Valamit be kellett fizetnem a Kiccsaj óvodájában. Persze csak tízezres volt nálam, amiből az óvónéni "természetesen" nem tudott visszaadni. Ez nagyjából rendben is volna, elvégre elsőként érkeztem, és az amúgy közalkalmazott óvónőnél miért kéne váltópénznek lennie?

Nem volt más hátra, le kellett szaladnom az óvóda melletti kisboltba. Úgyis vásárolnom kellett ezt-azt. Kenyeret meg grízt a Zasszony kedvenc grízestésztájához.
Ez a gríz eléggé ravasz dolog. Mert mindenki így emlegeti, viszont ilyen nevű termék nem kapható. Csak búzadara. Ami a gríz. Legalább is azt hiszem. Amikor vásárolni szoktam, mindig elbizonytalanodom. Most is ezt tettem. Biztos, ami biztos, megkérdeztem a pénztárost:

- Igen, ez a gríz! - hangzott a válasz.
- Jó, akkor búzadarás tésztát fogok csinálni! - mondtam, mire elmosolyodott.

Átnyújtottam a tízezrest, mire rögtön jött az oly jól ismert kérdés:

- Nincs kisebb?
- Nincs! -válaszoltam. A gríz, a kenyér és a reggelinek választott pogácsa összértéke meghaladta az ötszáz forintot, vagyis az átadott címlet öt százalékát, így nem mondható, hogy pofátlanul egy Melba csoki "ürügyén" akartam "kikényszeríteni" a pénzváltást.
A pénztáros persze másként gondolta. Nagy kelletlenül átvette a tízezrest - a kassza tele volt apróval -, majd a lehető leggúnyosabb hangon megjegyezte, hogy "köszönjük a vásárlást".

Hát, a jó nénikédet! Az alkalmi pénzbeszedő óvónővel ellentétben te profi boltos vagy! Kapd össze magadat, és figyeld már meg, hogy hányan fizetnek reggel nagy címlettel! Nem hiszem, hogy mindenki, azért nem akkorák itt a fizetések. Aztán, ha kiszámoltad az átlagot, akkor szerezz be annyi váltópénzt, és mosolyogva adjál vissza a nagy címletből! Például azért, hogy másnap a kuncsaft hozzád vigye vissza azt a visszajárót!
Nyilván lehet pofákat vágni, meg elhajtani a júzert, hogy váltsa fel máshol, csak akkor könnyen úgy járhatsz, hogy inkább otthagyja a megvásárolni kívánt termékeket, és elhúz oda, ahol hajlandóak visszadni nagyobb címletből....