Megint itt van... Annyira nem rossz, főleg utólag. A szerencsésebbek ilyenkor kapnak két hét szabit, összegyűlik a család, felhívjuk a régi cimborákat, még egy picit pihenni is lehet. Csak az a fránya ajándékozás ne lenne. Mert ajándékozni lehet így is. Ennek van értelme.

Látszik az ajándékozón, hogy jól ismeri a megajándékozottat, tudja mi kell neki. Még a módját is megadja, a csomagolásra is fordít energiát. Cserébe viszont a megajándékozott is veszi a lapot, tud örülni.
De lássuk be, az ilyenfajta ajándékozás nehéz. Manapság az a divat, hogy sok embernek veszünk ajándékot. Távoli rokonnak, ismerősnek. Alig ismerjük őket, sokszor tippünk sincs, minek örülne. Ráadásul a december az év vásárlásra legalkalmatlanabb időszaka. Hideg van - bezzeg a boltokban fűtenek ezerrel -, mindenfajta csapadékok eshetnek, korán sötétedik. Tíz csomaggal a hátunkon, csatakosra izzadt nagykabátban, a pláza tömegében lökdösődve miközben semmi ötletünk nincs Manci néni ajándékára, a szeretet gyorsan gyűlöletbe csap át, és ilyenkor már csak arra vágyunk, hogy jól kitolhassunk az illetővel, aki puszta létével ezt a gyötrelmet okozza nekünk. Kéne valami jó kitolós ajándék.

Kezdjük a férfiakkal. Tévhit, hogy a nyakkendő a legrosszabb ajándék. Azt simán be lehet tenni a többi közé, és mivel sokan nem hordanak ilyesmit napi szinten, még a legizléstelenebb példánnyal is csak évi egy-két nap erejéig lehet kiszúrni az illetővel.
Inkább vegyünk arcszeszt. Ha a célszemély gyakran borostás, akkor valószínűleg érzékeny az arcbőre, tehát valami bőrnyugtató balzsamszerűt használ az "epilálást" követően. Az arcszesz viszont csíp és mar, felkenésével azonnal égni kezd a borotválkozás közben megkarcolt bőr. Ha ilyet veszünk, januártól élvezettel nézhetjük a megajándékozott szenvedését, illetve ha nem használja, feltűnő szimatolással és rosszalló pillantásokkal hozhatjuk kellemetlen helyzetbe.

Ugyanennek a témának a brutálisabb változata a villanyborotva. Ha ismerősünk - bár ennél az értékhatárnál már inkább a rokonok jöhetnek szóba - elmúlt harminc, és pengével borotválkozik, akkor az a legritkább esetben van azért, mert a villanyt még nem próbálta. Valószínűleg nem jött be neki. Például mert azzal naponta kell karistolni az arcát, és érzékeny a bőre. Vagy egyszerűen gyorsabb, kényelmesebb egy hárompengés zsilettel. Na ilyenkor vegyünk elektromos készüléket. Ha egy háztartásban élünk vele, már huszönötödikén láthatjuk szenvedését, végigélvezhetjük, hogy az addig öt perces művelet fél óráig tart, ami után a szőr egy része az arcon marad, a bőr viszont vörösen ég. Ha pedig - jogos önvédelemre hivatkozva - ignorálja a készüléket, az egész Karácsonyt végig lehet duzzogni, hogy milyen hálátlan, le se tojja azt a drága ajándékot. (Figyelem! A hagyományos borotva "rezgő" változata nem jó, azzal csak könnyítjük a szőrtelenítést.)

A kultúra területén is vannak lehetőségek. Vegyünk neki könyvet. De ne valami jó krimit, ami érdekelné, hanem nagyalakú művészeti albumot vagy valami lexikonszerűt. Ezek jó nehezek, sok helyet foglalnak a könyvespolcon, optimális esetben állítva be sem férnek oda. Olvasni nem lehet őket, egyrészt az alakjuk miatt, másrészt ki kiváncsi egyszerre mind a szászhuszonöt magyar várrom lexikális adataira. Információszerzésre is csak korlátozottan alkalmasak, arra ott van az Internet. A könyvvel azonban vigyázni kell. Könnyen továbbajándékozható. Ez ellen két módszerrel védekezhetünk. Az egyik, hogy beleírjuk, hogy pl. "Bélának Karácsonyra, Mancika".
A másik módszer fondorlatosabb. Nem írunk bele semmit, várunk egy évet, majd amikor a továbbpasszolás jó eséllyel már megtörtént, egy vendégeskedés alkalmával finoman a várromokra tereljük a szót. Például elmeséljük, hogy voltunk a döbröntei romnál, de még egy táblát sem tettek ki, hogy mikor épült. Ha a házigazda arcán átsuhan a pánik enyhe fuvallata, lehet folytatni az offenzívát, "de hát kaptad tőlem azt a szép albumot, ugyan nézzük már meg, hátha benne van". A kínos pillanatok teljes kiélvezése után akár jól meg is sértődhetünk, és erre való hivatkozással máris egy tétellel kevesebbet kell összekinlódni következő Karácsonykor...

Végezetül jöjjön egy igazi, hardkór szivatás. Vegyünk az illetőnek horgászbotot! Persze ez csak akkor tud ütni, ha van egy közeli rokon, aki jár horgászni, és rá lehet venni, hogy vezesse be a horgászat "örömeibe" a megajándékozottat. Ha az illető "bagoly" típus, aki tíz előtt képtelen felkelni, illetve a rokon kellően agresszív, máris mosolyogva álltunk bosszút a plázabeli izzadásért. Hiszen nincs is szebb annál, amikor egy kiadós hajnalig tartó "ötyézésből" hazajövet, elalvás előtt még "jó szórakozást" kívánunk gumicsizmában rohadó, kába férjünknek. Illetve egy kiadósat veszekedhetünk vele, hogy milyen hálátlan, pedig a "Feri milyen rendes, mindig hív magával, de te egy lusta disznó vagy, aki csak dögleni szeret"...