A sorozat második része a kisgyermekes családokkal történő kitolás rejtelmeibe avatja be az olvasót. A kisgyermekes családok már a ded megszületésétől kitűnő alanyai a szivatásnak. Ahogy hazaviszik az utódot, máris szembesülnek a nehézségekkel. Ugyanis a "trónörökös" intenzív törődést igényel. Négy óránként felébred, ilyenkor tisztába kell tenni, meg kell etetni, büfiztetni, csak ezután jön a következő szunya. Ami alatt a kismamának pihenni kéne egy cseppet, apának meg villámgyorsan letudni legalább a minimális háztartási teendőket. Ez önmagában is húzos, de ilyenkor jönnek a rokonok, mert legyűrhetetlen kényszert éreznek, hogy azonnal letudják az újszülött meglátogatásának kötelezettségét. (A barátokkal jobb a helyzet, ők tudomásul veszik, hogy majd szólunk, ha alkalmas, és azon sem sértődnek meg, ha ez csak két-három hónap múlva következik be.)

Tehát, ha vidéki rokonként meg akarjuk szivatni kisgyerekeséket, hívjuk fel őket, és bűnbánó hangon közöljük velük, hogy ne haragudjanak, de szombaton kettőkor Pesten van osztálytalálkozó, és előtte délben felugranának öt percre megnézni a gyereket. Ha a hazavitelt követően várunk egy hetet, akkor az ifjú apuka már olyan fáradt lesz, hogy nem lesz ereje elhajtani minket, inkább beleegyezik. Számíthatunk rá, hogy pontosan délre a gyerek megetetve-bepelenkázva fog "várni" minket, ezért fél kettő előtt ne menjünk oda, hivatkozva arra, hogy késett a vonat. Ezzel elérjük, hogy a szülők nem tudnak ebédelni, illetve másfél óra elteltével a gyerek is kellően nyűgös lesz és ordít. Ebben az esetben lesújtó pillantással jelezhetjük, hogy a meglátogatott mennyire kezdő még a gyerekellátásban. Ajándékként lázmérőt vagy orrszívó porszívót vigyünk, és "Jól jön ez, ha majd beteg lesz a gyerek" felkiáltással tartsunk rövid előadást a különböző - lehetőleg minél súlyosabb - gyermekbetegségekről.

Ha az "antré" után még beengednek minket a lakásukba, mindig vigyünk magunkkal babát/kisautót. Ebből minden gyereknek megvan az a két-három darab, amivel szeret játszani, ez majd bekerül a játékdobozba, de sebaj, jól jön az még, ha a gyerekre rátör a szétpakolási roham. A plüssálat is jó választás, de vigyázzunk, ha Apa jégkorongrajongó, könnyen "jégre hányt mackóként", felesleges pénzkidobássá degradálódik befektetésünk.

De térjünk mostmár rá a karácsonyi szivatásra.
Először emlékezzünk meg a hangkeltő játékokról. Egy éves kor magasságában ajánlott a zenélő csiga. A világgal - kúszás-mászás formában - ismerkedő baba egy könnyed billentéssel zenélésre tudja bírni. Ez tetszeni fog neki, napjában hússzor-harmincszor meg fogja ismételni a mozdulatot, a gyereksírásra már immunis szülők legkésőbb huszonhatodikán a falat fogják kaparni. Ráadásul tíz darab kemény formát is tartalmaz, amit a ded még nem tud bedobálni, viszont a szétszórás már kitűnően megy, tehát számíthatunk rá, hogy  szülők este a sötétben el fognak botlani valamelyikben. Két éves kortól jöhetnek a kis hangszerek, a gyerek egész nap önfeledten fog dobolni vagy trombitálni, Anya és Apa körme meg könnyedén átvési a téglát.

A következő terület a lakásrongáló játékok világa. Egy év elteltével kisgyerekesék lakásából eltűnnek a törékeny holmik (vagy a pincébe kerülnek vagy összesöprik a cserepeket), de a bútorok és a falak nem tudnak menekülni. Vegyünk tehát nyomdakészletet vagy filctollat! Persze a szülők általában nem hülyék, ezeket gyorsan eldugják a gyerek elől, ezért célszerű még az ünnepek előtt feugrani, és "gyere Józsika, nyomdázzunk/rajzoljunk" felkiáltással kiprovokálni, hogy a kicsi "birtokba vehesse" az ajándékot.

Kitolásra kiválóan alkalmasak a sok kicsi alkatrészből álló játékok, például a puzzle szivacs szőnyeg. Minél több darabból áll, annál kegyetlenebb a hatása. Egy két éves gyerek természetesen nem fogja kirakni, szétszedése és szétdobálása viszont csak másodpercek kérdése. Cserébe viszont órákig tart, míg Apa nagy nehezen helyére illeszti az össze-vissza kevert alkatrészeket.

Végezetül következzen egy hardkór szivatás. Ami nem más, mint a játszóház. Ilyesmi. Különösen lakótelepen lakóknak ajánlott, de megkockáztatható minden olyan családnál, ahol nincsen kert. Sok alkatrészből áll, tehát az összerakása is eltart egy darabig, de az igazi kitolás az, hogy garantáltan elfoglalja a lakás még gyerekjáték mentes utolsó négyzetméterét is...