Jacint blogja

Az a baj Skvoreckyvel, hogy életművének megalkotásakor nem vette figyelembe, hogy Budapesten évente megrendezik az Ünnepi Könyvhetet...
Az egész még a kilencvenes évek második felében kezdődött... Amikor már nem olvastam túl sokat. Miért? Mert már évek óta dolgoztam, vagyis szépen elvesztettem a korábban viszonylag gyakran előforduló szabad délutánokat, valamint a hajnalba nyúló olvasások igazi időszakát, a hosszú nyári szüneteket.

A publikumnak azonban cseppnyi affinitása sincs az érzékeny játékvezetői lélekhez. Amikor megjelentünk a kijáratnál, a Fradi- és az Újpest-tábor addig és azóta sem látott egységben zúgta: "Há-rom hülye! Há-rom hülye!
(Tejfalussy Béla: Magyar Hokisztori, 83. oldal)

Jacintka szépen megirigyelte a gasztrobloggereket, így elhatározta, hogy közéjük áll. Legalább is alkalomszerűen... Ha sikerül valami újat alkotnia... Na, jó valami "félújat"....
Mint a címben szereplő mutánst...

Na, most jön az a poszt, amihez Sztív kajánul be fogja kommentelni, hogy "mondtam, hogy én sose vennék Skodát"...
De én megtettem... Kb. négy éve... Mert a régi tönkrement, meg amúgy is öregecske volt már...

Ahogy Promontor nemrég jól "megspoilerolta", elmentem az A csoportos VB egyik meccsére Pozsonyba. Eredetileg két éve akartam A csoportos VB-re menni, de akkor nem jött össze. Pedig Sztívvel már a feljutás "másnapján" elkezdtük tervezni az utat, de mire összeszámoltuk a költségeket, úgy döntött, hogy inkább lakásrészletre gyűjt. Egy héttel az esemény előtt pedig Munkagép ajánlott fel egy helyet a kocsijában, de akkor annyira benne voltam a Nagy Munkahelyi Szívatásban, hogy az élettől is elment a kedvem, nemhogy attól, hogy Svájcba menjek.

Nem tudom... Sajnos, nem Finnország felé, arra még várni kell egy évet... Néhány éve különös időszak az április vége, május eleje a magyar hokiszurkolók életében... A 2008-as év kivételével ilyenkor szembesülünk azzal, hogy már megint nem sikerült a feljutás - vagy éppen a bennmaradás -, és már megint csak egy nagyon kicsin múlott...

Az őszinte válasz az, hogy fogalmam sincs... Nem vagyok edző, ezért nincs olyan tudásanyagom, ami feljogosítani arra, hogy sommás kijelentéseket tegyek. De mint szurkoló, van egy-két olyan dolog, ami nagyon zavar...

Illetve fuck, hogy egészen precíz legyek... Ilyen meccsen, így kikapni feltétlenül bosszantó, de semmiképpen sem szégyen... De ennyire ne szaladjunk előre...

Könnyű volt és kellemes... Mint egy pohár jégbehűtött Sangria egy forró nyári estén... Elfogyasztva tizenhárom kortyban... De ennyire ne szaladjunk előre...

Ezt a címet még délelőtt találtam ki, mivel hallottam, hogy sok a Kim nevű játékos a koreaiaknál. Kigondoltam egy "édes Kimcsi" verziót is, de végül is nem azt választottam. De ennyire ne szaladjunk előre. Forgassuk vissza az idő kerekét, egészen januárig.

Azért ennyire nem volt egyszerű... Ezért is "meg", és nem "ki". De ennyire ne szaladjunk előre. Kezdjük a bejáratnál. Ahol mégiscsak van sörsátor. Illetve egy sátor, amiben sör van. Ugyanis abból árulják... Csak pár sörpadot már nem sikerült odatenni, hogy legyen egy kis "Szurkolói Zóna"... "Rossz" nyelvek szerint a sörpadok a sajtóközpontban vannak. Hogy ne legyen ennyire ciki a "pressde", letakarták őket abroszokkal. Amit szintén lehet bérelni az Arénától... Ügyes!

Na, tessék! Még el sem kezdődött, és máris kaptunk egy kiállítást! De ennek mi, szurkolók örülni fogunk. Akkor is, ha a kiállítás létrejöttében egy játékvezető - aki jelenleg a Történeti Bizottság tagja - aktívan közreműködött...

A jacintblog történetének eddigi legnagyobb vállalkozása következik. Ha már sikerült bérletet vennem a vasárnap kezdődő Divízió I-es Jégkorong VB-re, megpróbálok minden mérkőzésről szubjektív beszámolót írni. Ráhangolódásként összefoglalom eddigi "személyes megjelenéseim" történetét.

Nem jönnek a japánok. Sajnos. Leginkább azért sajnos, mert nem valami mondvacsinált, uli-buli okból mondták le, hanem egy olyan katasztrófa miatt, amibe belegondolni is szörnyű. Én személy szerint nem értem, miért nem jönnek - úgy hallottam a csapatból senki sem sérült meg -, lehet, hogy ilyenkor egy jó szereplés mosolyt tudna csalni a japán arcokra. De, mint írtam, ez egy olyan katasztrófa, amit jobb, hogy nem tudunk igazán átérezni...

Nem csak azért, mert nem lesz túl hosszú. Hanem azért, mert a történet szereplői, a Nagy és Gyanús Magyar Közigazgatás egységei is villámgyorsan, fogalmazzunk úgy, hogy ügyfélbarátan dolgoztak.

Mert az egy dolog, hogy megszületik a gyerek, de aztán eltelik némi idő, és születésnapja is lesz... Az első három még nem gáz, a gyerek otthon van, örül annak, amit kap, azt ennyi... Később aztán elkezd óvodába járni, ott meg hülyítik egymást rendesen...

Mert Bölcs Vezetésünk megvédte nekem a nyugdíjamat, de ezzel most mi legyen? Mert látszik, hogy a Bölcs Vezetés úgy odavágott Karvalybiztósítóknak, hogy azok ijedtükben még valami reálhozamot is produkáltak, amire igazából nem is számítottam.

...mert nagy kedvenc volt ám, még a kilencvenes évek közepén! Mindig is nagyon kedveltem a finneket. Mert olyan fura népség. Például hiába volt ott többszáz éves svéd megszállás, nem nagyon van hagyománya a "svédüldözésnek". Csak annyira, hogy hivatalos nyelv a svéd is (persze azért a gyerekek ott is utálják, hogy svédül kell tanulni, kb. mint mi utáltuk anno az oroszt), meg van egy hadosztály, ahová a magukat svédnek vallók vonulnak be, természetesen svéd vezénylési nyelvvel.

Komoly tornát rendeztek ma a Mini korosztályban, három csoport összesen tizennégy csapata lépett jégre. Nem is akárhol, hanem a sportág egyik - talán egyetlen - magyarországi szentélyében, a Kisstadionban, ami nem mellékesen a rendező egyesület, a MAC otthona.

Ma hároméves a Jacintblog. Az a helyzet, hogy már megszoktam, hogy van ez az internetes napló. Lassan kezdem elhinni, hogy mindig is lesz. Vagyis valószínűleg nem lesz mindig, mert ki tudja, de már nem foglalkoztatnak olyan gondolatok, hogy esetleg megszűnik...

Lassan másfél éve, hogy a Kiccsaj megkapta az ideiglenesnek szánt fotelágyat. Azóta nagy nehezen elkészült a gyerekszoba is, ahová szépen beköltöztettük. A fotelággyal együtt. Ami eleinte jó megoldásnak tűnt. Később viszont, amikor hűvösebbre fordult az idő, és a gyereket egyre gyakrabban találtuk reggel az ágy mellett a földön, már nem. Megint új ágy kellett!

Ez egy konferencia, illetve konferencia-sorozat, amelynek első etapja tegnap volt a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán, leánykori nevén a TF-n. Mivel ezúttal a csapatsportok - köztük kedvencem a jégkorong  - voltak terítéken, elmentem a rendezvényre, úgyis régen jártam már egyetemre...

A blogger megütötte... No nem a bokáját, hanem a fejét... Olyan klasszikus módon lefejelte a jeget... Igazából nem is fájt, csak szóltak a többiek, hogy vérzik. Bementem az irodába, adtak Betadint, ragtapaszt, meg egy zacsit, hogy jegeljem... A "hol találok jeget" kérdés hallatán kicsit furcsán néztek rám...

Ezek mindig tudnak újat kitalálni! Az már magától értetődik, hogy minden termék szavatossági idejét alaposan meg kell vizsgálni, van is hátrapakolás bőségesen.

Valaha volt egy vicc, hogy a Szovjetunió miért testvéri és miért nem baráti ország. Mert a barátait maga választja meg az ember, a rokonokat meg kénytelen elviselni. Hiába vannak olyan barátaim, mint Tejpalkó vagy Sztív, "kompenzálásként" a rokonok közé sikerült becsúszni egy-két elviselhetetlennek.