Ma hároméves a Jacintblog. Az a helyzet, hogy már megszoktam, hogy van ez az internetes napló. Lassan kezdem elhinni, hogy mindig is lesz. Vagyis valószínűleg nem lesz mindig, mert ki tudja, de már nem foglalkoztatnak olyan gondolatok, hogy esetleg megszűnik...

Úgy érzem, így a harmadik év végére "be is állt" a dolog. Ebben az évben is megvolt az "évi rendes" címlap, ezúttal nem volt "balhé", mint tavaly a karácsonyi kitolósdinál, a BKV kompenzációs "stratégiájáról" írt, inkább tényfeltáró, mint "hangulatkeltő" bejegyzés érte el a blogketrec gazdáinak "ingerküszöbét". "Balhé" is volt persze, sikerült egy - talán túlságosan is - kétértelmű poszttal kiverni a biztosítékot a "jégkorongos társadalomnál".
Ez az év amúgy is a jégkorong, pontosabban a gyerekhoki jegyében telt, több cikket is írtam a Jégkert ifjú játékospalántáinak vitézkedéseiről. Egyik írásomat átvette a Jégkorongszövetség honlapja is, ennek jobban örültem, mint az Index címlapnak.

Mint említettem, úgy érzem, hogy "beállt" a blog, a jégkorong mellett megvannak az "átlagos" témák, napi bosszankodások, a "mellészolgáltatók" és egyéb torz jelenségek froclizása. Eltűntek viszont az első évre jellemző nagy durranások, mint pl. a Kőszeg ostromáról - illetve egy picit másról - szóló írás. Sajnos Ernő bácsi és Ilonka néni nem vált állandó szereplővé, ebben az évben csak egy történet erejéig tűntek fel. Új szereplőként megjelent viszont Sztív, egykori kollégám, egy-egy gondolatos "cameo"-szerepkörben.

Végezetül néhány szó arról, hogy milyen terveim vannak a következő évre... ...Semmilyenek... Maradok hű a mottóhoz, és remélem egy év múlva újabb születésnapi írás következik...