gyártott laptopot használja a világon, ami négy év alatt tönkremegy, és ugyanúgy kell "kalapácsozni" a billentyűzetét, mint a kettes típusú Primonak újkorában. Ilyen körülmények között nem érdemes tovább fejleszteni a hazait, váltani kell, felhasználva a korábbi tapasztalatokat. Lehet például számítógépes boltot nyitni, vagy szoftvert fejleszteni. De aki ezt nem ismeri fel, és hangosan méltatlankodik, hogy miért nem csinálhatja még ugyanazt, az nevetségessé válik. Vagy ha nem megy a váltás, akkor szépen vissza lehet vonulni, megőrizve a "történelmi" szerepet, nem pedig lerombolni azt a rinyálással...

Na, így járt Tibi bácsi is, neki sem sikerült se váltani, se visszavonulni, ezért helytálló Zoli posztjának a jelenre vonatkozó része...