A hétvégén a Zasszony meg a Kiccsaj elment a közeli DrogPiacra vásárolni. Mikor hazaértek, a Zasszony mondta, hogy a Kiccsaj levert egy üveget. (Közeledik a Karácsony, már árulják a giccseket, ez egy ilyen vízzel töltött izé volt, amit ha felrázunk, olyan mintha a hó hullna.)

Erről eszembe jutottak gyerekkorom azon kínos pillanatai, amikor nagy ritkán bevásárlás közben levertem egy zacskó cukrot. A csomagolás szétszakadt, a "tartalom" pedig szertegurult. Ilyenkor persze az volt a minimum, hogy ki kellett fizetni az árut, bónuszként pedig végig kellett hallgatni az eladók hangos morgását, hogy micsoda emberek vannak, akik képtelenek megnevelni az égedelem kölküket, ők meg szedegethetik össze a szemetet. Természetesen a többi vevő is "beszállt a kórusba", szegény Anyukám meg nagyokat szégyenkezett. Én meg otthon rendesen "meg lettem nevelne" a mutatványért, aminek hatására legközelebb "jobban figyeltem"...

Kérdeztem a Zasszonyt, hogy mennyibe került az a giccs, mennyit kellett fizetnie. Mondta, hogy ugyan ki akarta fizetni, de az eladó mondta, hogy nem kell, mert a boltnak van törésbiztosítása, annak a terhére megy az "üvegkár". Mindezt mosolyogva, miközben összeszedte a szilánkokat...
Hát ezért kurvulunk el. A biztosítás nyilván nem ingyen van, be van építve a termékek árába, mindenki fizeti. Lényeg, hogy meg ne sértődjön a kedves vevő, jöjjön máskor is, de a céget se érje veszteség.

A pofont meg az egyéni felelősségvállalás kapja...