Attól tartok, nem arra amerre szeretnénk. Az irány észak felé van, a cél egy újabb A csoportos szereplés lenne. Nem "kimondatlanul", hanem a szakvezetés által igenis kimondva. Ahhoz meg sok minden szükséges.

Huszonkét megfelelő szaktudással rendelkező játékos, egy edző, aki ki tudja őket válogatni, megfelelő taktikát tud rájuk szabni (csapatot épít), és le is "vezényli" az ütközeteket. Emellett fel kell térképezni az ellenfeleket, és kell egy hatalmas adag szerencse. Ha mindez összejön, akkor az maga a csoda. Egyszer már összejött. De azt úgy is nevezik, hogy "Szapporói Csoda".

Az aktuális helyzetet tekintve, az áprilisi csapat gerincét az Alba Volán magyar állampolgárságú, a szezon közben jó teljesítményt nyújtó játékosai fogják alkotni. Mellettük szóhoz jutnak majd a hazahívható idegenlégiósok, a fennmaradó helyekre pedig meg kéne találni a MOL ligában játszó legjobb játékosokat.
Sajnos, jelenleg már (még?) az első ponttal is bajok vannak. A Volán hullámvölgyben van, nem lehet még tudni, hogy az új edző képes lesz-e rendet tenni és kivezetni a csapatot a válságból, vagy Kevin Primeau is "belefullad" a "hungarian profi" mentalitásba.

Emiatt is nagyon fontos lett volna a hétvégi tornán új arcokat kipróbálni, hiszen mikor, ha nem most. A válogatott szezon elején járunk, ilyenkor lehet kísérletezni, ráadásul a fehérvári közönség szakértő, biztos megértette volna, hogy most nem a hazai kedvencek válogatott mezben történő megnézése a fontos. Ez nem az Aréna, ahová sok alkalmi drukker is betéved, mert az "olyan trendi", és ha véletlenül kikap a csapat, már megy a "hörgés".

Ehhez képest mennyivel lettünk okosabbak a hétvége három mérkőzése után? Megtudtuk, hogy a Volánt "tartó" első sor válogatott színekben is működik, vagy ha nem annyira, akkor legalább van egy Ladányink, aki bármikor képes egy "elcserét" kihasználva "életben tartani" a reményeket. A többi volános - a francia meccset kivéve -, hozta a szokásos "válságízű" formát. Vagyis az történt, amit eddig számtalanszor láttunk "kék-fehérben".
A Volánban is felemás teljesítményt nyújtó - vagy onnan éppen kikerült - játékosok helyett talán érdemesebb lett volna pár új embert kipróbálni.
Már csak azért is, hogy testközelből lássák, milyen is az a magasabb szint, amit meg kéne ütni.

De ezt a kispadról vagy a keretbe be sem kerülve rettenetesen nehéz. Ezen a ponton elsősorban Rajna Mikire gondolok.
Ha csak valami rendkívüli dolog közbe nem jön, akkor Hetényi ott lesz az áprilisi csapatban. Hiszen egyike a két legjobb kapusnak. A másik nagy esélyes Szuper. Aki a tengerentúlon játszik, vagyis elképzelhető, hogy nem tud hazajönni. Erre is volt már példa.
Ez esetben viszont szükség lesz még egy kapusra. Egyedül nem megy. Ez már Ljubljanában is kiderült. Ennek a helyzetnek a kulcsfigurája lehet Rajna Miki, az olaszok elleni sorsdöntőnek vélt derbi előestéjén állhatna be a kapuba a spanyolok ellen. De ehhez kellene egy kis válogatott rutin. Amit ilyenkor lehetne megszerezni, akár erős ellenfelek ellen.
De akkor miért Hete védett végig mindhárom meccsen?

A tartalékkapus "beizzításán" kívül lenne még egy égető feladat. Kéne találni egy megfelelő centert Palkovics mellé. Ez a Volánban is probléma, ami Johansson szerződtetésével megoldódni látszik. De Johansson 2011. áprilisában nem lesz tagja a magyar válogatottnak, ezt a problémát a hazai "készletből" kell megoldani.
Ez viszont nehezen fog menni, ha a szövetségi kapitány hetente háromszor másik ligában érdekelt, és csak beugróként viszi a hazai csapatot.
Attól tartok, még a taktika kidolgozása is nehezen fog így menni.

Ami nem erőssége Sator mesternek. Valaki magyarázza el, mi értelme van két gólos hátránynál az utolsó percben időt kérni, és lehozni a kapust. Mindezt kétszer. Nem lenne célszerűbb mindezt korábban megtenni? Mondjuk akkor, amikor négy perccel a vége előtt végre mi is kapunk egy emberelőnyt?

Sok a probléma... És attól tartok, nem a megoldás irányába haladunk... Bárcsak ne lenne igazam...