... hagyják békén az embert a hülye reklámokkal...

Nem sikerült túl fergetegesen ez a mobiltelefonnal készített fotó, de talán látszik a kép a piszoár felső részén.

A példány a Mammut II. alagsorában díszelgett múlt pénteken. Ilyen helyen nem szeretem a dolgomat végezni. Tél van, és eleve frusztrál, hogy rengeteg ruhában kell megközelíteni majd használatba venni az objektumot. Mivel a hosztoló épület egy pláza, ezért még az is előfordul - pláne így a Nagy Kereskedelmi Harácsünnep előtt, hogy több csomag van az embernél, mint amennyivel a céltevékenység még kényelmesen elvégezhető. Letenni nem lehet a zacskókat, a padlat kellően marasztalja a cipőtalpat, ragad, mégiscsak odaadnánk valakinek a tartalmát, állítólag szeretetünk jeléül.
Ráadásul egyszer beleszaladtam abba a kellemetlen helyzetbe, hogy az eszközt a fallal összekötő cső hiányzott, és ezt a tényt csak a művelet megkezdése után konstatáltam. A szomszéd sorstárs gúnyos megjegyzésével együtt, miszerint:

- Na, ezért kár volt kigombolni a slicced!

Tehát, szépen átrendezem a ruházatomat, átcsoportosítom a csomagokat, hogy legyen egy szabad kezem, és éppen csak megkezdem a tevékenységet, amikor halk kattanást hallok, bekapcsol egy lámpa az obzsé tetején, és a fülke félhomályát - ami eddig jótékonyan a szemem ingerküszöbe alatt tartotta a felső rész tartalmát - eloszlatva az arcomba tolja a reklámfeliratot.

Lélekjelenlétemnek köszönhetően sikerül a terméket a számára kijelölt mederben tartani, de azért elszörnyülködöm. Nem igaz, hogy a vásárlás és a mindenhol felbukkanó reklámok által alaposan meggyötört karácsonyi júzert még a megkönnyebbülés alig fél percében sem lehet békén hagyni...