Biztos nem mindegyik az... De azért elég sok van köztük... Nincs igazam? Akkor tegye fel a kezét, aki járt már úgy, hogy egy forgalmas főútra akart behajtani egy mellékutcából, és pont egy taxis lassított le, hogy beférjen. Most pedig az, aki próbált már sávot váltani, de nem tudott, mert pont egy taxis direkt rágyorsított mellette. Naugye...

De miért is vagyok most ilyen "rasszista"? Délelőtt az Allée-ban volt dolgom, ahová a Hegyalja út-Alkotás utca-Karolina útvonalon mentem. A BAH csomópontnál az szokott lenni a "taktika", hogy a belső sávba húzódom, szépen elmegyek a Budaörsi úti bekötő részhez, ahol - megelőzendő, hogy beszoruljak a fel- és leszállással veszteglő jármű mögé - a buszmegálló után besorolok a Karolina útra vivő sávba.
Most is így jártam el, ám egy kis hiba csúszott a számításba, kiderült, hogy a villamosmegállónál éppen "turi" van, amihez valami autós asszisztencia is jár, így beszorultam egy parkoló autó mögé.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát, sávot vált az ember... Mivel már álltam, ezért szép óvatosan körülnéztem, majd elkezdtem átaraszolni a másik sávba.
Majd hirtelen visszarántottam a kormányt... Pár centivel mellettem húzott el egy kocsi, még "rémültemben" is éreztem, hogy "enyhén" gyorsabban, mint a megengedett sebesség.
Miután felfogtam, hogy megúsztam, megnéztem ki ez a "kedves" ember, természetesen egy taxis volt.

Ezek mindig sietnek, természetesen csak és kizárólag az utas érdekében. Mert az emberek akkor hívnak taxit, ha elaludtak a repülőút előtt, vagy éppen "végső stádiumban" van a gyerekük születése...
A "jeges rémület" lassan oldódott, és lassacskán csak sikerült átkelnem a "kibicen", megyek a szokott taktika alapján.
Nagyon megérte sietni, mert a budaörsis kereszteződésnél utolérem a jóembert a pirosnál... Valószínűleg kezdő lehet, a belső sáv kevésbé telített, de emberünk nem cikázott át oda, így a "rajtrácson" én kerülök előrébb.
A lámpa zöldre vált, busz sincs, az előttem lévőknek jobb a reakcióidejük, mint a másik sávban, így szépen át tudok váltani.

Nézem a tükröt, hát pont az emberem van mögöttem. Közben mindkét sáv telítődik - hiába egy hét múlva karácsony, ilyenkor mindenki mozog -, menni még lehet, de előzgetni már nem.
És ezen a ponton előbújik bennem a kisördög. Nem vagyok az a kifejezett sebességhuszár, de most kínosan ügyelek arra, hogy még véletlenül se menjek többel ötvennél...
A vasúti töltés előtti kis utcánál látom, hogy valaki be akar hajtani. Ilyen helyzetekben egy autót mindig be szoktam engedni - nekem is jól esik, ha valaki "megkönyörül" rajtam, és hátha normális sofőr ül benne, és fél órával később valakinek "visszaadja" -, de most egészen lelassítok, komótosan villantok is egyet.

Közben lesem a tükröt, emberünknek ráng a szája széle...
Felkanyarodunk a Karolinára, annak az eleje trükkös, gyakorlatilag egy sáv, mert vannak ilyen fel- és lehajtó helyek. Itt is látok egy autót, az eljárás már ismert, szépen lassítok, villantok, autó bejön. Ezalatt egy másik is megérkezik, ismét villantok, az is bejön.
Sajnos más már nem jön, így megyek tovább.

Megérkezünk a Bocskai úti kereszteződéshez, ott én elfordulok, az emberem meg megy tovább egyenesen, így a történet véget ér.
Én meg jót röhögök magamban, nekem ez a maximum egy perc "időveszteség" nem oszt, nem szoroz, a "jó" taxis meg lehet, hogy még most is dühöng a "nagy" időveszteség miatt...

Azért attól nem félek, hogy holnap úgy fog beülni a kocsijába, hogy előtte megfogadja, ezentúl előzékenyebben fog vezetni...