Ahogy Promontor nemrég jól "megspoilerolta", elmentem az A csoportos VB egyik meccsére Pozsonyba. Eredetileg két éve akartam A csoportos VB-re menni, de akkor nem jött össze. Pedig Sztívvel már a feljutás "másnapján" elkezdtük tervezni az utat, de mire összeszámoltuk a költségeket, úgy döntött, hogy inkább lakásrészletre gyűjt. Egy héttel az esemény előtt pedig Munkagép ajánlott fel egy helyet a kocsijában, de akkor annyira benne voltam a Nagy Munkahelyi Szívatásban, hogy az élettől is elment a kedvem, nemhogy attól, hogy Svájcba menjek.

Most viszont itt van a szomszédban az esemény, a költségek lényegesen alacsonyabbak, úgyhogy ismét bepróbálkoztam Sztívnél. Igen ám, de közben kisgyermekes apuka lett belőle, így nem tud lelépni egy teljes napra. A többi ismerősömet meg vagy nem érdekli a hoki vagy megvolt nekik Svájc, ezért nem volt annyira vonzó egy "magyarmentes" VB.
Így egyedül vágtam neki a kalandnak.
Jó, de melyik meccsre menjek? Olyan sok lehetőség nem adódott, hiszen Sztív kiesésével a kényelmes autós szállítás lehetősége is elveszett, maradt a vonat. Szerencsére Pozsonyba jó az összeköttetés, kora reggel el lehet menni, este meg van visszafelé jövő vonat. Sajnos nyolckor jön az utolsó, így esti meccs szóba sem jöhetett. (Az ott alvást kizártam, elvégre én is kisgyermekes apuka lennék, még ha "szerencsésebb hokisorsú" is, de azért feleslegesen ne feszegessük a Zasszony tűrőképességének határait...) Maradt egy déli, esetleg egy délutáni meccs.

Igen ám, de az A VB-n kicsit értelmesebben szervezték meg a jegyárusítást, mint nálunk, először a bérletesek, majd a napijegyesek, utána jöhettek a szólójegyes érdeklődök. Csak mire ehhez a fázishoz elértünk februárban, addigra már egy csomó meccsre nem lehetett jegyet kapni, maximum egyet-kettőt, azt se valami jó helyre. Egyedül a kiesési derbiken volt jobb a helyzet, arra még volt hely dögivel, ráadásul a budapestivel "összevethető" áron.
Rövid töprengést követő "megalkuvás" után beletörődtem, hogy bizony csak a "szélét fogom nyalogatni", és megvettem a jegyet tegnapra. Illetve a vouchert.
Itt élünk az internet előtt, a netes bankkártyák korában - gondoltam -, nem fogok "luxusprofitot" fizetni egy jegyirodának! Szép gondolat, de jegy helyett csak egy vouchert kaptam, amin ott szerepelt a felirat, hogy vagy odamegyek vele a stadion melletti automata kioszkhoz, vagy felkeresek egy szlovák jegyirodát és ott kiváltom, mert ezzel aztán be nem engednek.
Elkezdetem hát bújni a netet, hogy hol van a közelben iroda, hogy ha az automata csak egy "Nem nyert" feliratot nyomtat, akkor hová menjek veszekedni.
- Legfeljebb vonatozol egy jót! - vígasztalt Sztív.

De ha már nekiálltam Pozsony internetes felderítésének, akkor beszereztem egyéb információkat is. Például, hogy közvetlen busz - kettő is (61,74) - megy a stadionhoz, a jegy meg csak 50 eurocent. Amivel elvileg egy fél órát is lehet utazni. Annak is utánajártam, hogy a környéken két Billa is van, ahol a címben jelzett rekviziteket be lehet szerezni. (Ha Szlovákiában járunk, akkor ezek kötelezően beszerzendő termékek...)

Így "megokosodva" vártam a "Nagy Utazást". Közben kiderült, hogy a meccs konkrétan az osztrák-szlovén derbi lesz, tessék, nem elég, hogy csak a "széle", gyakorlatilag még új "arcokat" sem fogok látni. Aztán megnyugszom, elvégre az élményért megyek, maga a meccs másodlagos.
Induláskor a vonaton alig vagyunk, csöndben hálát adok a jegypénztáros kisasszonynak, hogy lebeszélt a helybiztosításról, tényleg semmi értelme nem lett volna.
Párkányban szállnak fel páran, kicsit belehallgatózom a szomszédok beszélgetésébe, idősödő úr meséli, hogy a régi munkahelyén már "maszekban" dolgozik, átalakítás volt, de még van pár éve a nyugdíjig.
Ezek szerint ott is olyan "egyenesen" mennek a dolgok, mint nálunk. A táj is hasonló, a szépen rendezett porták mellett látok erősen lepukkant házakat is, egyszer egy szemétdomb mellett is elsuhan a vonat.
Érsekújváron leszáll a fickó beszélgetőpartnere, helyette szlovákok jönnek, akik szépen "betelepszenek" a boxába, pedig millió hely van a vonaton. Ahhoz képest, hogy szlovákul beszélnek, magyar nyelvű újságot olvasnak...

Lassan megérkezünk Pozsonyba. Ami megdöbbent, hogy ahhoz képest, hogy ez egy főváros, a pályaudvar elég kicsi, gyakorlatilag beleolvad a környezetbe. A "síntér" is olyan mint nálunk a vidéki állomásokon, nincs az a csarnok jelleg, mint a három nagy budapesti pályaudvaron.
Az viszont tetszik, hogy szinte belebotlok egy hokivébés standba, ahol szépen le tudom tárgyalni angolul, hogy ugyan nekem nem jegyem, hanem vócserem van, de azzal is ingyen használhatom a közlekedést. (Ezen a ponton eltöprengek egy kicsit... Próbálkoztunk mi is VB-t rendezni, ahogy észrevettem, alapkövetelmény az ingyenes "BKV", vajon ezt hogyan sikerülne "kiharcolni" nálunk... Másrészt mit szólnának a metróban az orkok, ha valaki angolul karattyolva lobogtatna az orruk előtt egy A4-es lapot, valami "ájsz hoki wörld csempionsip"-et emlegetve...) Ráadásul azt is elmagyarázza, merre van a buszmegálló.
Amit nehéz eltéveszteni, mert teli van mezbe öltözött szurkolókkal.
Szlovák mezbe öltözött szurkolókkal. Ezt nem egészen értem, elvégre előző este a sporttévében elmondták, hogy a csehek elleni vereséggel jól nem jutottak be a negyeddöntőbe, vége, ha a hazai csapat kiesik, annyi a VB hangulatának.
Ezek meg mennek a stadionhoz, egy ebédidőben megrendezett - az ő szintjükhöz képest - "macilaci" meccsre. A helyszínre érkezve a helyzet fokozódik, még vidáman énekelnek is.

Nézem kik vannak, jó sok szlovént látok, pár osztrákot meg elvétve németeket és finneket. Megkeresem a "Fan Village"-t, ott van közvetlenül a stadion mellett. Be ugyan nem engednek - talán korán van még a sörözéshez? -, viszont mutatnak egy rácsos ablakú "lakókocsit" -, ott lehet intézni a jegyet. Igen ám, de "teli van" jegykezelővel, úgy tűnik az automata csak "barokkos dicsekvés" volt...
A humán kiegészítővel ellátott kézi vonalkódolvasó pittyen, mátrixnyomtató zizzen, máris kezemben a jegy. Bár automata hiányában nem lenne kötelező, bemutatom a vócseren előírt "örömugrást", ezen mindketten röhögünk egy jót.

Mivel minden simán ment, még több mint egy órám van a kezdésig. Bemérem, hogy pontosan "holabila", körbejárom a stadion környékét. A szlovákok tényleg rákészültek a VB-re, az egyik buszmegálló át van festve, mintha cserepad lenne, és "molinóoszlopból" is több van. Meg persze a környékbeli trafikok és egyéb alkalmi árusok árulják a szlovák ereklyéket.
Persze engem nem lehet megtéveszteni, a helyi "madonnát" keresem, elvégre be kéne szerezni a "kötelező" korongot. Találok is egyet a bejárat mellett - ahol van depozit, amelynél le lehet adni a be nem vihető tárgyakat, pl. lőfegyver -, van ott minden, kivéve korong. Sold out, mondja a csaj, ellenőrzöm, tényleg ott a helye, csak a korong nincs ott.
- Pedig még csak a VB felénél járunk... - gondolom.

Elindulok befelé. A beléptetőzónánál valami pittyegővel "végigsimogatnak", tényleg leadtam-e a pisztolyom. Majd jó alaposan megnézik a hátizsákom, az oldalzsebem is, amiben ott felejtettem egy almát. (A szendvicseket -amiket a korai indulás okozta reggelielmaradás miatt vittem - meg a teámat előzőleg megettem-megittam, de ez elkerülte a figyelmemet. A droid magyaráz valamit - naná, hogy csak szlovákul, angolul "egy szót sem ért" -, meg a kukára mutogat. Kompromisszumos megoldás születik, komótosan megeszem az almát, a csutkát meg beejtem a szemetesbe. (Félreértés ne essék, szerintem itt nettó bunkóság esete forgott fenn. Csupa "nemzetközi" cucc van rajtam, angolul beszélek. Ilyet már láttam a 2003-as budapesti VB-n is, akkor egy kétdecis papírdobozos üdítő miatt verte magát a szekus. Mint tudjuk, azért nem lehet kaját bevinni, hogy meglegyen a büfé "extraprofitja", bedobálni pl. a napszemüvegem - meg nem nézett - tokjába rejtett követ is kitűnően lehet...)

"Ellenállásom" meghozza a jutalmát, a stadion oldalára "ragasztott" ajándékboltban van korong, még éppen megcsípem az utolsó darabot. Ráadásul az eladónéni kedvesen felajánlja, hogy egy VB emblémás(!) zacsiba beteszi.
Bemegyek, most már akár a meccset is lehetne nézni. De előtte még teszek egy összehasonlítást a Papp László Sport és az Orange között.
Az Orange egyszerűen ott van az utcán, nincs körülötte tér, hasonlóan a Jégpalotához. Ez egy picit furcsa, mert alig van hely "megközelíteni" meg "gyülekezni" egy kicsit... Viszont csupa üveg - az Allée-ra emlékeztet -, sokkal vidámabb látvány mint a mi fémhangárunk. A belső folyosók - legalább is a második emeleten, ahová a jegyem szól - nagyon szűkek, maximum három méter az egész, nem is lehet rendesen hömpölyögni...
Az "enteriőr" az Orange-ban jobb, teljesen körbe van építve székkel a pálya, ráadásul kellően meredek a nézőtér, jól lehet látni, pedig most is megkapom a "nagydarabot" magam elé...

És ami mindent visz, a kivetítő... Hatalmas, legalább tízszer tíz méter, tűéles "lapostévé" képe van, nincs körbeépítve vastraverzzel, és ami a lényeg, használják is... Arra, amire való, ismétlésre... Nincs hülye "oranzsos" mms-fal, meg lehet nézni a gólokat, és a kiállításokat megelőző szituációkat is visszajátsszák.
Beülök a helyemre, felveszem a pingvines mezemet, ("Valamirevaló" hokifun-hoz méltóan mezben akartam nézni a meccset. Magyar válogatottasat nem akartam, ki tudja milyen "érzelmeket" vált ki, a helyi hülyéket meg akkor sem hergeljük, ha nincsen igazuk...) majd megkérem a mellettem ülő pasit, fényképezzen le. Kedvesen leterel a korláthoz, hogy a pálya is látszódjon. Megkérdezi, honnan jöttem - ezek szerint jó az "álcázómez" -, mikor mondom, hogy Budapest, közli, hogy akkor beszéljünk magyarul. Kérdezi, sikerült-e feljutás? "Elbúsongom" a nagy bánatot, a hosszabbításban kapott gólt, meg a "szemét" amerikai bírót. Kérdezem, ő honnan jött, mondja, hogy helyi lakos. Érdekes, mert a feleségével továbbra is szlovákul beszél.

Lassan gyülekeznek a népek. pont mellettem van a szlovén B közép. Kezdődik a meccs. A felállás az, hogy az osztrákok az "életükért" harcolnak, a szlovének meg ha győznek, már bent is maradnak. Ennek megfelelően hatalmas szlovén nyomással telnek az első percek, a bírók jótékonyan támogatják őket, az osztrákok kapnak három kiállítást. Az egész harmadon át tartó offenzíva meghozza az eredményét, az utolsó percben meg is van a vezető gól. Apró szépséghiba, hogy az osztrákok lövik, Unterluggauer rátűzi, ketten állnak a kapus előtt, Kristan csak akkor látja, amikor kiveszi a hálóból.

A szünetben kimegyek a folyosóra, de lepattanok a tömegről... Páran azért megbámulják a pingvinemet, mosolyognak... Annyit azért látok, hogy a sör 2,50, az árképzés méltó párja a Budapestinek.
Visszamegyek a szektorba, és látom, hogy nem látok műsort. Se minihokisok, se "gundeltakács" valami idétlen játékkal. A tévében megcsodált pompomlányok is hiányoznak, úgy látszik, kiesési rangadóhoz az nem jár...

A második harmad osztrák góllal indul, pont szögben ülök a kék vonaltól egy lehelettel beljebb, pont látszik, ahogy Raffl bevágja a rövid felsőbe. Utána az osztrákok nyomnak, érződik, hogy most el tudják és el is akarják dönteni a meccset. A bírók most "kompenzálnak", kétszer a szlovének ülnek le a padra, még egy rövid kettős is belefér...
A nagy igyekezet ismét meghozza az eredményt, most a szlovének lőnek egy "átlövésgólt". Majd az utolsó percben David Rodman (jé, mennyi ismerős név) kígyózik végig a támadó harmadon, megkerüli a kaput, és behúzza. Úttörőgól.

A második szünetben maradok a helyemen, nézem a kivetítőt. Leadnak egy reklámot, amiben a Kassai Acélmű dicsekszik, hogy milyen szépen támogatja az utánpótlást. Ügyesek a gyerekek, erről eszembe jut, hogy acélművek éppen Dunaújvárosban is vannak... Aztán levetítik a VB hivatalos klippjét, az "esztétikum" nagyon rendben van, viszont Ganxsta Zolee száma valahogy jobban tud mozgósítani...

A harmadik harmadban a helyiek - bemondják, 9000 néző jött el a "matinéra" - elkezdik biztatni a szlovéneket (pánszláv testvériség?), iszonyatos a hangerő, úgy tűnik az akusztika is jobb az Orange-ban. Gooly is megjelenik, végigbohóckodja a meccset, mindenhol örülnek neki. Azért újat  nem tud mutatni, a "repertoárt" Csúszka is tudja...
A drukkolás meghozza az eredményét, az osztrákok kihasználnak egy hibát, az "imádott" Rotter pár centiről bepiszkálja.
Innentől a szlovének átmennek "hajtás-pajtás"-ba, nyomnak ezerrel, a végén a kapust is lehozzák, de nyernek az osztrákok.

Azt hiszem, ez volt a legszínvonalasabb meccs, amit élőben láttam, annak ellenére, hogy ez "csak" kiesési derbi volt. Nagy iram, jó játék, fordulatok. Mivel két óra alatt lement az egész, módosítok a terven. Eredetileg a hatórás vonattal akartam visszajönni, de még nincs fél három, a négyórást is el lehet érni. Elszaladok a Billába, bedobálom a kiszemelt termékeket, ráadásként még a Kiccsajnak is találok egy Helló Kittys joghurtot, amiről itthon derül ki, hogy a kindertojás "unokatestvére", a doboz aljában van egy HK-s műanyaggyűrű...
Visszamegyek a Stadionhoz, tíz percen belül jön a busz, kényelmesen elérem a négyórást. Érsekújváron a szlovákok leszállnak, onnantól enyém a kupé, a Keletiig élvezem a kora nyári napsütést.

Összességében véve kellemes nap volt. A szlovák szervezés nagyon jó volt, - a két apróságtól eltekintve - egy interneten tájékozódó, helyismerettel nem rendelkező szurkoló is könnyedén el tud boldogulni Pozsonyban. 
A kirándulásból az alábbi tanulságokat vontam le:

1. Máskor is kéne menni A csoportos VB-re.
2. Eggyel jobb lenne, ha olyan helyre lehetne menni, ahová ha magyar mezt veszek fel maximum mint "egzotikus" hokiország képviselőjére néznének rám.
3. Persze az igazi az lenne, ha ilyen mezt nem csak a nézőtéren, hanem a pályán is viselnék néhányan...

Hopp, ez kicsit hosszúra sikeredett! Ha a Kedves Olvasónak van még türelme, akkor itt nézegethet képeket...