Hogy idén is legyen karácsonyi poszt. Ha már karácsony nem is annyira van... Illetve karácsonyi hangulat. Ennek most személyes oka is van, a múlt héten nehéz, de szerencsés kimenetelű műtét volt a családban, elsősorban azzal voltam elfoglalva nem a forralt borral.
Persze az időjárás is kitett magáért. A november még rendben volt a maga ködös-borongós hangulatával, de december elején megint beállt a "jó idő", plusz tizensok fok, eső, szél.
Kinek van kedve ilyenkor forralt bort inni?
Amit amúgy a karácsonyi vásárokon lehet abszolválni. Na nem a Vörösmarty térin! Ott nagyjából csak tömeg van, zsúfoltság és rettentően túlárazott karácsonyi bizbazok.
Most őszintén? Ki az, aki örül egy gyümölcsökkel telezsúfolt negyvencentis díszgyertyának?
Meggyújtani sajnálja az ember, így viszont lehet évekig kerülgetni, amíg annyira be nem porosodik, hogy végre kidobjuk.
Szerencsére azonban városszerte vannak kisebb mutánsok is. Például a Hegyvidéken. A Népi Kézműves Kacat természetesen itt is jelen van, de legalább kisebbek a sorok a kajaárusoknál, és az árak is szolídabbak.
Például sikerült felfedeznem az Isteni Békönös Langallót. Mivel szellős a hely, nem tapossák egymást az emberek, így még az is műkődik, hogy az alap kiszerelést (tejföl,békön, sajt) ízlés szerint fel lehet turbózni. Paprikával, Erős Pistával (PowerSteve?) és zöldfűszeres tejföllel, amitől fenséges íze van.
A főétel után jár a desszert is, ami mi lehetne más, mint az adventi kótyavetyék sztárja, a kürtőskalács. Ami alig kétharmadába kerül a Vörösmarty térinek, cserébe viszont rendesen meg van sütve, csak úgy ropog a bőkezűen rápakolt cukormáztól. Ráadásul autentikus, mivel a készítőcsapat Székelyudvarhelyről szalad át ide sütögetni.
Ha mindez megvan, akkor végre jöhet a forralt bor.
A program azonban csak akkor élvezhető, ha kellemes hideg van. Amikor jó nézni ahogy gőzölög a kalács, és jólesik az ital melege.
De ez idén ritkán jött össze. Múlt pénteken is esős, szeles idő volt, az a fajta, amiben mindenképpen pacallá ázik az ember, az esernyő használhatatlan a szél miatt, ami száz réteg ruha alá is metszően befúj.
Nem is volt kedvem a túrához, csak azért mentem oda, mert a Kiccsajnak megígértem, hogy viszek vaníliásat.
Reménykedtem, hogy lesz készen, nem nagyon volt kedvem a nedves hidegben sokat ácsorogni. Szerencsére volt, gyorsan megkapom, adom a pénzt, már rohannék is haza.
- Várjon, adom a nyugtát!
Kell a fenének az a nyugta, de megismétli, hogy máris adja. Nincs kedvem vitatkozni, azzal is csak telik az idő. De nem értem, miért néz adóellenőrnek. Sztívvel anno sokat jártunk együtt piacra, többször előfordult, hogy a nagydarab hentes sírva könyörgött, hogy ne szaladjunk el, máris adja a blokkot, csak szalagot kell cserélni a gépben.
Két pasi, nyilván gyanús, hogy nem a pörköltnekvalóért jöttek, hanem bírságolni.
Míg ezt felidézem magamban, el is készül a nyugta. Ha már megkaptam, zsebre is vágom. Itthon megnézem, ezt kaptam:
No erre mondaná Kohn bácsi, hogy ügyes!
Ugyanis a másodpéldányt egész egyszerűen ki lehet dobni. A magyar adóhatóság bőven nem illetékes, annak az esélye, hogy Romániából átjön ide egy ellenőr nyugtát gyűjteni, szerintem nulla.
Ha egyáltalán megteheti...
Mindig is tudtam, hogy furfangosak ezek a székelyek...
