A hoki igazi férfias sportág. Ezért mi sem természetesebb, mint hogy lányok is játsszák. Nálunk, Magyarországon is. Nem is akárhogyan, a női szakágban is "mocorog valami", a legutóbbi DIV III-as vébén bronzérmet nyertek a csajok. (Kicsit vitárrobisan: lányok, asszonyok.) 
Az alsóbb korosztályokban is vannak tehetséges játékosok, elég csak a tavaly többször "megcsodált" Karmenre gondolni, aki élő cáfolata annak a kissé "hokihímsoviniszta" mondásnak, miszerint a női jégkorong valahová a jégtánc és a curling közé tehető.

Csak az a baj, hogy kevesen! Ha a férfi hokinak az az egyik legnagyobb problémája, hogy kevés a felnőtt játékos, csapat, ez fokozottan igaz a hölgyekre is. Annyira, hogy idén csak három csapat tud indulni a bajnokságban. Ezen viszont csak úgy lehet segíteni, ha lányok is jönnek játszani.
Erre kitűnő alkalom nyílt például október 2-án, az UTE pályán, a Lányok Hokis Napján.

Jó, de mit keres az öregecskedő, korpulens blogger a gyereklányok között? Először is, a blogger maga is apuka, akinek a kislánya lassan "korcsolyaérett" korba lép - ráadásul a Zasszony mostanában gyakran emleget valami akrobatikus rock'n'rollt, így muszáj lépni, mielőtt "szégyenszemre" járhat mindenféle ugra-bugra táncversenyre -, másrészt mostanában "ezerrel" csábítgatja a Jégkertbe a kis hokispalántákat.
Úgyhogy vasárnap délelőtt mezbe vágtam magam meg a Kiccsajt, felszerelkeztem szórólapokkal és matricákkal, és elindultam Újpestre.

Ahol a bejárati regisztrációnál csinos hölgyek várnak, többek között Szlaby Gyöngyi a női válogatott kapitánya. Meg ez - külön az eseményre készült - a jelvény:

Tetszik nagyon a Kiccsajnak, követeli, hogy tűzzük ki. Megteszem, majd felmegyünk a nézőtérre. Ahol éppen edzés folyik, így el kell magyaráznom, hogy miért is van olyan sok korong a pályán. (Kicsit büszke vagyok ám, ezek szerint figyel, tudja, hogy a meccsen csak eggyel szoktak játszani.)
Később jön a rolba, lelkesen mondja, hogy milyen szép, csillogó lett a jég. Majd jönnek a lányok, megkezdődik a programban jelzett utánpótlás edzés. Amolyan "ökumenikus" formában, a MAC-os lányokon kívűl látok Vasas, Újpest és Budai Bocsok mezbe öltözött kis játékosokat is. Bár az edzés könnyű fogocskával indul, azért vannak komoly gyakorlatok is, "jégen futás", hátrafelé korcsolyázás "szétcsúsztatott" lábakkal.
A Kiccsaj egy darabig lelkesen nézi, majd megunja, és új sportágat talál ki. Ez pedig nem más, mint a nézőtéri körbefutás, és az ülések véletlenszerű kipróbálása. Muszáj utána mennem, úgyhogy a további gyakorlatokat már nem tudom megcsodálni.

Az edzést követően jön a beígért közös korcsolyázás. Ezen a ponton "akcióba lendülök", és olyan pofátlan toborzási fogást vetek be, amihez még a leggátlástalanabb amerikai kampányhiénák sem mernek nyúlni.
A Kiccsaj kezébe nyomok egy adag matricát, és beküldöm az öltözködő gyerekek közé, hogy ossza szét. A matrica persze siker, én meg akit érek, annak elmondom, hogy ha tetszett a rendezvény, akkor október 8-án délelőtt lehet újrázni a Széna Téri Jégpályán.

Kicsit még nézzük az érdeklődők szárnypróbálgatását, a Kiccsaj is nagyon fel akar menni, de tavaly nem sikerült a kockatolásnál tovább jutnunk, így nem kockáztatom, hogy egy negatív élménytől elmenjen a kedve, úgyhogy inkább eljövünk, megelőzendő a nagyobb hisztit.

Így lemaradok a válogatott edzéséről, de sebaj. Jó ez a kezdeményezés, remélem lesz még folytatása, akkor majd bepótolom...