Jacintka szépen megirigyelte a gasztrobloggereket, így elhatározta, hogy közéjük áll. Legalább is alkalomszerűen... Ha sikerül valami újat alkotnia... Na, jó valami "félújat"....
Mint a címben szereplő mutánst...
Az egész egy könnyelmű vásárlással kezdődött... Valamelyik teszkószerűben akciós volt a mascarpone, így vettem egy dobozzal... Ilyet máskor is szoktam tenni, aztán jól bennefelejtem a hűtőben, majd a lejáratot követő két hónap múlva kidobom a "zöldellő" példányt... De most megacéloztam lelkemet, és nem hagytam, hogy megessen velem ez a csúfság... A múlt héten csináltam egy nutellás-mascarponés tortát, de mivel egy az egyben követtem a nosaltys receptet, erről most több szó ne essék... De ahhoz csak a krémsajt fele kellett, úgyhogy ismét bajba kerültem...
Mert bontatlanul még kap pár hét haladékot az ember, míg megtuttyan az obzsé, viszont a felbontást követően már csak napjai vannak a penészfoltok megjelenése előtt...
Jó, de mi legyen a mascarponéval? Szerencsére a faszbukkon be van nekem lájkolva Ritának a konyhája, ahol megjelent egy csokoládés epres tiramisu recept.
Benne a biztató felirat, hogy lehet mindezt mascarponéból is. (Jó, de ki az a Mascarpo, akinek a feleségéről krémsajtot neveztek el????)
Mivel ma vendégek ígérkeztek, itt az alkalom, hogy megszabaduljak a Nagy Fehér Felétől... Neki is láttam...
Kicsit kevésnek találtam a tíz dkg csokit - múlt héten harmincöt deka nutellát "hígítottam" ugyanennyivel -, így helyből tizenöttel indítottam... Nem volt ezzel semmi gond, egészen addig, amíg a krémet összekutyulva meg nem kóstoltam. Mert olyan túlságosan is, hm. hát csokis lett... Valahogy enyhíteni kéne az ízén... Elkezdtem gányolni. Tettem bele fahéjat meg kókuszszirupot. Ettől enyhült a keserű csokiíz, de máris mutálódott az eredeti csemege...
És a mutációnak itt még nem volt vége! Kiderült, hogy nincs itthon csokis keksz. Viszont a Kiccsaj múltkor egy vásárláskor begyűjtött egy adag puszedlit, így máris megvolt a helyettesítő termék. (Sztív nem röhög!)
Belemorzsoltam a poharak aljába, de még mindig túl édesnek tűnt az egész, valahogy "savanyítani" kéne...
Megvan! Előkotortam a hűtő mélyéről az utolsó üveg szilvalekvárt, amit még tavaly főztem, az jó savanykás, abból kanalaztam rá a puszedlire. Erre rároggyantottam a krémet, és...
És kéne még valami a tetejére... Hogy az eredeti receptben szereplő balzsamecetes-bazsalikomos eper nem lesz rajta, azt már akkor tudtam, amikor elhatároztam, hogy megcsinálom... Mivel idén még nem bújt elő a bazsalikom...
De mire nekiálltam, addigra a szamóca is elfogyott...
Viszont eszembe jutott, hogy a héten vettem egy sárgadinnyét a piacon! Nem éppen "pirosbogyós", de más nincs itthon, leszámítva a Kiccsaj 2 banánját, de ahhoz nem mertem hozzányúlni...
Sokat nem vártam a dinnyétől - még csak május van, mitől lenne édes, ráadásul az eladó nagyon mondta, hogy előző este ő is hazavitt és megevett egyet -, de csodák csodájára a várt "tökíz" ezúttal elmaradt, így bátran rászórtam a tetejére.
Egy probléma azért adódott, kb. öt perc alatt elfogyott...
Mivel valamirevaló gasztroblogon van fénykép is, gyorsan ide is biggyesztek egyet:
