Ez egy rockbanda. Kezdetben "vala" a Guns 'N' Roses. Ami kétségtelenül világhírű volt, hiszen még én is ismerem pár számukat. Naná, hogy a Terminátor 2. "kapcsán". Lehet, hogy akkor még rockzenét is hallgattam... (Manapság eléggé átalakult a zenei ízlésvilágom. A keményebb zenékre álltam át, például erre.)
Aztán - ahogy ez lenni szokott a világhírű együttesekkel - elindultak "Norvégia fővárosába". Onnan már külön-külön tértek vissza. Mivel társaságban gyorsabban telik az utazás, az együttes gitárosa alapított egy új bandát Slash's Snakepit néven. Ez a formáció már nem lett annyira világhírű, hiszen egyetlen számukat sem ismerem. Aztán - úgy tűnik, ez a kevésbé világhírű zenekarokkal is előfordul - ez a banda is feloszlott tíz éve, Slash pedig összeállt a régi haverokkal a Velvet Revolverben, visszaidézni a Nagy Időket.
Miközben Axl Rose az alábbi interjút adta, a munkahelyemen feltűnt egy fiatal, jólnevelt, halkszavú srác, Zoli. Akivel aztán több mint tíz évig együtt dolgozhattam.
Az informatika érdekes szakma. Igényel némi kreativitást. Amit aztán az évek múlásával felvált a napi favágás. Ezért a kreatív elmék más területet keresnek a fölös alkotó energiák levezetésére. Zoli régóta gitározik meg szereti a Guns 'N' Rosest, ezért kézenfekvő volt, hogy beszáll egy rockbandába. Ez a Kelly's Snakepit, amely Slash egykori Snakepitjét "tribütálja".
Ami tegnap estig egész biztosan nem volt világhírű. De megtették a kezdőlépést, megtartották első koncertjüket a Rocktogonban.
Kezdő zenekarnak lenni hasonlíthat a kisblogger létformához. Például nem elég a tévében elkurjantani magunkat, hogy koncert lesz, és akkor tódulnak a népek. Nem, egyesével kell meghívni az ismerősöket, barátokat. Akiket esetleg még meg is illik hívni egy sörre, ha már eljöttek. Meg cipelni kell a szerelést - nincsenek roadok -, ráadásul fizetni is kell a terembérletet, ami pedig egy rockkocsma. (Bloggernek lenni legalább ingyen van...)
Tehát tegnap este elmentem a koncertre tömegnek. Zoli próbált "felkészíteni", hogy ne Michelin csillagos étteremre számítsak, vágni lehet majd a füstöt, illetve a WC is erősen MÁV színvonalú.
Csak mosolyogtam rajta, voltam én már ilyen helyeken, igaz utoljára tizenöt éve. Mert egyetemistaként "illett" ilyen objektumokban tölteni a péntek estéket. Márcsak a kötelező csajozás miatt is.
De igazán jól sosem esett. Nem értettem, hogy mi abban a jó, hogy az ember órákat ül/áll egy olyan helyen, ahol óránként össze lehet szedni egy tüdőrákra való füstadagot, a zenét meg miért kell olyan hangosan nyomatni, hogy a szövegből még véletlenül se lehessen egy szót sem érteni. És mindezt miért kell a meghirdetett kezdési időpont után órákkal elkezdeni, lehetőleg éjfél után, amikor már álmos az ember.
Úgyhogy rutinosan felhívtam Zolit, aki megnyugtatott, hogy a nyolc órás kezdés ellenére ráérek negyed tízre odaballagni. Ez nagyjából sikerül is, mikor megérkezem még az előzenekar nyomja. Hogy mit, azt nem sikerül kideríteni, a "küzdőtér" kb. ötször tíz méter, mégis csutkára fel van tekerve minden, lapulok a hátsó falhoz, bár esélyem sincs orra bukni, megtart a basszus. Hely az van, kb. tíz rajongó verődött össze. Az egyik számban mintha a Rebell Yellt vélném felfedezni, de ki tudja...
A cigifüst is megvan, szerintem ez még a nyitást követő héten ivódott be a falakba, azóta csak "szintentartás" történik...
Végre jönnek Zoliék, úgy látszik Nekik több barátjuk van, talán harmincan is vagyunk. Amennyire meg tudom ítélni, szépen, energikusan játszanak. Az énekes igazi frontember típus, nyomja a sót ezerrel, van minden amit a rocksztenderd előír, hajrázás, közönség-énekeltetés, a koncert vége felé még - a konferálás szerint - Magyarország legszebb férfifelsőtestét is szemügyre veheti a nézőközönség. Pedig nem lehet egy egyszerű feladat kb. harminc embert úgy "tűzbe-lázba" hozni, mintha egy sportcsarnoknyi rajongó várná a már jól ismert "interakciós játékokat". De ez is sikerül, egy kábé ötfős csapat összeáll "első sorrá", egymásba kapaszkodva táncolnak, reagálnak a frontember "kezdeményezéseire". (Sajnos a nevét nem értettem, mire eljutottunk a banda bemutatásához, már mindkét fülem totálkáros volt.) Félidőben elhangzik egy instrumentális szám is, ha jól értettem saját szerzemény, szerintem ez volt a legjobb része a bulinak.
Amit sajnálok, hogy Zoli gitárjátékát nem tudom érdemben értékelni, egyrészt ez a műfaj nekem nem jött össze, másrészt gitárosból kettő is van, ennél a hangerőnél esélytelen a "széthámozás".
Az egy óra gyorsan elszáll, Zoli izzadtan, de láthatóan boldogan jön le a színpadról. Dumálunk egy kicsit, aztán irány haza.
Mire hazaérek, éppen kifolyik a víz a kádba. Kérdezem a Zasszonyt, honnan tudta, mikor érkezem.
- Á, már a sarokról ideérezni a cigibűzt. - hangzik a válasz....
Frissítés 2010.11.11. 11:40 Most vettem ki a tegnapi cuccot a mosógépből. Az idegentest-csapdában meg találtam egy bontatlan doboz marbit...
Frissítés 2010.11.18. 20:09 Nem értettem jól. A félidei instrumentális szám nem saját, hanem a Jizz Da Pit feldolgozása...
