Ma végre megvolt az idei első torna. A héten Béla átküldte az ellenfelek névsorát, MAC III., UTE V., Pólus Pingvinek, hát finoman szólva nem mi voltunk az esélyesek.
A tavaly tapasztaltakból kiindulva Tejpalkó a "megjelenés" időpontját negyed tízben határozza meg, ehhez képest fél tízre érek oda, nagyjából utolsóként, a jégpálya előtere teli van mindenféle mezekbe öltözött gyerekekkel. Számolom a mieinket, tizenkettőig jutok, ezúttal nincsenek létszámgondok. A felszerelés is majdnem mindenkinél teljes, csak egy kesztyű hiányzik. Hirtelen csak egy síkesztyű tud előkerülni pótlásként, erre a gyerek kiveri a hisztit, hogy márpedig ő ebben nem játszik. Ha nem, hát nem, Béla hazazavarja.
Az intermezzót követően Tejpalkó egy sípot és egy stoppert nyom a kezembe, mondja, hogy én leszek az időmérő. A feladat nem túl bonyolult, percenként sípolni kell, akkor jön a kötelező sorcsere.
Az első meccset a MAC III. ellen játszuk. Úgy tűnik, a Széna Téri Szent hagyomány már a múlté, megszerezzük a vezetést. Próbálok figyelni a sípolásra, azzal nincs is gond, csak mindkét kezem teli van, nem tudom jegyezni a gólszerzőket. Nézem a bírót, kiderül, hogy Varjú Árpád vezet a tornán, megtiszteltetés, hogy egy IIHF bíró "keze alá" dolgozhatok. Persze a megfelelő "képesítése" is megvan, többször láttam már a rolbát kezelni, úgyhogy vezethet mini tornán is...
Amíg ezen elmélkedem, gyorsan fordít, majd elhúz a MAC, a vége 2-9. Ami számomra kissé meglepő, hogy az új kapus - Yumi - a kilenc kapott gól ellenére nagyon jól véd, pedig egy hónapja sincs, hogy először felkerült rá a kapusfelszerelés. A hibák sajnos megmaradtak tavalyról. Igaz, a csapat egy része kicserélődött, de sajnos az újakkal is gyakran előfordul, hogy nem védekeznek. Béla hiába magyarázza el, hogy cserénél lekorcsolyázás előtt el kell ütni a korongot, gyakran otthagyják a gyerekek, ebből több kapott gól is születik.
"Debütálásom" jól sikerül, a többi meccsen is én "időmérek", így a következő meccsen meg tudom figyelni a többi ellenfelet. A Pingvinek nagyon jól játszanak - különösen egy Kármen nevű kislány - könnyedén lenyomják az UTE-t. Bizony, ez csak az ötödik csapat, itt is előfordulnak a Jégkertnél "megszokott" hibák, az újpestiek "foghatónak" tűnnek.
Ennek megfelelően a második meccsen is megszerezzük a vezetést, sokáig jól is tartjuk magunkat, aztán fordít az UTE, 1-3. Mindezek ellenére kiegyenlítettek az erők, talán többet is támadunk. A második "félidőben" sikerül is a szépítés - Barnabás egy szép szóló végén talál be -, majd az utolsó előtti percben az egyenlítés is. Az utolsó csere alatt kérdezem Bélát, mi van döntetlen esetén, mondja, hogy semmi. Rá tíz másodpercre - az egyik játékos a támadók mögött ragad - meg is kapjuk a negyediket. Majd nem sokkal később az ötödiket. Vége, megint vereség, pedig egy kicsit több koncentrálással a döntetlen meglehetett volna.
Jégfelújítás következik, próbálok egy teát szerezni, a három meccs egy kicsit sok volt, átfáztam. Pechemre éppen kifogyott, de legalább Laca odajön, mondja, hogy feltétlenül írjam bele az élménybeszámolóba, hogy a második gólt a fia lőtte. Megtettem.
Jön a Pingvin - MAC derbi, ezt is simán nyerik a "plázabéliek". Majd a Jégkert következik a Pingvinekkel, sajnos le kell írnom, a nap mélypontjaként sima 1-25, pedig Yumi fantasztikusan véd. Csak sajnos gyakran van magára hagyva, a védők sehol.
Levezetésként még "végigfütyülöm" a MAC - UTE meccset, egyszer egy árnyalatnyival hamarabb sípolok, minthogy egy akció véget érne, így "megfosztom" egy góltól a MAC-ot, de nem számít, így is sok góllal nyernek. Közben Tejpalkó hoz egy teát, az utolsó pillanatban megmentve a fagyhaláltól.
Ezúttal sajnos a "bronzcsoki" sem sikerül, de ez egyáltalán nem baj, még csak október végét írunk, sokan idén kezdtek el hokizni, egész biztosan lesz ez még sokkal jobb is. Mindenesetre portásunk is van, ha a 25 "pingvingól" nem vette el a kedvét, és kedden lejön az edzésre, egészen biztos, hogy komoly kapus lesz Yumiból.
Ráadásként Tejpalkó nagyobbik csapata - 10-13 évesek - játszanak egy barátságos meccset az Óbudai Gepárdokkal. Itt végre van számszerű sikerélmény is, a vége 12-2 a Jégkertnek, megvan a közte tíz. Az, hogy megússzuk két kapott góllal, az nagyrészt a jó kapusteljesítménynek köszönhető. A ketrec előtt nem más, mint Sebi állt, Béla tavalyi felfedezettje. Úgy tűnik, Tejpalkónak van szeme a kapusokhoz...
Záróakkordként Varjú Árpád visszakéri a stoppert és a sípot, így "leesik", hogy tulajdonképpen egy olyan - legalább is ahhoz hasonló -"fütyülőt" használhattam, aminek megszerzéséhez Csató Iminek egy kazal jótékonysági pénzt "el kellett" licitálnia...
