Néha elcsábulok egy-egy "fantasztikus ajánlattól". Még szeptemberben bedobtak egy kuponkatalógust, amiben az egyik kertészeti csomagküldő cég hírdette magát. Ingyenes katalógus-igénylést ajánlottak, valamint megcsillantották annak lehetőségét, hogy háromezer forintnyi rendelés esetén küldenek egy kívánságkutat, hatvan darab szellőrózsa maggal. Egy szép fényképet is mellékeltek a kútról:

Látszik, a kút ott áll a fűben. Még oda is van írva, hogy kertjének, teraszának dísze lehet. A Zasszony persze aggodalmaskodott, hogy hová fogom tenni, de én csak fölényesen mosolyogtam, hogy háromezerért úgyse fognak egy monstrumot küldeni. A katalógust gyorsan megrendeltem - naná, hogy interneten, az a legingyenesebb -, szeretek szép virágokat nézegetni, akár fényképen is. És egyre jobban kezdett izgatni a kút. A katalógus lassan meg is érkezett, nagyjából október elején. Ahhoz képest, hogy azt írták, rendeljek gyorsan, nem siették el a küldést. De szép képek voltak benne, öröm volt lapozni. Egzotikus virágok, köztük olyan rózsa, amelynek a szirma belül bordó, kívül fehér, csupa gyönyörűség. Csak sajnos mindegyikhez igazi kert kell. Ami nincs. Viszont a kút gondolata nem hagyott nyugodni. Kissé mániákusnak éreztem a dolgot, el is neveztem "dögkút"-nak. Hirtelen mentőötletem támadt. A család teli van kerttulajdonosokkal, közeleg a Karácsony - amihez a mi családunkban több névnap, illetve szülinap is közel esik -, összekötöm a kellemest a "dögkúttal", palánta lesz az idei ajándék.
Boldogan lapozgattam a katalógust, mígnem elérkeztem a cinegegolyóig. Ami kétszer annyiba került, mint a sarki állatos boltban. Gyanút fogtam, interneten elkezdtem csekkolni, gyorsan "lebukott" a cég hogy milyen szép árréssel is dolgoznak.
Háát, valakinek nyilván ki kell fizetni a sok ingyenes katalógus és a "dögkút" árát. Na én csak a sajátomét fogom - gondoltam -, és gyorsan lehúztam a tételek felét, csak azokat hagytam meg, amelyeket sehol nem láttam a neten, gondosan ügyelve, hogy a végösszeg  csak minimálisan haladja meg a kúthoz szükséges értéket.
Ezután megpróbáltam feladni a rendelést. Interneten nem ment, egyszerűen hibát dobott az oldal. Felhívtam őket telefonon - kicsit sérült a költségminimalizálási irányelv -, jeleztem, hogy rossz az oldal. Mondja a csaj, hogy akkor adjam le telefonon a rendelést.
Leadtam. Közben kiderült, hogy az egyik termék csak a katalógusban szerepel, a helyettesítő viszont egy ezressel drágább. Nagyon sérült a költségminimalizálási irányelv, de belementem, ekkora már teljesen a "dögkút" bűvkörében éltem. A végén mondtam a csajnak, hogy kérnék egy visszaigazoló e-mailt, de azt nem volt hajlandó küldeni. Az csak internetes rendelés esetén "jár", ami nem működik. Józanabb pillanataimban éreztem, hogy hagyni kéne az egészet, de a kút "nem eresztett". Minden nap álmodoztam róla, a Zasszony már különköltözéssel fenyegetőzött.
Két hét múlva meg is érkezett a csomag. Az előre beígért értesítő SMS természetesen elmaradt. Szerencsére volt nálam pénz, úgyhogy ki tudtam fizetni. A pontos összeget. Mert a dobozon nem volt kívül szállítólevél, és gyanúsan kicsi volt. Féltem, hogy nincs benne a kút, de a futár nem engedte kibontani, mondván, hogy akkor nem tudja visszavinni. Ezt meg is értem. Azt viszont már nem, hogy ezek után a visszajáró hatvan forintot miért akarta megtartani. Mondtam is neki, hogy kérem azt a visszajárót, finoman utalva arra, hogy ha ő ilyen közömbös a "dögkút" elmaradása iránt érzett aggodalmam iránt, akkor én is hasonlóképpen érzek az ő anyagi gyarapodását illetően. Rutinosan rávágta, hogy csak százasa van. Jeleztem, hogy van nekem negyven forint apróm, adja csak ide...

Remegő kézzel bontottam fel a dobozt, túrom szét a virághagymákat, alattuk ott egy kábé 30*30-as lapos doboz. Ebben volt a kút. Lapra szerelve. A vi(l/r)ág a helyére került. Ekkora rendelésbe ekkora "ajándék" fér bele:

Virágcserépnyi. Mindenesetre az összelegózása élvezetes szombat esti program volt, legalább nem kellett néznem a Megasztárt. Meg letudtam egy-két karácsonyi ajándékot is. A viszontagságok miatt kicsit kételkedem, hogy bármi is ki fog nőni ezekből, de ez leghamarabb tavasszal derül majd ki, és ki emlékszik már akkor a Karácsonyra...

Csak azt nem tudom, hogy a mellékelt hatvan magocskával mit fogok kezdeni...